Maryam versei
Ujjgyakorlat férfi szemmel
Ó, hölgyem, pirosló ajka, mint eper
Belé harapni oly kínzó, élveteg
Mint csorduló méz, mi nyelvemen pereg
Zamatát nékem ontja kis kegyed.
Mily domború kebel, emeli ékeit
Völgyei közt szemem mohón legel
Bimbai, mint nyíló rózsa úgy feszít
Hetykén, ma éjjel bizton enyém leszen.
Istennő sem kélne szebbre, mint maga
Hisz külleme olybá részegítő
Mint óbor cseppje, hordónak langya
Számba lopván dúsan, émelyítőn.
Szívem már régen az ön műszere
Lennék éltének íze, fűszere.
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód itt nem működik..
Tetszik a vers?
Ledér ujjgyakorlat
Ó, mily haragra gerjed kedvesem?
Szertelen vérem tán ne tékozoljam
Ha a természet ily becses velem?
Szétszórva bájam nem fogy, csak dúsul.
Habzsolni vágyom, ostromra készen
Lészen, hát kelyhem azé, kit áldok
Domború idomom testemnek ékszer
Kit ódon csalattak, most ím, csalni vágy.
Hágj hát kapumra, kulcsát elvetém
Ledér rózsám bimbaja vörösbe forr
Szakajtsd hát hévvel, színem elnyeréd
S lészen a szépség, Pokolra félsz!
Céda mivoltom kardélre hányom
Szánom a rút időt, ha szemez velem
Majd reá kacsintok, s kegyesen várom
Hogy elszálljon a kor a fejem felett.