Marie Marel versei:
Bezzeg az én időmben...
A víz akkor még nem palackban lakott,
vödörbe folyt, nyitva utcai csapot.
Szutykos térdemen sosem múlt el a var,
nem szaladtunk sosem tapaszért hamar.
Zsíros kenyér volt a reggeli megint:
s mi bíz` nem ismertük a koleszterint.
Patakparton álmos békanóta szólt,
nem "sztároltuk" akkor a Győzike showt.
Gólyalábon jártunk - tudod-e, mi az? -
s apám meséje nyújtotta a vigaszt.
Meghitt, csendes esten ülve ölében
bezzeg boldog voltam az én időmben.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Emlékszem...
(Szia, Nagymama!)
Milyen boldog voltam!
Szüleim kezét fogtam,
aztán kosárkámmal a kézben
előre szaladtam a fényben.
Gesztenye koppant,
ágacska roppant
a talpam alatt.
Sikongva szedegettem
- lesz belőle süni, meg kis báb -
szaladtam tovább.
Gyönyörű volt az a nap.
Miért nem jöttünk hamarabb,
Hiszen ez csupa sárga
meg barna levél már...
Kis gereblyémmel gyorsan
nekiestem, szorgosan szedegettem
a fákról hulló őszi levelet.
Csacsogtam, csiviteltem,
mint a búcsúzó fecskék...
Hajamban masni billegett,
mint megfáradt pille,
ki épp már útra kész.
Furcsa volt az egész,
mert jó apámnak
csak a szája mosolygott.
Persze, nem értettem a dolgot,
hisz hogy is lehet komoly,
mért nem ragyog a mosoly
a szemén is, mint szokott,
micsoda dolog,
hogy nem mosolyog
rám. De azért buzgón
odacipeltem az áldott vizecskét:
Igyatok, árvácskák, tessék.
Esteledett.
A mécsesfények imbolyogtak...
Nagymama, sajnálom...
Nem jövünk holnap...
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Szivárványos éjszaka
Nem,
még nem
megyünk haza:
vonz a szivárványos éjszaka!
Mese
vágyó
szép álmaim
most valóra válnak,
bíborszínű mosolyok közt
csak barátok járnak.
Körülölel engem
egy tarka varázslat:
ízét hozza s illatát
barát-mosolygásnak.
Nem múlik el soha
és nem is lesz vége:
ez az én szívemnek
örök menedéke.
Százszín szeretet
szalaggá fonódik
s felemel engemet
egyenest a Holdig!
Csodavárón, szépen
csillagok ragyognak,
szivárvány az égen:
sose
legyen holnap!
(Hódmezővásárhely, 2009. március 7.)
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?