Lósy Éva jegyzete
Sokára fordították le magyarra Jogananda önéletírását.
Van növényvilág, állatvilág, embervilág – ezt tanultuk mindannyian.
Ezzel szemben Yukteswar szépen megjelent testi alakban materializálódva, s elmondta
milyen az asztrál világ, kauzál világ és milyen az isteni világ.
Feladata az, hogy az ott található népek kauzálba való átlépését segítse.
Mantrára járókat Ilma ezzel verte fejbe, s ez az Élőfényben benne van.
Jógananda önéletrajzába a mottó az, ha csodákat nem láttok, nem hisztek. Ebben a könyvben aztán sok csoda van. Több millió példány elkelt ebből a könyvből. Ilma hitelesnek tartja. Ha az ember elolvassa, másképp érti meg a Bibliát.
Ma egy csodát felolvas Ilma. Jogananda írta le:
Amikor ő még tanítványa Yukteswarnak elmondja, hogy elmegy a Himalájába, a barlangokba, az az ő megvilágosodásához milyen fontos lenne, s hogy Yukteswar elengedi-e őt. Yukteswar nem mondott semmit.
Ő elszökött a Himalájába, ott végül is találkozott egy szenttel.
- Add meg nekem a kozmikus tudatot.
Fiacskám neked van egy mestered, szépen visszamész hozzá, s amikor ő téged érettnek fog találni, meg fogja neked adni. Akivel találkozott az valóban szent volt és látta az egész helyzetet. Visszakullogott Yukteswarhoz és bocsánatot kért.
Én nem haragszom, mert te nem okozol nekem csalódást, mert nekem semmilyen vágyam nincs. Én nem várok senkitől semmit, így mások tettei nem kerülnek szembe az én kívánságaimmal.
Ha elvárásai lennének a mesternek, örökké bánatban ülhetne.
Sohasem akartalak személyes céljaimra felhasználni. Boldog vagyok a te boldogulásodtól..
Jóganandát meghatja, hogy tapasztalhatta a mester feltétel nélküli szeretetét. Könnyes szemekkel néztek egymás szemébe. Boldogság hulláma öntötte el. Meg voltam győződve,--írja-- hogy a szívem szeretetének gyenge lángolását az úr az én gurum alakjával terjesztette ki a kozmikus szeretet hatalmas küszöbén. Tulajdonképpen javára vált, hogy rossz fát tett a tűzre.
Mikor néhány nappal később úgy reggel tájt bementem a mester szobájába.—írja-- úgy terveztem, hogy meditálni fogok, de dicséretes szándékom szétszórt gondolataim miatt meghiúsult.
Gondolataim úgy csapongtak össze-vissza, mint madarak a vadászat idején.
Jogananda -hangzott Yukteswar hívása egy távoli erkélyről. A mester mindig azt akarja, hogy meditáljak, akkor most miért zavar? Nem is tudja, miért jöttem a szobájába. Ismét szólított, makacsul hallgattam. Harmadszori hívásának a hangja már szemrehányó volt.
Uram meditálok – válaszoltam kissé méltatlankodva. Látom, hogy hogy meditálsz!
Gondolataid olyan szétszórtak, mint levelek a szélben. Jöjj csak hozzám, szíved vágya teljesülni fog. Gyengéden a mellemre ütött a szívem táján.
Lélegzetemet mintha egy hatalmas mágnes kiszívta volna.
A lélek és az öntudat ebben a pillanatban elvesztették testi kötelékeiket.
Minden pórusomból fényáram ömlött ki. Innen már nem korlátozódott többé a testemre, hanem a körülöttem lévő atomokat is magában foglalta.
A növények és a fák gyökerei a homályosan átlátható talajban láthatóak voltak, s észrevettem még a nedvek áramlását. Az egész környék láthatóvá lett. A rendes frontális látásom megváltozott egy gömbszerű látássá. Mindent egyidejűleg láttam, mögöttem is láttam az embereket. Egy tehén közeledett. Amikor elérte a remeteség nyitott kapuját, úgy találtam mintha már a fizikai szemmel látnám.
Aztán átment az udvar téglafala mögé, de még akkor is tisztán láttam.
Körképszerű látóteremben minden vibrált.
Felmérhetetlen öröm, határtalan békesség járta át lelkemet.
Megértettem, hogy az isteni szellem kimeríthetetlen boldogság.
Testem megszámolhatatlan fénysugár szövevénye, egy múló fényköré.
Táguló fénykör fogta át bensőmben a városokat, a földrészeket, nap és csillagrendszereket és az egész lebegő világmindenséget. Minden leírhatatlanul titokzatos volt, egy óriási fényözönt formáló nap. A fénysugarak szétáramlása az örök forrásból eredt.
Kimondhatatlan sugárkoronává alakult. A halhatatlanság nektárja lüktetett át rajtam.
Az Isten teremtő hangját, mint a kozmikus hajtóerőt az OM adta.
Hirtelen visszatért a lélegzetem. Szinte elviselhetetlen volt ráébrednem, hogy végtelen mérhetetlenségem megszünt. Ismét a testem lealacsonyító fogságában voltam, amihez a szellem nem alkalmazkodik egykönnyen.
