Theodor versei:
Tökrészegen a színpadon
Mindig ott áll
A tükör előtt
Saját maga mellett
S állig begombolt
Meztelenségbe öltözik
Akarja hogy
A szavak szoknyája
Ne álljon meg
Térde fölött araszra
S mohón szemezzenek
Harisnyakötővel
Alig fogvatartható
Látszatok
Ha taszítja a tükör világ
Tucatnyi kiürített pohárral
Ad színt
És kiterjedést
A napnak
De az összetört
Szivárványhíd alatt
Tökrészegen
Sosem hallja meg
Hogy leosztott szerepéhez
Mit súg neki Isten
2012. szeptember 8.
A kötéltáncos
Kötéltáncot járok sötétben
a lét és nemlét határán.
Magamra vagyok felfeszítve,
magammal állok ádáz perben,
és a jelen sivárságán
csak néhány emlék
fodrozódik,
mint horizonton
eltűnő hajók.
Néha-néha megkísért
egy-egy kósza színnek
fakó árnya,
olykor-olykor felgyullad
szememben
még a tiszta fény,
de mint mi ott se volt,
hamar kialszik,
s aléltan omlik rá
az éjszakának
bársony
vánkosára.
Magasból undorral
nézek le mélybe,
hol tegnap esti mámorom
betört fejével
bortócsában ott hever.
Lerágott csontok
körbe-körbe,
törött tányérok és
üres palackok közt
sötéten ásít egy
nyitott konzervdoboz.
Múltba dermedt testem
meguntam
már nagyon.
Salto mortale-val
ugrok mélybe,
s titeket kérlek kérve,
temessetek majd
egybe minket:
engem,
s a tegnap esti
mámorom.
Sírunkra pedig
feltegyétek
kihunyó emlékekből álló
hatalmas
csokrotok.
A verset szerzői (Copyright) jogok védik. A továbbpublikálás, megosztás a szerző előzetes engedélyéhez kötött. Forrás: http://www.artpresszo.hu
Apokalipszis most
Zsefy Zsanettnek szeretettel
Nincs még elég a tankok mosolyából
A hernyótalpakon sikoltó félelemből
Golyókon süvítő halálból
Szögesdrót ketrecekből
Térdre rogyó templomokból
A romok halmazából
Nem elég a győzelem
A fanatizmusról lerobbantott tudatot
Pacifikálni kell
Lehetőleg olcsón
Kis veszteséggel
Elszabadultan szabadítanának
Felszabadítanának
Tábornokokat politikusokat gondoktól
Megszabadítanának
Az olcsó terminátorok
Mert nem fáradnak félnek
Nem remeg kezük:
Nyolcszáz méterről is pontosak
Nem zavarja őket lelkiismeret
Hideg vagy meleg
Sem a bajtársak elveszítése
S ha elesnek
Nem sírnak utánuk
Árvák özvegyek
Ám most még ők sem lőhetnek nyugodtan
Harcképtelenekre
Sebesültekre
És arra ki
Megadja magát
De a tudomány fejlődik
A jogászok bizakodnak:
A robotok rövidesen különbséget tudnak tenni
Civilek és terroristák
Valamint az emberi vér és a
Paradicsomszósz közt
Koldusnak kenyeret vet és
Szaporodik az ember
Miközben a világ embertelenedik
Az apokalipszis lovasai nyergelnek
Az angyalok trombitáikat tisztítják
Isten meghajol a színpadon
Lucifer behúzza a függönyt
Ahol demokrácia van
Ott választás is
De a szavazófülkékben
Nem duruzsolnak Cassandrák
Ott nem kell az acélszörnyek pofájába nézni
S a polgárok otthon a médiacsákányoktól lobotomizáltan
Nyugodtan nyúlhatnak
A következő üveg sörért
2010.05.08
A verset szerzői (Copyright) jogok védik. A továbbpublikálás, megosztás a szerző előzetes engedélyéhez kötött. Forrás: http://www.artpresszo.hu
Őrült szavak
2010.05.03.
A kő eddig is ott volt kezedben
De még rejtegetted
Nem dobtad el
Nem őrült szavakat vártam tőled
Melyek mint nyüzsgő férgek
Átvágnak mindenen
Ha akkor visszapillantsz
Akkor ha visszanézel
Még láthattad volna
Átütött homlokom
A verset szerzői (Copyright) jogok védik. A továbbpublikálás, megosztás a szerző előzetes engedélyéhez kötött. Forrás: http://www.artpresszo.hu