Szepesi Zsuzsa versei

Havazik a hegyekben

Hó szitálja fázó tájra

pihe-puha bársonyát,

ráteríti fenyőfákra

kristályból szőtt sátorát.

Vastag dunnát kap az orom,

csupasz szikla hósapkát,

lenge fátylat minden bokor,

míg hull a hó óraszám.

Apró pelyhek forgataga

kergetőzik, táncot jár,

s télnek fagya fogva tartja

kikeletig e csodát.