2012.01.14. A MINDENNAPI ÉLET ÉS A JÓGA ÚTJA

Kaczvinszky I.:

A mindennapi élet és a jóga útja

Nyugati embernél a „kianalizáltság” előfeltétel (Kiváltja a jóga előkészítő lépéseit)

Minden ténykedésünk (munka, olvasás, gondolkozás) legyen koncentrált

A szavakkal való gondolkozást küszöböljük ki, ui. ezáltal a személyiségével azonosítja magát az ember. Képzeletműködése során meg a karakterrel azonosul. Ezek elnyomják a megnyilatkozási tendenciákat és elzárják az énségi szikra megnyilvánulását.

Járműveken állítsuk tekintetünket határozott irányba  és szüntessük meg a szavakkal végbemenő gondolkozást. A színek, hangok élénkülnek. Figyeljük egyszerre valamennyi benyomásunkat. Érzékszerveink fokozottabban működnek, létérzetünk fokozódik.

Törekedjünk a képzeletvilág csökkentésére, valamint egónk fogyatékossági érzéseinek és érvényesülési törekvésének megszüntetésére. Ekkor az elme csendje nő, a világosság uralkodóvá válik.

Gondolatok feltűnését vegyük észre, figyeljük meg, de ne elemezzük, emlékekbe ne merüljünk el.

A gondolkozás ui. durva, triviális működés a megfigyeléshez viszonyítva. A gondolatok lomhán alakulnak ki, anyagi elemekhez kötődnek, ismétlésre törekszenek. A tulajdonképpeni értelem a gondolatok közében jelenik meg (összetett szimbólumokban, megnyilvánulási tendenciákban).

A beszédgondolkozást az egónk vezérli, a gondolatváltást a tudatalatti, a gondolkozás megszüntetését viszont az énségi szikra. Mindezeket valójában a Lélek figyeli meg. Az én-központ ( a szimbólumok és megnyilvánulási tendenciák megfigyelésével) az énségi- szikrába (= 6. csakra) helyezendő át.

A bosszankodás a karakter funkciója, az énségi szikrában nincsenek hangulatok.

A személyiséggel való azonosulás évtízezredek óta meggyökeresedett, az átváltás természetes ellenszegülést vált ki. A központi idegrendszer még nem hangolódott át. A szívnek, a belső én központjának üressé, gondtalanná kell válnia.

Fel kell hagynunk minden aggódással, gonddal, zúgolódással. Semmit sem szabad vágyva kívánnunk, semmitől idegenkednünk.

Gondolkozásunk elfojtásával megtagadjuk személyiségünkkel, egónkkal, tudatalattinkkal való azonosságunk illúzióját.

Az énségi szikra vezérlésekor a jelenben élünk, a telepátia és tisztánlátás fokozódik. Jónak-rossznak nem szegülünk ellen.

Ami az emberben élt, az mindig él.