2011.11.11-18. KABALA ALAPRAJZOK - KI VAGYOK ÉN? - ZOHÁR - A VALÓDI ÉN HATALMA

Zohár (Ragyogás könyve)

Kabbalista alapmű

Teremtés

A legfőbb Uralkodó akaratának kitárulkozása és visszahúzódása nyomot hagyott a fenséges áttetszőségben[1]. A Végtelen zártsága megrezzent, felzúgott és hatalmas láng[2]  csapott  ki belőle. Olyan volt, mint amikor az idea értelmet visz az értelmetlenbe, alak az alaktalanba pecsétet nyom. E láng nem volt semmilyen színű. De az Uralkodó által megszabott mérték szerint a lángból színárnyalatokat felmutató forrás[3]  zúdult le. E forrás áthatol és nem hatol át a környező téren. Ismeretlen marad, amíg ereje meg nem világít egy egészen kicsi pontot[4]  E ponton túl nem észlelünk semmit, ezért így hívjuk:Kezdet. Ekkor a Kezdet kibomlik s egy palotát épít önnön dicsőségére. E palotában van elrejtve a szentség napja, amely termékennyé teszi a világot.

 Ari.: Életfa keletkezés

(16 századbeli kabbalista)

Az egyszerű felső fény kitöltötte a Teljes Létezést.

Nem létezett üresség, a Mindenség határtalan fénnyel volt betöltekezve.

Egyszerű volt, egyenletesen és egyenlően kiegyensúlyozva.

És Végtelen Fénynek hívták.

Az Ő egyszerű akaratára, hogy világ teremtődjön, a kiáradások kiáradtak.

hogy az Ő valóságai, nevei, megjelölései a Fényben mutassák meg tökéletességüket.

Majd Önmagát korlátozta,

pontosan középre,

lekorlátozta a Fényt,

és üres tér maradt, vákuum

a középső pont körül körözve.

Pontosan a középső pont közepén,

egy hely keletkezett,

a Végtelen Fényből egy vonal indult

abba az űrbe aláereszkedve.

És azon a vonalon keresztül, Ő teljesedett ki, teremtett formát és elkészítette az összes Világokat.

Mielőtt a négy világ létrejött,

az Ő számára nem volt hely, nem volt határ, nem volt név.

[1]  Az isteni Forrás

[2] Szellemi, kauzál minőség

[3] Finomanyagi, asztrál minőség

[4] Az anyagi világ alapminősége

D.R. Hawkins: 

A Valódi Én hatalma

A mindent átfogó tudatosság ragyogó, hiánytalan, teljes, csendes, nyugodt. A gondolkozás helyét az Önmagát feltáró tudás veszi át, ami tökéletes megértést ad. A Jelenlét új összefüggésében mutatja meg a „gond” illuzórikus voltát, ami így el is tűnik. Semmi sem jobb vagy rosszabb, mint bármi más. A teljes Önazonosság tudat minden létező önmagából fakadó értékét a veleszületett lényeg egyenrangú kifejeződéseként határozza meg.

Minden szépséget, tökéletességet, szeretetet, tisztaságot áraszt. Minden erőfeszítés nélkül létezik a maga helyén és minden összhangban történik. A Jelenlét energiája könnyedén véghezviszi a látszólag lehetetlent is. A cselekvés hátterében nincs cselekvő a Világegyetem teljes Egyetlenségében. Felismerhetővé válik a dolgok mélyebb értelme.

Csak az anyagi forma van alávetve az elmúlásnak, a lényegét ez nem érinti és—szintje függvényében—továbbra is megvan a lehetősége, hogy ismét anyagi formában jelenjen meg.

A Valóság túl van téren, időn és formán, nincs jelentősége, hogy egy dolog vagy személy a másodperc töredékéig vagy ezer évig létezik-e. A nem-kettősség világában minden teljes. Nincs vágy a következő pillanat tapasztalására, amely az önmagát minden pillanatban hiányosnak érző közönséges elmét hajtja.

Az egó a félelem terméke, és az a célja, hogy a tapasztalat következő pillanatát befolyásolva biztosítsa túlélését. Ami végesnek hiszi magát, fél túlélése miatt, mert az idő és az ok-okozati összefüggések látszata uralkodik rajta.

Az igazi Én nem megnyilvánuló, nem is meg-nem-nyilvánuló és túl van minden olyan dimenzión, amelyekre a fogalmak ilyenfajta felosztása utal.

Az elme/ego tartalmai a világ termékei, akár a test. Az agyban erős az állati , agresszív ösztönöket felszínre hozó hüllő agy. Az egész agy sérülékeny szerkezet, nem termel elég szerotonint a negatív érzelmek  és negatív programozások közömbösítésére. Az elme menthetetlenül fél az öregség-betegség-haláltól, az elutasítástól, sorscsapásoktól stb. Csak a formavilág kavalkádja uralja

Az elme gondolatai program-összekapcsolódások folyománya, rövidebb, koncentráltabb gondolatmeneteket fecsegések és asszociációk váltják benne.  Az elmét/egót ne tekintsük valódi énünknek! Váltsuk át a kisebbet a nagyobbra, az Egészre!

A Valóságban az Én (az Önazonosság-tudat) az Minden, ami létezik, az Isteni Jelenlét, lehatároltság nélkül..

Akkor ki is vagyok én? A Jelenlét egyik nézőpontja!!! És ez máris ott van az elme hátterében és a béke és az öröm jellemzik

Tanács: Az elme tartalmait figyeljük fokozatosan a szemlélő, majd a tudatosság szintjéről , végül az éberség szintjéről (ami lényegénél fogva tudatos, a káprázatos Jelenlét révén).—mindaddig, amíg az elme felhői  elhalványulnak, és többé nem uralnak minket.

Ne merüljünk el a bűntudatban, önvádban.

A bűn hiba és kijavítható.

Ne vezekeljünk, hanem változzunk meg.

Az Én-tudat  megváltozását (=a Jelenlét megtapasztalását) Hawkinsnál  a test rendkívül megterhelőnek érezte, nagy energiatöbblethez kellett hozzászoknia.  Ezt követően a világban való léthez való alkalmazkodás hosszas folyamatot vett igénybe. 

Kinyomtatható változat a mellékletben.