Hinduizmus.
„Ez vagy Te”
Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se
sírok már érte,
Nem olyan fontos a halálom,
Semmi sem vész el ezen a világon.
Egy a Lélek és ezer a ruhája
S a valóság csak ez, könnyebb, mint a pára!
Ne sirass, Szvétakétu!
Száz virágból hordják össze a méhek
a drága mézet,
Száz illatot és száz színt elkevernek,
Így találják meg a sokban az Egyet.
Egy a valóság, s ezer a ruhája,
A Lélek az egy, könnyebb, mint a pára,
Hiszed-e Szvétakétu?
Folyamok futnak keletnek, nyugatnak
és megnyugodnak,
Melyik melyik volt, nem tudja a tenger.
Én is megteltem már az Örök Eggyel!
Egy az anyag is a Minden ruhája,
Lelkünk felölti, ez a könnyű pára,
Érzed-e Szvétakétu?
Vágd meg a fügét! Mi van benne? Csak mag?
Vágd szét a magvat!
Mit látsz? Semmit? Ez a semmi a magban,
Ez növeli a fát, ez a láthatatlan,
Ez a Lélek, a Minden csírája,
Ez a valóság, könnyebb, mint a pára,
Tudod-e Szvétakétu?
Eltűnik, mintha sót teszel a vízbe,
de ott az íze.
Mindenen átcsap az örök lehellet,
Az Isten él, s Isten a Te Lelked.
Ez a valóság, melynek nincs halála,
Ez a Mindenség, könnyebb, mint a pára.
Ez vagy Te, Szvétakétu!
Isa-Upanisád.
OM.
Teljes az Ott és teljes ez Itt,
Teljesből teljes keletkezik,
Teljes a teljestől elszakad,
Mégis a Teljesben marad.
OM! Béke! Béke! Béke!
Az Úr ruháját hordja minden, mi sereglik itt a Földön,
Engedd meg neki, hogy legyen, s ami másé. ne gyötörjön.
Ő[1] mozdulva mozdulatlan, távolban van Ő és közelben,
Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen.
Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,
Minden lényben a Lelket látva, többé nincs oka félni.
Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál,
Az Egységet ismerőhöz, hogy érhetne fel gond, homály?
Vakságba, sötétségbe buknak a nem-tudásnak hódolók,
De ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolgatók.
Ki tudás és nem-tudás kettősségét egyaránt tudó,
az nem-tudón halált legyűrő, tudón örökkévaló.
Mondták, máshová vezet a lét és a nem-lét megint más,
Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.
Aki a lét és nem-lét kettősségét egyaránt tudó,
Az nem-létezőn halált legyűrő, létezőn örökkévaló.
OM!
Teljes az Ott és teljes ez Itt
Teljesből teljes keletkezik,
Teljes a teljestől elszakad,
Mégis a Teljesben marad.
OM! Béke! Béke! Béke!
Mundaka +Kéna Upanisád
Kezedben legyen a titkos tan íja,
Ezzel találj az el nem múló célba.
Tedd rá hegyes nyilát az elmélyedésnek,
S ezt a szellem erejével feszítsed meg.
Ija morajló[2]. nyila a lélek, Brahman a célja,
Ki lankadatlan így halad, csak az talál a célba.
Örök és Hatalmas, Keletre innen,
Oldalra, s fel-le terjed a fénye,
Minden valóban Brahman fensége,
S Brahman fensége: ez a ragyogó Minden.
Svétasvatara Upanisád.
Kiből az Istenek teremtve lettek,
Nyisson meg minket nemes eszméletnek.
Fölötte áll a létnek, formátlan, nem sorvasztja semmi,
Aki Őt tudja, az már halhatatlan,
Az Őt nem tudó tovább fog szenvedni.
Mindenhol van feje, szeme, arca,
Mindenhol hall, figyel, így áll a világot átkarolva.
Kilenckapus várban[3] hattyúként lakik és kiröppen onnan
Uralja Ő az egész világot, mi [4] áll, mi mozdulatlan!
Kéz nélkül is fog, láb nélkül is szalad,
Úgy mondjuk, Ő az első ember, a Nagy.
A kicsinél kisebb, a nagyot meghaladja,
Őt isteni kegyből, ki csendes, láthatja.
Kiből az Istenek teremtve lettek,
Nyisson meg minket nemes eszméletnek.
Buddhizmus.
Részlet a 108-szemű rózsafűzérből.
Om mani padme hum!
