Ajaib Singh: A Szeretet üzenete
Angelus Silesius
Ha egy ember elveszti aranyát, amit hasznos dolgokba fektethetne, s valaki segít neki, hogy visszakapja, kinek fogja megköszönni? Ugye annak, aki segített az aranyat visszaszerezni? Ugyanígy rég elhagyott Istenünkkel engem Kirpál Mester egyesített újra, aki, azért szállott alá, hogy jóságos legyen és szeressen minket. Azért vagyok olyan hálás neki, amiért visszakapcsolt az igaz Istenhez. Még most is, amikor az igazi otthonunkban (Sach Kandban) tartózkodik, könyörületet, kegyelmet és áldást záporoz ránk. Ő mindenkihez könyörületes. Nem tesz különbséget , az ellentétpárok fölött áll.
Ahogy testünknek táplálékra van szüksége a rendszeres működéshez, ugyanúgy lelkünknek is, amely korszakok óta éhes. Lelkünk tápláléka a meditáció, a befelé figyelés.
Akik ezt nem teszik, a nagy illúziót kergetik. Mi a nagy illúzió? Az, hogy, amit saját szintünk szerint látunk---vagyis, hogy ez az én közösségem, az én vallásom, tanult vagyok, értelmes stb.—az a valóság. Ám a szentek ezt a világot a másik szintről látják és arra figyelmeztetnek, hogy semmit nem viszünk innen magunkkal, amikor meghalunk. Aki majd segít és elkísér, az az isteni, igazi Guru. Aki felelősséget vállalt értünk.
Ahol a Naam, az Isten neve, lényege van jelen, ott nem lesz kám(a), vagyis alacsonyrendű vágy. Mert ahogy a nappal és éjszaka nem létezhet egyszerre ugyanazon a helyen, úgy a Naam és a Kam sem. Amikor a szeretet sasként leszáll, a bűnök apró madarai szétrebbennek és Isten megnyilvánul bennünk. Isten formája a szeretet. Csak, aki szeret az ismerheti Istent.
Amikoe egy útonjáró, egy tanítvány egy másikkal találkozik, legyenek mindketten boldogok, tisztelet-és szeretet-teljesek. Egymást önmagunknál is jobban kell értenünk, meg kell nyílnunk lénye felé. Csak az a bhakti, vagy áhitatos szeretet.
De mit teszünk általában? Tudatunk hiányos képzése, gyakorlása nyomán elkezdünk hibákat találni másokban, bíráljuk, esetleg sértegetjük embertársainkat. Miközben másokra vizet öntünk, saját házunkat porig égetjük a vágy, a harag, a ragaszkodás és az egoizmus tüzével. Ezért mondja Kabír: homokkal lesz tele a szájuk azoknak, akik ahelyett, hogy magukat megismernék, másokat oktatnak. Mert mi történik azzal, aki saját földjével nem törődik, csak a más udvarával foglalkozik? Elpusztul a gazdasága.
A rombolás ereje bennünk van, csakúgy, mint a túlélésé. A rossz bennünk van, a jóság nem különben. Döntenünk kell valamelyik mellett.
Az, aki az igazi isteni otthont (Sach Kandot) elérte, tudja. meddig jutott valaki, de aki nem lépett be oda, annak lehet-e fogalma a többi embertársak helyzetéről?
Az elme azért van, hogy becsapjon. Ezért mondják a szentek: lépj befelé és nézz magadba! Nyilvánuljon meg önmagadban az a hang (Shabd), amit nem tudsz szavakba foglalni. Lépj belülre és ezt a testedben működő meg-nem-pendített hangot(Shabd) érzékeld.
Amikor lelkünk felébred és ez a felsőbb hang (Shabd) megnyilvánul, attól fogva minden kétségünk eloszlik, hogy vajjon a testünk vagy a születésekbe és halálokba alá soha nem szálló erő-e a Mesterünk. Tanítónk, Mesterünk (Gurunk) testéhez kötődünk és azt mondjuk: „Igen, Uram, Mesterünk, Mesterünk!” De ha teste eltűnik, céltalanul kószálunk össze-vissza, ha még nem ébredtünk fel.