Gurum így szólt: Nem szabad a révületet túlzásba vinni, még nagyon sok dolgod van a földön. Jöjj, menjünk, seperjük le az erkélyt, s utána majd elmegyünk sétálni.
Fogtam egy seprűt.
Mikor elmentünk sétálni, még mindig kimondhatatlan elragadtatásban voltam.
Mindkettőnk testét, mint két asztrál alakot láttam, amint az út fölött a folyó partján kinyúlt
A Mester megmagyarázta: Isten szelleme az, aki munkálkodva tartja fenn a világegyetem minden alakját és erejét, mégis érzékfeletti boldogságban él és a nem teremtett és a teremtett világok fölött lebegő jelenség. Tehát isten ereje a forrás, az tart fenn mindent, azt is, ami már nem rezgés, afölött is ott van.
Azok az emberek, akik a világban elérték az önmegvalósítást két hasonló létezésben élnek.
Lelkiismeretesen teljesítik földi feladatukat, s emellett még egy belső boldogságban is lehetnek. Az úr létének korlátlan öröméből teremtett minden embert. Bár azok most kínokban vannak, de az ő képére alkotott ember legyőzhetii énjét, s vele újra egyesülhet.
A kozmikus látomás maradandót nyújtott. Le tudtam küzdeni azt, hogy a testem húsom és csontom gazdája, áttörve ezzel az anyagi világ kemény burkát. A lélegzés és a fény orkánja korbácsolja az anyagi formákat szüntelenül. A fény és a lélegzéssel kísért energiaáramlás korbácsolja az anyagi formulákat, állandóan őket energizálja. Valahányszor lecsendesítettem a lélegzést és a gondolatok nyugtalanságát, tapasztalhattam ezt, mivel a lélegzésnek is nyugodtnak kell lenni, hogy az elme is nyugodt legyen. A végső samadhiban gyakorlatilag leáll a légzés.
A megnyilvánulatlannál szűnik meg, a megnyilvánulatlan nem lélegzik, pontosabban nem rezeg. Nem a testünkkel azonosulunk, hanem a lélegzetünkkel, amíg élünk, addig lélegzünk. A szülő azt tanítja, gyereknek tested vagy. A lélegzés összeköti a testtel a külvilágot a testen kívülivel és a lélegzést kísérő energiát öleli fel.
A lélegzést figyelő mantrával el lehet jutni a megnyilvánulatlanba . Én a lélek vagyok. A lélek a lélegzésem. Ha a lélegzésével azonosulna az ember, meg lenne az a lehetősége, hogy ez a lélegzés elvezesse a teremtő Istenhez, ami ebben az életben elég lenne , ha elérnénk. Hogy ő mikor bocsájtana a megnyilvánulatlanba, az az ő dolga. Ha a testünkkel azonosulunk, azt mondjuk a hús és csont vagyunk. Az nem elég. Test és vér nem örökölheti Isten országát – írja a Biblia. A lélek viszont fel tud szállni odáig.
A lélegzés és a fény korbácsolja az anyagi formákat szüntelenül. Érzékeljétek, hogy a lélegzés és az azt kísérő energia energizálja a csakrákat.
Azt felfogni, hogy az energiatestem minden központját állandóan energizálják, innen lehet elindulni. A hús és vértől nem.
Jogananda:Valahányszor lecserélgetem a két „természetszerű vihart”, a lélegzés és a gondolatok nyugtalanságát, azt veszem észre, hogy a teremtés megszámolhatatlan hulláma egyetlen fénytengerbe olvad, mint amikor eláll a vihar és a tenger hullámai elcsendesednek.
A mester csak akkor ajándékozta tanítványát a kozmikus tudat élményével, amikor a mester már megerősítette tudatát, hogy az óriási magasabb világ látványát el tudja viselni.
A jóga gyakorlása és az önátadás készíti elő a tanítvány tudatát a mindenütt jelenlévő valóság megrázkódtatásának elviselésére.
Kérdésre: A teremtett és nem teremtett világ a megnyilvánult és a nem megnyilvánult.
A samadhiból – a savikalpa samadhi – teljesen lenyugodott, de tartalmak vannak benne.
A nirvikalpa samadhi az, amikor nincs gondolat, se lélegzés.
Jogananda ugyanazt mondja, mint a Csodakurzus.
Azt mondja a Jogananda a Csodakurzus nyelvén: Ahhoz ,hogy ne kelljen reinkarnálódni, az Istenfia tudatig kell eljutni.
Ramana Maharshi mikor a mamája haldoklott(évtizedekig vele volt az asramban) hirtelen lejátszatta vele a vágyait, hogy ne kelljen visszajöjjön.
Léteznek egészen más személyes létformák az asztrál és kauzál világban. Ezeket miangyaloknak hívjuk. .
Egy jógi önéletírása –a könyv címe. 1952-ben írták le ezt a könyvet és az 1976-ban kiadott Csodakurzus ugyanazt állítja. Az egó tudattól el kell jutnunk az Isten Fia tudatig.
Kulcs: a megbocsátás és ítéletmentesség