Embedded Files
Ki vagyok én?
Harding szerint
Nem a testem, hanem a tudatom vagyok. Nem az, aminek tudatában vagyok, hanem az, aki tudatos. Az, aki mindig jelen van, nem változik, szabad, éppenséggel semmi sem befolyásolja, elpusztíthatatlan, valóságos. Ha látom, hogy Semmi vagyok (= nem-anyag) azt is kell látnom hogy egyszersmind Minden vagyok. Csak az, ami mindig ITT VAN, az nem fog cserben hagyni. Csak ez állandó, szabad, örök, változatlan. Semmi, Üresség, Átlátszóság. Egy olyan Semmi (=nem-anyag) azonban, ami tud Önmagáról és Mindenről (minden lehetőségről is). EZ VAGYOK ÉN! Ez a”nem-született győztes”, testemmel a „született-vesztessel” szemben.
Én vagyok az igazi TÜKÖR! ( S a tükör mindent elfogad).
Egy tanítványának szavai: Nem érzek félelmet és valahogy erőlködés és szándék nélkül célhoz érek. Új és szeretetre méltó világ tárult fel előttem. Nemcsak a gyerekek, virágok, de a csúnya dolgok, a szemét és lim-lom is különös dicsfényt kapott. A színek tündökölnek, s csak azon tűnődöm, hogyan mulaszthattam el eddig az utcai fények csodáját. Semmi, egyetlen várakozás sem szürke és unalmas többé. Hangulataim kiegyenlítődtek. Önző tendenciáim, haragom, rosszallásaim nagy csapást szenvedtek. Egóm azóta is fel-felüti fejét, de könnyű magamat rajtakapnom. Azáltal, hogy látom, KI VAGYOK ÉN, megtapasztalom a szabadságot és a természetes élet lehetőségét, elfogadva, azt, ami ebben a pillanatban itt és most adott.[1]
[1] Bernadette Robert szerint ilyen Isten megtapasztalásának és hatalomátvételének élménye az emberi lélekben.
Bernadette Roberts:
Az ökörpásztorlás képeinek keresztény értelmezése
1. Az ökör keresése.
Isten keres minket, mi más úton járunk. Mit akarhat? Mit adhatunk mi neki?
2. A lábnyomok megpillantása.
Isten látja, hogy lábnyomaink rossz irányba haladnak. Elindul elfogásunkra
.
3. Az ökör meglátása.
Az ökör is meg kell forduljon, szembe kell néznie Istennel. Vajon megérezzük, hogy azt akarja, szeressük Őt mi is viszont?
4. Az ökör megfogása.
Öröm számunkra, hogy Isten megfog, jó vele barátkozni. Ha eltűnik, hiányzik, ha visszatér az fokozódó öröm.
5. Az ökör szelídítése.
De az ökör erősen önfejű. Az Istennek rá kell tennie az Ő pecsétjét. Ez fájdalmas égő seb az ökörnek. Először sötétnek látja, de később szent helynek, Isten békéjének érzi. Az ökörben új személyiség fejlődik ki.
6. Hazalovagolva
Most már közös az életük, az ökör tudja, hogy másik fele az Isten. Félelem nélkül. szabadságban, békében és örömben mennek keresztül a piactéren. Gyeplőre nincs szükség, az ökör ismeri lovasa szándékait, akaratát. Az ökör kiéli mind a rászabott terveket, nagy élet ez Istennel egységben. Most már fordulhatnak a mennyei otthon felé.
7. Eltűnik az ökör, marad a pásztor.
A Self eltűnik az elmélyedésben és nem tér vissza. Elszállt a teher, könnyűek vagyunk, akár repülhetünk is![1].
8. Mind az ökör, mind a pásztor eltűnt.
De, Isten is eltűnik, ökör és pásztor szétválaszthatatlanul egyek voltak, nem élhetnek külön.
9.Visszatérve a Forráshoz.
Az isteni kútfő „szakadéka”, lényege marad, ami nem való a megszokott emberi életre. Mi is maradt meg? A válasz: Az, ami feltárult.
10. Visszatérés a piactérre.
De nézd csak, az Univerzális, a krisztusi ember él és újra megjelenik. Ki gondolta volna, hogy ilyesmi történhet?
[1] A Zen-buddhista kommentár szerint: Üres és csodálatos minden!
Bernadette Roberts:
Az unio mysticáról
Az ego eltünése az unio mysticában irreverzibilis, a keletkezett „lyuk” nem tölthető be emberekkel, dolgokkal, semmivel, csak a legmélyebb létünkkel, Istennel.
Isten csendes, megmozdíthatatlan, változatlan, felkavarhatatlan és ez magyarázza a félelemnélküliséget. A sérülékeny és ingatag ego centrummal szemben Isten olyan szilárd, mint egy szikla. Meg nem sérthető, öröme a mi örömeinknél mélyebb öröm. A mi emócióink a perifériáról erednek, a központ viszont szenvedély nélküli állapot, apatheia a maga eredeti értelmében (nem közöny, hanem harmonikus béke). Mivel az általa uralt állapotban nem félünk, felvállalunk kihívásokat, akár sikerre, akár veszteségre van kilátásunk, mivel eredményeik feloldódnak Istenben. Végül semmi, akárcsak a vízcsepp a kacsa tollán, nem érint meg minket. És nem kis próbatételekre gondolok, hanem az emberi lét határhelyzeteire is. Nem mentális közömbösségről van szó, hanem tudásról és Isten iránti abszolút bizalomról.
A „Nekem alább kell szállanom, neki növekednie” az egyesülés életének a tendenciája. A spirituális áttörés nem pszichológiai utazás. A pszichében maradandó tudatátalakulást senki nem tud létrehozni, csak Isten. Törekedhetsz egész életedben előrehaladásra és egy másodperc törtrésze visszavethet. Jung is azt nyilatkozta, hogy csak vallásos embernél látott igazán átalakulást. Ami valójában megistenül, az nem a psziché, hanem a Lélek. A psziché a Léleknek csak egy kísérletező képessége. A Mindenhez nem a pszichológiai, hanem a spirituális utazás vezet el.
Page updated
Google Sites
Report abuse