A tökéletes szentek szeretettel töltenek fel minket. Társaságukban feljuthatunk akár a Megnyilvánulatlan Áthatolhatatlan régióig is.
A Mester a Sangha szolgája, „cipőpucolója”, igazi szolgálattevő (szévadár).
Ha azt mondjuk, nem megyünk iskolába és hogy végezze el a tanár a munkánkat: lehetséges ez? A tanuló dolga iskolába járni, a tanítóé pedig tanítani őt. A Mester nem igazán jut el hozzád a kilenc nyíláson (a test kapuin) keresztül; találkozásotokhoz neked kell visszavonulnod a kilenc nyílás mögé- Ott megláthatod majd, hogyan működik a Mester.
Ahol a tanítványok nem tisztelik, szeretik egymást, ott a Mester nem bontakozik ki. A Mester nem tölti be azokat, akikben nincsen szeretet és tisztelet egymás iránt. Igazi Mesterünk minket szeretni tanított.
„Ismerd meg Önmagad”, emelkedj a mája, az elme és a világ káprázata fölé. Lelkünk az Összlélek lényegéből való és mindenkiben vegyük észre ezt a lelket és ne testként, hanem lélekként szeressük őt. Nem az számít, hogy jó vagy rossz természetű-e felszínes állapotában. Legyünk tudatában, hogy ő is az Összlélek lényegéből való lélek.
Ajaib: Ha a tanítvány tudná, hogy a Mester őt hogy szereti, cigánykerekezne örömében az utcán.
Kirpál Singh:
Az embert eredetileg úgy tervezték, hogy akarata szerint kiléphessen a fizikai testéből, magasabb régiókba emelkedjen és testébe visszatérhessen. A valódi Mester képes arra, hogy ezt megtegye és személyes tapasztalatát nyújtsa az embernek és ezzel őt az Istenhez visszavezető útra helyezze.
Még életünkben hozzá kell szoktassuk magunkat a szellemi áramlat testből való kivonásának természetes folyamatához. Ezt a Mester segítségével véghez lehet vinni. Ha ez megtörtént, a testből kiszabaduló emberi lény fel fogja ismerni, hogy ő maga a lélek, az Örök Szellem elkülöníthetetlen része és tovább törekszik majd eredeti Forrásához.
......................................................................................................................................
Eckhart Tolle – Megvilágosodás
Elérni a megvilágosodás állapotát, mintha lehetne valamit hozzáadni, vagy valami hirtelen átalakít téged, egy különleges lénnyé, …. ami már vagy,
De Te nem fogod tudni, hogyha azt gondolod, hogy ez a jövőben fog eljönni.
A megvilágosodás, vagy nevezzük ego-mentes állapotnak „El akarom érni az ego-mentes állapotot!”
Természetesen nem lehet elérni az ego-mentes állapotot a jövőben, vagy idővel.
Csak akkor lehet, ha átlátunk rajta…. MOST.
Hogy az ego-mentes állapot az itt van és most van.
Az elérendő állapot az egy elmebeli fogalom, ami az énnel kapcsolatos.
És mint olyant, soha nem éred el, mert az egy elvont fogalom, hogy ki akarok lenni.
Nem véve már észre, hogy már az vagy.
Így az ego-mentes állapot nem folytatódik a jövőben.
Semmi köze a jövőhöz. Nem tudod céllá tenni.
Nem tudod, akár ego-mentes állapotnak, vagy megvilágosodásnak nevezed. Nem tudod céllá tenni. A cél a jövőre utal. Mert a belépési pont az ego-mentes állapotba, vagy a megvilágosodott állapotba, a jelen pillanat.
Ha céllá akarod tenni amit el akarsz érni, elvéted a belépési pontot. Mert a jövőben keresed azt. Mert a cél a jövőre utal. És ez a dilemmája minden spirituális keresőnek.
