2011. 05. 13. AVILAI SZENT TERÉZ

Avilai Teréz: Belső várkastély

A lelki lakások

1.      Önismeret

2.      Állhatatosság

3.      Alázat, akaratunk alárendelése

4.      Szeretet

5.      Egyesülési imák

6.      Lelki eljegyzés-földi tisztítótűz

7.      Lelki házasság, örök egyesülés

Induljunk el afelé a várkastély felé, mely „gyémántból vagy ragyogó kristályból van faragva”, benne pedig nagyon sok lakás alul, oldalt, középen. A kastély, akár a paradicsomkert, melyben az őbenne gyönyörködő hatalmas Úr kedvére jár-kél. A kastély pedig nem képzelhető el kincsek és legbensőbb szoba nélkül, ahol a kastély Urával—ha megtaláljuk ezt a szobát—találkozhatunk. Efféle képek láttán kérdések juthatnak eszünkbe.

Vajon ki méltó arra, hogy a kastélyba akár csak beléphessen, nemhogy a szobákon haladhasson végig. Van-e más is a kastélyban? Vagy mindenki csak kint várakozhat? Ki tud egyáltalán a kastély létezéséről?

Ahhoz, hogy meggyőződhessünk a létezéséről, el kell indulnunk. De minden földnek minden talaját nem lehet végigjárni egy képzeletbeli várkastély után. El kell hinnünk hát, hogy valóban van bennünk valami, ami értékesebb mindennél. S ez a hit a kapu. A várkastély kulcsa az imádság. A test „pedig csupán értéktelen foglalata ennek a gyémántpalotának”.

Lépjünk be. Ha ez a várkastély maga a lélek, hogy mehetne a lélek bele? Úgy, hogy a lélek nem bent tartózkodik, hanem a külső kerületen. Nem érdekli, hogy mi van bent, nem akar róla tudni. „Úgy megszokta más azoknak a kígyóknak és fenevadaknak társaságát, amelyek a lelki vár körül nyüzsögnek, hogy maga is hasonló lett hozzájuk” Nem tudja, hogy imádkoznia kell.

Kezdjünk el hát imádkozni. És íme megnyílik a kapu, átléptük a küszöböt. De még csak a legalsóbb szinten vagyunk s velünk  együtt a világ fenevadjai—kiknek nap,mint nap létet adunk— ők is betörnek.

Kezdetben, amíg gyenge és tudatlan a lélek, attól a Naptól kapja fényét, mely a várkastély közepén ragyog. De nem hisz a Napban, nem láthatja fényét és a várkastély lakói  az „érzékek” és a „lelki tehetségek”  sötétségben maradnak.

Szabaduljunk meg hát a fenevadaktól. Tisztuljon a lélek, hogy továbbhaladhasson.

1.      lakás.

Az önismeret lakásában, mely az első, de nem jelentéktelen, nézzen tükörbe a lélek. Van ezen belül szoba millió, van tükör millió. Ha fárad a harcban, melyet az itt tenyésző fenevadakkal kell vívnia, kérjen a szentektől segítséget, mert „nagyon kevés olyan hely van ebben a belső várkastélyban, ahol nem kellene harcra kelni az ördög ellen”. De bármikor is fáradjon el a lélek, ne felejtse, hogy az a kulcs, mely a vár kapuját megnyitotta, minden más szobának is kulcsa: imádkozzon.

2.      lakás

A második lakásba érve már elutasítottuk a kígyókat és szörnyeket, de nem eléggé. Erősebben kellene küzdenünk. Már fáradunk. Rögtön az elején.Abban a szobában vagyunk, melyben az ördög mozgósít ellenünk. Itt már látszik, hogy fáradunk. Minden szörny is látja.  Legyünk rendületlenek a saját akaratunkról való lemondásban. Az alázat, ez nyitja a harmadik ajtót.

3.      lakás

Ezen a szinten még sok a lelki szárazság, lelki fájdalom, melankólia, ritkák a szellemi örömök.  A lélek belátja, milyen érzékeny még a földi bajokkal szemben. Jó, ha tisztában van saját képességeivel. Lássa be, hogy hiányzik belőle a lelki szabadság. A lényeg az, hogy törekedjünk akaratunkat teljesen alárendelni Istennek. Tanúsítsunk kellő alázatot. Erről a szintről még nagyon könnyű visszacsúszni. Jó volna magas szintű lelki vezetőt választani.

4.      lakás.

És örvendjünk a szellemi örömöknek, melyeket a negyedik lakásban kapunk először. A negyedik lelki lakás a misztikus szint határa, az igazi szemlélődés itt jelenik meg, a bűnbe vivő kísértés már gyengül.  Szívbéli vigasztalásnak nevezhetjük azokat a kellemes érzéseket, amiket az elmélkedés vagy ima révén szerzünk meg magunknak.  De ezek még természetes tehetségeink gyümölcsei. A szellemi örömök magától Istentől erednek, s a mi természetünk  befogadja, élvezi. Ezek két szintje az összeszedettség és a nyugalom imája. Két tóhoz hasonlítanám őket. Az egyiket egy boltozatosan megépített kútrendszer táplálja, a másikat közvetlenül  egy forrás. Utóbbi a nyugalom imája. Lelki tehetségeink itt  még nincsenek Istennel egyesülve, csak elámulva kérdik, hogy mi van velük.

