JOHN BUNYAN: A zarándok útja - teljes
................................................................................................................................................................................................
Paul Brunton idézetek
Az Önvaló minden emberi lény magasabb lelkiismerete, őrzőangyala, a benne lakó szent szellem, az ember isteni része. Akire mi felnézünk, az Önvaló szintén felnéz egy magasabb lényre.
Az Önvalónk, a Felsőbbrendű Én a Világelme része, ahol a halandó és a halhatatlan találkozik.
Az Önvaló nem annyira különvált másoktól, mint az inkarnációk, az Önvaló egyesíti az élőlényeket.
Minden Önvaló az Univerzális Létbe nyúlik vissza. Az Önvaló áthatja az egész testet, mégis leginkább a szívben összpontosul.
A Világelme végső célja nem a személyes, hanem az Univerzális elégedettség, de már a magasabb személyiségben, az Önvalóban megtalálható a magasfokú kielégülés.
Az embert az inkarnációk tudatalatti elraktározása végül a vallás, misztika, filozófia felé vezeti. Ennek fő állításai:
Isten létezik
Az ember halhatatlan
Kapcsolatba léphet Istennel
Az emberek ébrenléti színháza közös, álom drámája individuális. A külső világ a Világelmétől kapja létét, az álomvilág az individuális elmétől, amelynek van képalkotó képessége.
Ha valaki asszimilálta a lét végső elvét, a következő lehetőségek adódnak:
a tudat belemerülhet az Univerzális elmébe (elvesztve így kisebbik énjének terheit egy magasabb békében)
elhagyhatja a Földet és egy magasabb létsíkra kerülhet, ahol a létformák finomabbak és igazságosabbak (végtelen sok tér-idő –forma variáció létezik)
együttérzésből feladhatja e jogokat és reinkarnálódik, hogy segítse a földieket
Az átlagember halálakor viszont az Önvaló figyeli meg az életét és reálian megbírálja. Majd mély alvásban piheni ki az inkarnációt. Ebből finomtestként ébred és intenzív álmodozás következik (a „hat világban”), amelyhez közeget teremt.
A Kegyelem gyakran egy érzelmi válság tetőpontján érkezik meg, amikor valaki alázatra kényszerül. Érdemes imádkozni a kegyelemért. Ha elfogadjuk, hatása hosszútávú.
Az Önvaló nem várt eseményeket teremthet.
Az Emberfeletti Én (Atman, Önvaló) mindent jobban csinál, mint mi és a javunkat akarja
De nem azonnal cselekszik.
A felvállalt mártíriumot nem törli el, viszont elfogadhatóvá teszi.
A megváltoztathatatlan fizikai sorsot szellemi töltéssel ruházza fel.
A belső tudás elérésére:
Az alacsonyabb énnek a magasabbal kell azonosítania magát,
A földi személyiségnek az égi forrásával kell egyesülnie, véges énünknek az Önvalóval.
Ha már megelégeltük az egó korlátoltságát, kényszeres önközpontúságát, naponta imádkozzunk a magasabb Énhez, felajánlva a kis egót.
Megérkezéskor a létezés centruma, az irányítás áthelyeződik a Felsőbbrendű Énbe—de test, intellektus, érzések nélkül nem létezhetünk ebben a világban.
Senkinek sem kell választania a Kelet és Nyugat között, hogy megtalálja az igazságot. A valódi választást önmagunkban kell megtalálnunk az Önvaló és a személyiségünk között.
Nyugat dinamizmusát és Kelet befelé tekintését egyesíteni kell.
Az indiai elme vívmánya:
a gondolatfolyam leállítása.
Isten nem a megdicsőült ember, hanem Őselv, a Létezés-Tudatosság-Harmónia őselve. Intuitíve megérezhetjük az Önvalón keresztül. A megnyilvánult Világelme személyes Istennek is tekinthető, minden személyes belőle ered. A Megnyilvánulatlan személyfölötti. Végeredményben a kettő egy (Ez Hans Küng felfogásával is egyeztethető[1]).. A nyugati embernek könnyebb Istent először személyesként megértenie s csak később személyfölöttiként.
A mindenkor felvetendő kérdés:
Ki szenved?
Kinek a problémája?
Ne azonosuljunk vele. Az nem ÉN vagyok.
A hosszú Ösvény, az öntisztítás útja, a Rövid Ösvény figyelmünk állandó ráirányítása igazi, isteni Valónkra. Ez utóbbi bevonzza a kegyelmet. A Hosszú és Rövid ösvényt kombinálni kell, a megtisztulás alapvetően szükséges.
[1] Hans Küng: A mindenütt jelenvaló Isten nem szuper-személy, hanem transzcendálja, meghaladja a személy fogalmát. Az, hogy személyesként vagy nem-személyesként nevezzük meg a szupra-és-transzperszonális Istent, nem fontos, de lényeges az a sajátossága, hogy megszólítható.