Mert hallgatják a spirituális beszédeket, vagy spirituális könyveket olvasnak, és azt mondják „Van olyan, hogy ego-mentes állapot, vagy megvilágosodott állapot. És talán én is el tudom érni azt.”. És azonnal céllá teszik amit kivetít az elme. Egy elmebeli képpé, hogy ki akarok lenni. Jövő. És nem vesszük észre, hogy maga a keresés, hogy megvalósítsuk ezt a képet, megakadályoz bennünket abban, hogy azok legyünk…. most. Mert a belépési pont itt van, csak ebben a pillanatban. Az elmét csak akkor tudjuk átalakítani, ha belépünk a jelen pillanatba. Nincs más lehetőség. A megvilágosodás csak a jelen pillanat erejében létezik. Sehol máshol. Csak az az ember, aki feladja a keresést, az ébred rá, hogy az már itt is van. Vagyis, ilyen vagy olyan módon, vagy azért mert teljesen csalódtál a spirituális keresésben, vagy mert hirtelen meglátod az igazságot, felhagysz a kereséssel, mint jövőbeli dologgal.
Ugyan… ez ellentétben lehet bizonyos tanításokkal, amelyek azt mondják….
Alapvetően két ellentétes tanítás létezik. Az egyik azt mondja…. amit éppen én mondtam…. de ez nem teljesen ugyanaz… Semmit nem tehetsz, akár teljesen lazíthatsz is, mert nem tudod előidézni. Az égvilágon semmi sincs, amit tehetnél érte. Így hagyd, felejtsd el… néhány tanító azt mondja. Felejtsd el az egészet, csak élvezd az életet!
A másik tanítás azt mondja: ha nem annyira akarod a megvilágosodást, mint egy fuldokló ember a levegőt, nem fogod elérni.
Most amit mondtam, úgy tűnik, közelebb van a másikhoz.
Nem tudod valamivé tenni, amit akarhatsz, vagy megszerezhetsz. Valójában a kettő egyesítésében rejlik. És hogyan néz az ki? Hogyan lehet ezt a két végletet összehozni? Az egyik oldalon: semmit sem tudsz tenni, ez igaz. A másik oldalon: intenzitásra van szükség.
Lefordítva: maga az intenzitás, amit tévesen a jövőbeli cél felé vivő erőnek értelmeznek, az az intenzitás a jelen pillanatba vezet. Ez a kompromisszumok nélküli erő: csak a jelen pillanatban létezik.
Igen… és ott van az intenzitás, ami Ebbe a pillanatba visz bele, és nem a jövőbe. Semmit nem tehetsz abban az értelemben, hogy a csinálás a jövőt és igényel, ami segít rajtad. És természetesen belépni a jelen pillanatba, és ráhangolódni a jelen pillanatra, valójában nem csinálás. Ebben az értelemben nincs semmi, amit tehetnél. Csak megengedheted, hogy a Jelen Pillanat legyen, és mélyen belemerülhetsz. Csak attól függ, hogyan használjuk a nyelvet. Ebben az értelemben igazuk van: nincs semmi, amit tehetnél. A másiknak szintén igaza van. Az intenzitásra szükség van. Arra, amivel átöleled a MOSTot.
És itt van a lényeg. Semmi jövőbeli állítás… nem válsz valamivé, ami most nem vagy.
És hallhatsz néhány spirituális tanítót, aki azt mondja: Már megvilágosodott van. Mélyen ez igaz. Minden ember belül már teljes. A forma szintjén tán még megteszel minden dolgot, játszogatsz, adsz valamit még magadhoz, tanulsz vagy tapasztalsz.
De abban a mélységben, aki vagy, a lényegi identitásod, már teljesen tökéletes. Nincs szükség már több időre, vagy több dologra, ahhoz aki vagy lényegedben. És ez az ami számít.
És ebben az értelemben a jövő csak megakadályoz abban, hogy az legyél. Hogy megtaláld, és az legyél. Most. Néhány embernek nehéz megszabadulni ettől az elképzeléstől, mert ez nem több, mint képzet a fejben: „El kell érnem valamit.” Valamivé kell válnom.”
Ez valójában nem igaz. Igazabb azt mondani: Már az vagy csak rá kell ébredned. Hogy már teljesen önmagad vagy. Hogy már teljesen önmagad vagy! Nincs szükséged időre, vagy bármiből többre, hogy az legyél ami már most vagy. Lényegedben már isteni, időtlen és örök vagy. Minden más a forma szintje. A forma tánca, játéka, színdarabja. Néha nyersz, máskor veszítesz…. játszol.
