AZ ÜRESSÉG TÁNCA
Ma az Isten helyett inkább a Lét-Tudat, a bűn helyett a kondicionálás kifejezést használják.
Nincs más, mint az Egyetlen Létező, ami végtelen számú dologban fejezi ki magát.
A Szellem és az Anyag ugyanannak az Egynek a két aspektusa.
Valójában nem Te érzékeled az Egészet, hanem az Egész, a Teljesség érzékeli Önmagát.
A Tudat én-tudatossága apró félrecsúszás az igazi Én-tudat kifejlődésének folyamatában.
Valójában az egyetlen lényeges tapasztalás, ami valaha is érhet, az az Egy megélése ( történjék akár összeolvadás révén, akár úgy, hogy kimész a mosdóba).
Tüntesd el a rést a valóság és elképzelésed között.
A téves én-képeken kívül semmi mást nem vesztesz el. Minden hasznos információ megmarad.
Az Igazság nyújtotta szabadság minden elképzelésedet felülmúlja. Az Igazság ellenáll minden birtoklásnak és akarásnak.
Gyökerestől ki kell tépned magadból azt a valakit, aki ragaszkodik a meggyőződéseihez.
Az átalakulás feltétele a létezésünk legmélyét érintő megadás. Istent nem lehet megszerezni.
A megvilágosodást akkor érhetjük el, ha rájövünk, hogy a világon semmit sem kell megváltoztatnunk. Az Én szépsége abban rejlik, hogy semmit sem kell elsajátítanunk. Az igazi Én-ed a történetek és szerepek hiányával jellemezhető. Csupán el kell engedned az önmagadról kialakított képedet („az ürességre felvett kabátkáda”).
Igazi természeted szabad, mentes mindenféle ráerőltetett képtől és valójában nem más, mint tiszta Szellem és ragyogó Jelenlét.
Már most hihetetlen teljesség vesz körül—olyan teljesség, ami nem függ semmitől. Megdöbbentő élmény, amikor az ember rájön, hogy amit egész életében kergetett, az valójában mindig is vele volt.
A megvilágosodás a jelennel, a meglévővel szembeni ellenállás teljes hiánya.
A boldogságnak van egy rendkívül egyszerű titka. Csupán el kell engedned az adott pillanattal kapcsolatos elvárásodat. Elvárásaid a kondicionált elme álmaihoz, képzelgéseihez kapcsolnak. A természetes fájdalom (éhség, fizikai fenyegetettség, szeretett személy elvesztése) megmarad, de a szenvedés 90-95%-a, amit az ember belső megosztottsága, az érzelmekkel, problémákkal való azonosulása okoz, megszűnik.
Ha nincs benned ellenállás az állandótlansággal szemben, csend lesz, mert megszűnik a konfliktus. Ha nincs több ellenállás, csend lesz, élettel teli vibráló csend.
Csoda az, hogy egyáltalán létezik valami. A bennünk élő csoda tudatos megélése a lehető legnagyobb boldogság a földön.
Végül megtudod, hogy a tudatosság mindannyiunkban közös, a többi pedig nem más, mint a sokféleség csodálatos kifejeződése. Tisztán látod az élet sokszínűségében rejlő szépséget.
Ne félj teljes szíveddel, teljes érzékenységeddel részt venni az itt és mostban.
Amikor felszabadulsz egyszerre mindenki Énjére ráhangolódsz, hiszen az voltaképpen ugyanaz az Én. A felismerés az emberi viszonyok teljes átalakulását hozza magával.
„Neked nem kell megváltoznod ahhoz, hogy én örülni tudjak”.
Az igazi szeretet a létezőket összekötő nagyon mély, szavak nélküli összetartozás.
Irányítás
Az emberekben munkáló elkülönültség érzés gyújtópontjában az irányítás vágyát kell keresnünk. A félelem csupán ennek hozadéka, ami akkor merül fel, ha az ember úgy érzi, elveszítette a kontrollt.
Spirituális függőség
A szabadsággal tökéletesen összeegyeztethetetlen, hogy bármilyen állapotot megpróbálj fenntartani.
A spirituális élmények nem tartósak.
Ha minden Egy, akkor úgy nincs jó és rossz állapot. A (kis) „én” mér mindent a saját érzelmi állapotához.
Le kell számolni a személyes én hiedelmével, hogy ha jól érzi magát, akkor közelebb van igazi természetéhez, mint amikor épp rossz passzban van.
Ne kergessük az emelkedett hangulatokat, ha szabadok akarunk lenni. Ez spirituális függőség.
Amikor felhagysz a pozitív tapasztalatok kergetésével, érezheted, hogy a kereső személyisége feloldódik benned és helyét elfoglalja a béke. Csak akkor lehetsz szabad, ha meghal benned a spirituális kereső és többé nem kergetsz és nem is kerülsz egyetlen tapasztalatot sem.
Káprázat
A világ az Istenség (Brahman), a végső valóság. Az egészet azonban beborítja egy burok, ami a mi világgal szemben támasztott elvárásaikból áll.
Elengedés
Az egó nem más, mint az elme azon mechanizmusának az elnevezése, amely mindig elérni, megszerezni próbál valamit, legyen az szeretet, Isten, pénz vagy egy új játék. Az a részünk, amelyik folyamatosan abban a tévhitben él, hogy valami, ami még nem az övé, boldoggá teheti.
Hagyj fel a béke kergetésével, hagyj fel a szeretet kergetésével és a szíved megtelik velük. Ne akarj mindig jobb emberré válni és máris jobb ember lettél. Ne akarj megbocsájtani és a megbocsátás magától megtörténik.
Egy kis analógia a napi sajtóból és egyéb lelőhelyekről, a meditálótársak "találmányai", "leleményei"
Mottó:
A TÁNC
" Siva Nataradzsa (Siva a tánc ura). A táncoló Siva jobb lábával eltapossa a démoni erőket, bal lábával felemelkedésre buzdít. Jobb kezében a homokóra-dob van: teremt és meghatározott ideig fenntart, bal kezéből a pusztítás lángja csap ki. Két üres keze a megtestesülést és a megtestesülésből való felszabadulást jelképezi. Kisugárzó energiáinak köre övezi táncát, lenge ruhadarabjai a tánc finom rezdüléseit, a világ vég nélküli ritmikus hullámzását jeleníti meg.
A kozmikuis tánc – SIVA TÁNCA – maga a VILÁG
(Szász Ilma Ponttól a mandaláig)
........................................................................................
Úgy tekintjük Istent, mint a táncost, a teremtést úgy, mint Isten táncát.
Nem arról van szó, mintha Isten lenne a nagy táncos, te pedig a kicsi, ó nem. Te egyáltalán nem vagy táncos. Te vagy a tánc, Téged járnak.
(Anthony de Mello: Ébredj tudatára)
........................................................................................
„Táncolni kell, Uram! A zene majd csak megjön valahonnan”
(Kazantszakisz: Zorbász a görög)