Ó, drága kincs van a Lótuszban!
Világban megjelenő Tanítás segíts,
Szívünkben ébredő Buddha-természet hass át!
A hat világtáj felé küldöm együttérzésemet,
Északra, Délre, Keletre, Nyugatra, felfelé és lefelé küldöm együttérzésemet.
Fektemben is irgalomért esedezem,
Ültömben is irgalomért esedezem,
Békességért könyörgök, ha állok,
Békességért könyörgök, ha járok.
Om, mani padme hum!
Ó, drága kincs van a lótuszban!.
A bodhiszattva útja.
A lények boldogulásáért áldozom
Valaha gyüjtött érdemem,
Saját testemet, s amim van mindenem,
Nem ér ezzel veszteség engem.
Feladom jogom a testemre,
Legyen a lények kényére-kedvére,
Ha úgy tetszik ütlegeljenek,
Akár meg is ölhetnek.
Ki szigetet keres, leljen reám,
S legyek szolgája, ha szolgára vágy,
Lámpása legyek, ha fényt kutat,
S ágya az elfáradtaknak.
Mindenki, ki engem bánt,
Kigúnyol, rosszat kíván,
Legyen mindig szerencsés,
S végképp kiteljesedjék!
Amerre a tér kiterjed,
A lények összes világában,
Legyek Életnek forrása,
Hogy megtörténjék végülis a szenvedés elmúlása.
Haikuk és halálversek.
A világ harmat
Illanó könnyű harmat.
És mégis, mégis!
Harmatcsepp gyöngye
Csillog és sose kérdi
Hogy hova hullik.
Szilva virága
Illatozik annak is
Aki letörte.
A ház sarkánál
Fordulj jobbra! Virágzik
az őszibarack!
Lenyugtatom
Világhoz kötött formám
És eloldozom.
Kabócapáncél
Üresen. Megyek, ahogy jöttünk
Meztelen.
Párnámat odébb-
teszem. Legyen közelebb
A teleholdhoz.
Végső utamon
Lábaim fent az égen
Elfelé mennek
Legyen szép utad!
Csónakot hajt az ima
Fent a Hold alatt
Taoizmus.
Tao-te-king.
1.A Tao, mely névvel hívható,
Nem az időtlen Tao.
A név, amely kimondható,
Nem az örökkévaló Szó.
Ha neve nincs :ég és föld alapja,
Ha neve van: minden dolgok anyja.
E kettő mögött egyetlen a Forrás
Csak jelölésük más.
Az egységük csoda,
S egyik csodától a másik felé tárul
A minden titkok kapuja.
16. Az Ég a Taót követi,
A Tao örökkévaló
És minden rendjén való.
42.A Tao szülte az Egyet,
Az Egy pedig a kettőt,
A kettő a Hármat,
S ez minden létezőt.
43. Az Ég alatt a leggyengébbek
Átfúrják, ami legkeményebb,
Mindenben fészke van a nem-létnek,
Ereje a nem-cselekvésnek.
78. Nincs lágyabb, mint a víz,
Mégis a köveket kivájja,
Nincs különb nála.
A gyenge legyőzi az erőset,
A lágy a keményet,
Az Ég alatt mindenki tudja,
Mégsincs, aki valóban felfogja.
81. A természet Útja
Segít, nem sarcol,
A bölcs ember útja
Használ, nem harcol.
Judaizmus.
Ézsaiás. (Messiási prófécia)
A nép, amely sötétségben jár nagy világosságot lát,
A halál árnyékának földjén lakókra ragyog a világosság,
Mert egy gyermek születik nekünk
És ez lesz a neve:
Csodálatos Tanácsos, erős Isten,
Örökkévaló Atya, békesség fejedelme.
Rajta nyugszik az Úr lelke,
A bölcsesség és értelem lelke,
S az Úr félelme lesz a gyönyörűsége.
Nem kiált, nem lármáz,
A megrepedt nádszálat nem töri össze,
A füstölgő mécsest sem oltja ki,
Az igaz törvénynek érvényt szerezve.
139. zsoltár. Lásd Az Örökéletnek beszéde 109. oldal.
Kereszténység.
A János evangélium Prológjából.
Kezdetben (görögül :en arkhé=az őseredetben, latinul: in principio=alapelvszerűen) volt a Logosz (=az Ige, Értelem, Őseredet Szava, Ön-tudat) és a Logosz Istennél volt. Isten volt és Isten felé fordult. Majd minden Őáltala lett, és nélküle semmi nem lett, ami lett. Benne Lét volt (=dzoe, nem biosz) és a Lét (egyben) az emberek Világossága (=tudata) volt. A világosság a sötétségben világít és a sötétség nem tudta őt kioltani. ..