Nos, nincs több spirituális keresés, intenzitás viszont igen. De az az intenzitás, ami a mostba vezet. Nem olyan intenzitás, amely meg akar valósítani egy elképzelt állapotot: én aki megvilágosodott vagyok. Aki már vagy.
Padányi Gulyás Gábor válogatásában
Különbséged nincsen Istenben minden Egy.
Legyen bár csak egy légy, avagy Te, egyre megy.
Nincsen értéktelen: a kavics is rubin,
Gyönyörű a béka, akár egy seraphin.
Ha időn s téren túl lendíted szellemed,
A pillanat örök, s Önmagad megleled.
Időt hátrahagyván, ímhol öröklétem:
Isten belém lépett, Istenbe én léptem.
Beszélik, hely, idő, most és mindörökké,
Ám a különlétük, nem vált máris köddé?
Időnél hosszabb az öröklét, úgy véled?
Üdvösségtől igy tart távol még kedélyed.
Létünk egyik szeme időmértékkel lát,
Örök Jelen felé másikkal fordulj át.
Istennél ezer év egy pillanat léte,
Idő felett álló, mint ki megértette.
Lelked örök Szellem, Időlét feletti,
De kezdettelenné csak most tudod tenni.
Hazudsz, ha azt mondod Isten lát előre!
Bolond elméd csak a jövőképed őre.
Isten semmi újat nem tesz, bár úgy tűnik,
Hisz öröktől kész, mi lenni meg nem szűnik.
Isten légy, így tudsz majd Istenhez kerülni,
Istennel csak Isten képes egyesülni.
Ha Istenben végzem, csupán visszatértem,
Mert Az örökké volt kezdetem s lett végem.
Amit egy szent megtesz, maga Isten teszi,
Virraszt, jön, megy, leül, víg s kenyerét eszi.
Tovább megyek, hiszen magam teljessége
A meztelen Isten kezdettelensége.
Isten végső végem. Ha kezdete lettem,
Létét tőlem veszi, végem Belé vetem.
Hallgass kedves, hallgass! Teljes csendben legyél!
S több jót nyújt majd Isten, mint mennyit szeretnél.
A szentnek egyforma: egészség, betegség,
Hisz Istenben nincs más, csupán Lét-teljesség.
Ki nem maga Minden, még semmije sincsen:
Nem lát, s nem is sejti, hol lehet az Isten.
Főnixmadár módra, Istenben elégek,
Elválasztottságom, ha Benne ér véget.
Győzd le Személyedet, így juss magad fölé!
Ekkor Isten nálad marad mindörökké.
Míg összeszedett vagy, nyugodt lehetsz, s szabad,
Légy bár gúzsba kötve, a kötél szétszakad.
Nincsen értéktelen, nincs mi elveszhetne!
Istenben Istenként van minden teremtve.
Istenben mind Isten, s ha már ott vagy Benne,
Rangod nem kisebb, mint ha száz Isten lenne.
Istenből születvén már nincs mitől félned:
Kiválasztottként vár boldog örökrészed.
A Világ alakja véges az időben:
Erőszakkal ne higyj folytonos jövőben.
A menny kapujában nem segít bölcsesség,
Igaz szeretet csak, s ha életed Egység!
Halj meg, hogy meg ne halj, találd meg életed!
Ha nem így élsz, nem jutsz túl az enyészeten.
Külön még kívánsz valamit? Magadban keress,
Eget vagy plánétát, hogy angyallá lehess.
Vétkes! Nincs varázslat keresztséged által,
Mocskos a liliom, ha bekented sárral.
Nincs ki mennybe vigyen, kár úgy tülekedned,
Váltig hívod nem jön, ha előbb nincs benned.
Csírája magad vagy, menny is lehet s pokol,
Nincs kész hely, állapot mely vár rád valahol.
. . .
Azért sírsz Istenhez, mert nem bízol Benne,
Hagyd gondoskodni Őt, s ne hozzad szégyenbe.
El, el tőlem szeráfok, engem nem frissíttek,
El, el tőlem angyalok, nem kell talmi dísztek.
Nem vágyom tirátok, lelkem csak egyedül
Isten teremtetlen tengerébe repül.