hubart versei-2

http://www.premierfilm.hu/film/kep/0101102053421_don_quixote_szamarancsa.html#0

Nosztalgia

Itt jövök, én, Don Qijote,

Nem lovon, csak pléhszamáron.

Megnézem, hogy él-e, hótt-e,

Ki enyém volt oly sok nyáron.

Hervadozó Dulcineám,

Köldöködre lóg a melled,

Azért megcsókollak, meg ám,

Még most is a boglya mellett.

Potyka tested hadd ringassam,

Bár már alig bír a karom,

Megvénültem én is lassan,

De feladni, nem akarom!

Vívtam szélmalomharcomat,

Nevettek is sokan engem,

Elengedem a sarcomat,

Megcsókolhatják a seggem!

Hű barátom, derék Sanchó,

Nem csatázunk, verset írunk!

Gyere, itt a boroskancsó,

Együtt iszunk, együtt sírunk.

Így mulat két öreg csibész,

Régi tüzek lángja felgyúlt…

Már csak emlékekben vitéz,

Ami volt, az, sajnos elmúlt.

2011. március 11.