És a Logosz testté lett, és sátrat vert közöttünk, láttuk dicsőségét. Az Atya Egy-ként nemzettjének=(monogenes, az Egy-től eredőnek, a vele egylényegűnek) dicsőségét, akit kegyelem és igazság (=el-nem –felejtettség) tölt be. Mindnyájan az Ő teljességéből (=pleromájából) merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Istent soha nem látta senki, az Egytől-eredő (=Egylényegű, monogenes), aki szintén Isten, aki az Atya kebelében nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki Őt. az Egy-től eredőnek, a vele Egylényegűnek) dicsőségét, akit kegyelem és igazság (=el-nem –felejtettség) tölt be. Mindnyájan az Ő teljességéből (=pleromájából) merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.Istent soha nem látta senki, az Egytől-eredő(=Egylényegű, monogenes), aki szintén Isten, aki az Atya kebelében nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki Őt.
Szeretethimnusz. I. Kor. 13. Az Örökéletnek Beszéde 349. o.
Assisi Ferenc imája.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol kételkedés, oda reményt,
A széthúzásba egységedet.
Ó, Mester, add hogy vígasztaljak mást,
S ne csak magamnak keressek vígaszt,
Legyek megértő, ne csak megértett,
S szeressek, ahogy Te szerettél minket
Tégy engem békéd eszközévé,
Mert ha adunk akkor kapunk igazán,
Ha megbocsájtunk, lesz bocsánatunk,
S ha meghalunk (=egónk meghal) örökéletünk.
Keresztes Szent János: Vers az isteniről
Csodát tesz a Szeretet
Azzal, aki ismeri.
Jó vagy rossz—egy íz neki,
Kínt nem érez—örömest
Minden ővele lesz egy.
Így tesz önmagammá engem,
S lángjaként e lángolásnak
Magam föladva engedem,
Hagyom, hogy semmivé tegyen.
Angelus Silesius.
Istenhez, ne kiálts, Ő kútfő tenmagadban,
Amíg el nem tömöd, ömlik kifogyhatatlan.
Szülessék bár százszor Krisztus Betlehemben,
Hiába, ha meg nem született szívedben.
A legszebb mű, mit Isten véghezvihet,
Ha egyszülött Fiát tebenned szüli meg.
A gonosztól lelkedet Kereszt és Golgota,
Ha ott nincs benned is, nem váltja meg soha.
Világló fény vagyok és szüntelenül égek,
Olajam Isten és mécsesem a lélek.
Komjáthy Jenő.Jelenések.
Ő az örök fény, Ő az örök Nap,
Boldog, aki Őbenne hiszen,
Nyitva az ég, és ime szívembe
Néz az azurkék isteni szem.
Iszlám.
Rumi
Mi legyek?
Újra és újra gaz módjára nőttem,
Hétszázhetven álarcot is magamra vettem.
Ásványként haltam, növénnyé lettem,
Növényként pusztultam, állatként születtem.
Állatként is kimúltam, ember lett belőlem.
Ha halállal eltűnök, miért kellene félnem?
Ha legközelebb meghalok,
Szárnyakat és tollakat viszek, akár az angyalok.
Ha majd az angyalok fölé szállok,
Amit el sem tudsz képzelni azzá vá
lok.
A Nagy Király bennem él,
Legdrágább barátomként.
Utazom a világban, mint méh az üvegben,
De ne zavarjon meg zümmögésem,
Érezd házamban sok-sok mézem.
Csukd be a szád, mint kit elborít tengerben a hab,
Csak a víz alatt maradhat a hal szabad.
Azt gondolod, én tudom, hogy mi az, amit teszek?
Hogy egy szuszra vagy félszuszra követem énemet?
Csak annyira, amennyire
Egy toll tudja, hogy mit ír le,
Vagy egy labda megsejti,
Hova száll íve,
A legközelebbi.
Az isteni fényben egy piciny porszem,
Boldogan táncol. Nem zavarja szükség és illem.
Új szabály, új törvény született,
Törj össze minden egyes kelyhet.
S az Üvegfúvóhoz visszautadat keressed!
[1] Az Úr
[2] Az OM hang
[3] A férfi test 9 nyílása
[4] Az Úr