GNÓZIS
A szó töve, a gnózis görögül tudást jelent. A Gnózis, mint az igazi tudás tana, abból a vélekedésből indul ki, hogy létezik igazi tudás. Erre támaszkodnak meghatározásai, leírásai és magyarázatai.
A gnosztikus világnézet alapja az, illetve a különféle gnosztikus irányzatok abból indulnak ki, hogy
Az igazság előbb létezett, mint minden más
Minden emberben eleve benne van ez az eredendő igazság
Aki ezen abszolút tudásra szomjazik, az belülről megtalálhatja.A gnoszticizmus a kereszténységtől jelentősen, éppen az elvi alapjaiban eltérő spiritualitás. Mert míg a kereszténység az isteni Megváltó szükségességét vallja, addig a gnoszticizmus egy a sok, úgynevezett önmegváltó spiritualitás közül. Gnoszticizmus szerint mindenki önmagát válthatja meg, azáltal, hogy a világot megismeri, s végül önmagába jut vissza.
MISZTICIZMUS
(gör.), a tudástól és hittől abban különböző iránya a lelki életnek, hogy mig a tudás a gondolkodás közvetítésével szerez meggyőződést, a hit e közvetítés nélkül, néha a gondolkodás ellenére fogad el valamit igaznak; a misztika egynek érezvén magát a megismerendő tárggyal, közvetetlen bizonyosságot érez a tárgy az istenség, mely az érzés szerint mindenütt jelen van, mindenben van és amelyben minden van. Mivoltát tekintve tehát mindennemü misztika közvetlen megismerés, azaz nem is megismerés, mert a megismerés föltételezi, hogy a megismerő és megismerendő két külön való, hanem a megismerőnek a megismerendővel való összeforrása, egyesülése; a misztika nem is teoretikus elmebeli művelet, a M. élmény, belső esemény. De lényegéből folyik, hogy nem is rendes állapota a léleknek, hanem estatikus rajongás, amelyről nem is lehet világosan számot adni, nem lehet leirni magyarázni, közölni. Aki nem élte át, sohasem is értheti. Nem tartozik a tudomány körébe; fantasztikus, a panteizmushoz hajló vallási rajongás. A misztika az újplatonizmusban jelentkezik határozottan, onnét utat talált a kereszténységbe (Dionysius Areopagisa) s a hitélet külsőségeivel szemben időnkint mint energikus reakció jelentkezik.
SPIRITUALITÁS
összefoglaló kategórianév. Világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve.
A spiritualitás több vallás közös alapelvét is jelenti, de nem a vallás gyakorlása. A templomba járás, vagy az Istenben való hit nem jelenti a spiritualitást. A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való - nem öncélú - hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál. Tetteit, döntéseit ezen elv alapján igyekszik megvalósítani. A spirituálisan gondolkodó ember a világot úgy értelmezi, hogy a tettei egy speciális ok-okozati rendszerben hatnak vissza életére. Ezt hívhatjuk karmának, „sors”-nak vagy „isteni elrendelés”-nek. A spirituálisan gondolkodók szerint a világnak vannak az érzékszerveink számára rejtett dimenziói és összefüggései, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része. A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell, hogy legyen, mint a természet véletlen egyszeri és megismételhetetlen játéka. Vallásihovatartozástól függetlenül szerintük a világot egy magasabb rendező elv, egy ember felett álló kozmikus erő irányítja. És míg a materialista szemléletű tudósok elsősorban természeti és fizikai törvények érvényesülése szerint értelmezik a világot, a spirituális irányzatok szerint ez a világrend nem személytelen és nem lehet pusztán mechanikusként értelmezni. A spirituális elvek szerint az ember személyes tettei és élményei értelmezhetők és összhangba hozhatók ezzel az egyetemes rendezőelvvel, amely azután áthathatja életüket egy mélyebb harmóniával.