Dvorák Etela /Etka/ versei:
Már alszom
Megcsókoltad holt-fehér arcom,
lehunytam két szemem,
hogy azt gondold, már alszom...
ujjaid átfutottak testemen,
nem éreztem már semmit,
"csak a lelkem sírt csendesen... "
Mohán pihentem...
... s egy icipici lepke szállt felém,
nem lélegeztem, csak vártam,
hogy megpihenjen ujjam begyén.
Tán virágnak nézte kezem,
s azt hitte, nyár van még idefenn.
A szikla ormán vártalak...
Felettem lila eltévedt erdei tündérek
bujdostak az égszínkékben,
lábam lógattam, vonzott a mély,
de arcom még mosdatta
aranyvizében az októberi fény.
- Anya, merre vagy? -
hallottam a rémült hangot,
s futottam, lábam alatt guruló
apró kavicsok rajzolták tovább
a meseszép gondolatot...
Elmondom... hogy
nem hallom a hangod
oly halkan mondod
nem érzem a szíved
oly távolban dobog
nem látom a szemed
csak elképzelem
nem fogom a kezed
csak szeretlek...
ne hidd el, én nem akarom
átlátszó falakon
tiszta álmok
krisztálytiszta fényben
...félek...
csillagok ragyognak
koromfekete égen
éjjeli holdvilág
árnyéktáncot jár a széllel
ne gyújts gyertyát
csak ujjaidal láss
a fényben nem találsz
ne mond meg mikor
ne mond meg merre
...nyitot kapun rácsokat nem találsz...
2010. április 19., 17:32:00
ma éjjel
ma éjjel lopódzó
sóhajokkal találkoztam
vártak rám szobámba titokban
beléptem
észre sem vettem, rám fonódtak
mint kúszó indák szorítottak
lábam alatt nem volt semmi sem
eltűnt a puha süppedő szőnyegem
ágyam sem selymes már
csak fehér vászon
s furcsa fekete kép lóg a falon...
2010. március 22., 21:37:10
Csak játszok anyám
Egy
elfáradt
rozsdás falevél
versenyt fut a széllel,
mohazöld topánkáit nem találja már rég.
Fél.
*
Az
öreg diófa
sóvárogva keresi
a rokolya szoknyákban
alatta suttogó kislányokat,
kosaraikat fel a padlásra rejtették már réges
rég.
*
Nézlek,
s te mosolyogsz rám
nem értem...
*
...mégis
mosolyodban mosdatom
lehulló lélekszirmaim
szívem pitvarán.
*
Enged,
majd csendben
Isten tenyeréhez bújok;
ne félj,
hiszen csak a szavakkal játszok... ... anyám...
Mégis létezem... minden reggel
Nem
nem öltöztem ünneplőbe
vasárnapi selyembe
nem mentem el hozzád
régen nem beszéltem veled
arcodat még soha sem láttam
tested képzeletemben ezerszer...
Mondd
hogy lehetsz Te
egyszerre itt és ott is
persze
az Atya a Fiú a Szent lélek -
- Istenem -
Te ezt megteheted
sosem alszol
ébren vagy
figyelsz
mondd
soha nem fáradsz el?
én fáradt vagyok
este lefekszem
az álom messze elkerül
sok éjjelen át
hiába mormolok halk imát...
csak a szél lebbenti meg
néha ablakom alatt
a vén diófát
Istenem, te merre jársz?
Mégis létezem minden reggel...
talán azért
mert kihagy néha a szívem
lassabban ébredek
mosolygok
nézem -
- fényben úszik a szobám -
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Volt egy rét...
...volt egy rét,
télen hófehér fátylát
gyöngéden terítette szét,
apró gyöngyöket fűzött
a hattyúk nyakára,
égszínkéket varázsolt
a kis patak habjára;
tavasszal a búzatáblákra
fénykarikákat rajzolt,
piros pipacsokkal
rakta ki a patakpartot;
nyáron meztelen
talpakat simogatott,
hajnali harmattal
mosdatott;
az őszi széllel
hintánk magasba szállt,
muskátlik fáztak
a kertek alján...
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik.
Tetszik a vers?
Kőbe vésett neved
kőbe vésett neved
mormolja a szám
még mindig hiányzol
elszakadt egy megfoghatatlan fonál...
csendesen osontál
nem is búcsúztál
talán emiatt éreztelek
oly közel Tégedet
sok sok éven át
nem repülhettél a végtelenbe
nem engedtem el kezed
féltem, hogy többé
nem leszel velem...
tévedtem, tudom,
s most halkan dúdolok
egy elveszett dallamot
nem gyújtok mécsest
csak egy gyertya ég
kezemben egy rózsaszál -
...és illatába belehal a láng...
(...édesapám emlékére...)
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető.
Kincsem
esik csendesen...
mégis
lépéseidben lépkedek
talpam alig érinti a földet
lábujjhegyen érkezem
csak melletted
létezem...
válladhoz simult a délután
otthagytam bánatom
az utolsó lépcső fokán
egy papírhajó úszott a Dunán...
hajamban szél kering
szemedben tengernyi titok
- Kincsem, elrejtelek, nekem -
légy harmatcsepp
egy százszorszép szirmain
minden reggel...
(2009. június 6.)
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető.