A fenevadak ebbe a lakásba is betévednek, de ne féljünk tőlük.  Áldassék az Úr , mert ezek –ebben a lakásban-- a lélek hasznára vannak. Az ördög a szellemi örömök közepette is félrevezethetné a lelket, így hát nem baj, ha e küzdelmek emlékeztetik, hogy még nem érkezett meg.

Tanuljon szeretni a lélek. Ne mulasszatok el semmit sem megtenni, ami a szeretetet éleszti. Szeressünk szüntelen. Szeressük a lángokat, amikben a világ áll. Szeressük a fenevadakat, amik kísértenek. Mert a reményt sem mindig a tisztaság szüli. Szeressük az alázatot. Nézzünk fájdalmaink szemébe. Nem méltó az emberi ranghoz, hogy féljen. A természet itt kel nászra a természetfölöttivel, de az, ami magasan van, nem emeli fel a lelket, ha azt félelembéklyók még a mélybe rántják. Vesse le a lélek a félelem béklyóit.

5.      lakás.  

Egyesülés imái.

Olyan helyre értünk, ahova csak kevesen juthatnak el, „mert bár sokan vannak a hivatalosak, kevesen vannak a választottak”.

Egyre fogy a szó is és egyre némul a hang. Egyre kevésbé lehet az itt átéltekről beszélni. S egyre kevesebb maradhat nekünk. Ketten maradtunk csupán: a semmi és a Minden. S oly párbeszédet folytatunk—Isten meg én—melyet semmi ördög nem hallgathat ki. Ilyenkor minden fejét hajtja és elnémul.

Még sincs vége szenvedéseinknek. Fáj a léleknek a száműzetés, igazi otthonába haza akar menni.

És a lélek viasszá válik. Isten olyan pecsétet üt rá, az egyesülés imája által, hogy míg él bátran viseli e keresztet. Bár viaszból van, de ez a viasz gyémántkemény.

Van bennünk valami, ami viszont nem válhat viasszá, ami el kell hogy égjen  az isteni szeretet lángtengerében. Ez a hernyó az önszeretet. Ha az isteni kegyelem másként nem gondolja, hosszú és kitartó, folyamatos munkával nekünk magunknak kell elpusztítanunk

Az ördög is új erőre kap. A mennyasszony és a vőlegény ugyanis eljegyzésre készül. Ezt meg kell akadályoznia. A léleknek nagy erőre van szüksége, hogy az átmeneti pihenő után, mikor az egyesülésben megpihent Isten karján és oly beszédeket folytatott vele, melyet a gonosz nem hallhatott—megszilárdítsa akaratát., az ördög kisértései elen, akinek fájna a nász. Ha elbuknánk, nem csak a királyi vőlegényünket veszítenénk el, de vele az egész világot.

Irgalmazzon az Úr és segítsen minket!

6.      lakás.

Földi tisztítótűz.  Lelki eljegyzés.

Közeleg a végső eljegyzés ideje. Amit a lélek meghagyott magából a világ számára, az itt most elvész. Folyton Istent keresi. Hívja, de jegyese előbb próbatételek elé állítja, fájdalmak elé, melyekkel ha előre tisztában lenne, félelmében megfutamodna.

A szenvedések nem emberi jellegűek.

Áldassék érte az Úr!

        7.lakás

Lelki házasság. Örök egyesülés.

Zárjunk hát be  minden kaput és minden ajtót. Legyen támadhatatlan a vár. A Jegyes kedvesét szólongatja.

Az illető személynek, akiről szólok, áldozás után megjelent az Úr nagy fényben, szépségben és fenségben, úgy amint volt feltámadása után. Azt mondta neki: Tekintse mostantól fogva az Ő érdekeit saját érdekeinek , viszont pedig az ő dolgaira Ő Szent Felségének lesz gondja.

A lelke mélyén, ahol most jelent meg neki az Úr. még nem volt látomása. Értsétek meg, óriási a különbség a lelki eljegyzés és a lelki házasság között

Áldassék az Úr a lélek pillangó haláláért, melynek e helyen meg kell halnia, hogy feltámadhasson Jegyesében, az örök egyesülés értelmében.

Nem lelki eljegyzésről van itt szó, ahol még két gyertya lángol

Itt már caak egy gyertya ég, csak a Jegyes és a Lélek fénye ragyog elválaszthatatlanul

S aki ezt a lángot annak idején meggyújtotta, mindig is tudta, hogy Őhozzá tartozik. Áldassék az Úr , hogy így vigyázott fényünkre!

A Királynő a Királyhoz ért.

Hadd lángoljon a világ!

Avilai Szent Terézről, a Jezsuita portálon:

 http://www.parbeszed.com/main.php?folderID=859&articleID=9428&ctag=articlelist&iid=1