Lukács Mária - csillogo - versei:
Akkor
Mikor magamra öltöm
a felkelő Nap aranyló ruháját és
mezítláb kóstolom a fű édes harmatát,
fejemet hajtom tarka meződre és
hallgatom az élet dalát,
mikor keresem a fényes Holdat,
mit felhők takarnak,
ezüst gyöngyös cseppeken
szelíden szunnyadnak.
Mikor a zápor tisztára mossa a földet,
és hajnal hasad az ég alján,
majd akkor szaladok feléd,
és fejed fölé fonok
virágos rétekből glóriát.
(2010. május 16.)
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik...
Tetszik a vers?
Találkozás
Szép és gazdag a világ, ha
értő lelkek olvadnak össze,
szívek csodás bársonyán.
Leszek fény és forrás,
lelkednek szép ének,
gondolatokért egy kiáltás...
Csillagdarabra lelt
megnyugvás az isteni formulán.
Nem veszlek el,
karom csak gyengéd ölelés,
mint óvó kunyhó
magas bérc hegyén
a zarándoknak, ki megért,
szeret, te gyengéd találkozás.
(2010. április 26.)
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik...
Tetszik a vers?