Édesapámnak
2007.12.04
Rég láttam kedves arcodat,
sosem látom már mosolyodat
elmentél,itt hagytál,
még csak el sem búcsúztál...
Estefelé,mikor a szobámba lépek,
rám lelnek még régi szép emlékek
a képek a múltból életre kelnek,
holdfényes éjszakán megélednek:
fogod két kezem,
simogatod arcom,
tudom, mennyit jelent
mosolyom, ha látod
Most már nyugodt a lelkem ,
és már azt is értem
hogy miért mentél el,
s hogy én miért ÉLEK
fáj nagyon...nem is titkolom...
nem szeretsz
többé
jól tudom
szívembe
ott a fájdalom...
nem ölelsz
nem hívsz
nem felelsz
nem látod mosolyom
hallgattam hangod
hívtalak halkan
szóltam hozzád
hűvös hajnalon...
boldogok voltunk
bolondok voltunk
egymásnak adtunk
egymással játsztunk...
kezedbe adtam
kezemet
szívedbe
zártad szívemet
kezed elfáradt
szíved kizárt
...nem leszek Tiéd
sohase már...
Megértesz?
...lehet, csak
elfáradtam,
vagy valami más bánt,
te csak figyelj rám,
neked elmesélem,
aztán majd megértesz
...talán...
éjszakám feketébe burkolt engem is,
a hajnal sem hozott változást,
nem talált a reggeli fény,
szürke az egész táj,
lábam alatt sikoltoznak az apró kavicsok,
fájnak,
hangokat hallok a hátam mögött,
megfordulok,
de senki nincs ott
egymagam ballagok,
aztán sietek,
már szinte futok,
végre ott vagyok
valahol…
nem tudom...
mentek veled ...
igen...
a felhők is
mentek
veled
néztem
amikor
árnyékod
a lámpa fényétől
arcomra esett
azt hittem
egy eső csepp
amely eltévedt
csupán
de
Te voltál
ki még egyszer
karodba
zártál
magadhoz
vontál gyöngéden
szád
mézédes volt
foglya lettem
én
még most is
érzem
bódító
ízed
szám szögletén
Visszaálmodtalak nagyi
Igen,
visszaálmodtalak nagyi,
magamnak...
Tudod, mikor azt mondták,
álmodból nem ébredtél
akkor kora reggel,
gondoltam,
ismét csak játszani akarsz.
Nem, nem játszottál,
elmentél,
nem vártad meg
a Húsvéti locsolást sem...
Így lettem én
fekete ruhában menyasszony,
Hogy mindenem fájt,
csak Te tudhattad,
néztél a fodros bárányfelhőről,
de a keringőt
gyorsan játszották...
...s egy kis angyal messzire szállt...
- Ugye vigyázol ott rá? -
Most
visszaálmodtalak nagyi,
Hogy elmondhassam neked
mégis anya lettem,
s van két dédunokád...
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető.
Hajnali érintésed
hajnali érintésed
sejtjeimbe
befészkelte magát
hátgerincemen
ujjaid a pontokat
lassan rajzolták
vállamon
leheleted leste
testem óhaját
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető.
Nézlek
Nézlek.
Engedd,
ne szólj semmit,
benned ébredek.
Szemed kérdez,
mosolyod csodákról zenél.
Féltve ringat egy kéz...
...résnyi fényben,
csillagporos réten veled táncolnék...
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető.
S én egy esőcseppben
S
én
egy
júliusi
ibolyakék
esőcseppben
ott leszek. Nem
kell, hogy várj reám.
Csak csendben figyelj.
Megmosdatlak szépen,
lehűtöm a pipacspiros lángoló
véredet. Szempilláid között bujdosó
álmaid megkeresem. Szirombontó
szádra vadcseresznye ízét most
rálehelem. Sóhajok közt gurulok
nyakadon, válladon, karodon,
hátadon, melleden, az
egész testeden,
mert vagy
nekem!
Megtaláltalak
Vártalak a nyári
hosszú éjszakákon,
kerestelek a suttogó
fák vágyaiban,
hívtalak a csendes
szél sóhajával,
fáztam az álmodozó
csillagok alatt.
Fények nélkül,
halkan sétáltam,
elfáradt lelkem
messze kószált,
szememre nem jött
az álom,
hittem, hogy
rád találok.
Zuhogó nyári zápor
mosdatta testemet,
kezed felém nyúlt,
megérintette arcomat,
nyakamra simította
halk sikolyomat.
Szívem mélyén
rám találtál,
szíved mélyén
megtaláltalak...
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető.
Lehunyom szemem
Dvorák Etela, 2010. december 22., szerda, 17:46
lehunyom szemem...
látlak
szemedben csillagok
homlokodon
hajtincsek ringatják álmod
arcodon mosoly
ujjaim érzik még a régi sebhelyet
éled egy régi fájdalom
tudom fontos minden szirom
titkodat őrzöm
dúdolom hangodat
ébren vagyok
lassan megvirrad...
zöldben játszó gyöngyszemek
2011. február 13.
tegnap még
a széllel szemben
vadlibák szálltak
narancssárga horizont
átnyalábolta a fehér fákat
- ma mozdulatlan a fény -
nézd
hóvirágok közt
megbújik a tavasz
rongytakaróban
totyog a tél
zöldben játszó gyöngyszemeken
rügy fakad