Hinduizmus.
„Ez vagy Te”
Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se
sírok már érte,
Nem olyan fontos a halálom,
Semmi sem vész el ezen a világon.
Egy a Lélek és ezer a ruhája
S a valóság csak ez, könnyebb, mint a pára!
Ne sirass, Szvétakétu!
Száz virágból hordják össze a méhek
a drága mézet,
Száz illatot és száz színt elkevernek,
Így találják meg a sokban az Egyet.
Egy a valóság, s ezer a ruhája,
A Lélek az egy, könnyebb, mint a pára,
Hiszed-e Szvétakétu?
Folyamok futnak keletnek, nyugatnak
és megnyugodnak,
Melyik melyik volt, nem tudja a tenger.
Én is megteltem már az Örök Eggyel!
Egy az anyag is a Minden ruhája,
Lelkünk felölti, ez a könnyű pára,
Érzed-e Szvétakétu?
Vágd meg a fügét! Mi van benne? Csak mag?
Vágd szét a magvat!
Mit látsz? Semmit? Ez a semmi a magban,
Ez növeli a fát, ez a láthatatlan,
Ez a Lélek, a Minden csírája,
Ez a valóság, könnyebb, mint a pára,
Tudod-e Szvétakétu?
Eltűnik, mintha sót teszel a vízbe,
de ott az íze.
Mindenen átcsap az örök lehellet,
Az Isten él, s Isten a Te Lelked.
Ez a valóság, melynek nincs halála,
Ez a Mindenség, könnyebb, mint a pára.
Ez vagy Te, Szvétakétu!
Isa-Upanisád.
OM.
Teljes az Ott és teljes ez Itt,
Teljesből teljes keletkezik,
Teljes a teljestől elszakad,
Mégis a Teljesben marad.
OM! Béke! Béke! Béke!
Az Úr ruháját hordja minden, mi sereglik itt a Földön,
Engedd meg neki, hogy legyen, s ami másé. ne gyötörjön.
Ő[1] mozdulva mozdulatlan, távolban van Ő és közelben,
Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen.
Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,
Minden lényben a Lelket látva, többé nincs oka félni.
Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál,
Az Egységet ismerőhöz, hogy érhetne fel gond, homály?
Vakságba, sötétségbe buknak a nem-tudásnak hódolók,
De ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolgatók.
Ki tudás és nem-tudás kettősségét egyaránt tudó,
az nem-tudón halált legyűrő, tudón örökkévaló.
Mondták, máshová vezet a lét és a nem-lét megint más,
Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.
Aki a lét és nem-lét kettősségét egyaránt tudó,
Az nem-létezőn halált legyűrő, létezőn örökkévaló.
OM!
Teljes az Ott és teljes ez Itt
Teljesből teljes keletkezik,
Teljes a teljestől elszakad,
Mégis a Teljesben marad.
OM! Béke! Béke! Béke!
Mundaka +Kéna Upanisád
Kezedben legyen a titkos tan íja,
Ezzel találj az el nem múló célba.
Tedd rá hegyes nyilát az elmélyedésnek,
S ezt a szellem erejével feszítsed meg.
Ija morajló[2]. nyila a lélek, Brahman a célja,
Ki lankadatlan így halad, csak az talál a célba.
Örök és Hatalmas, Keletre innen,
Oldalra, s fel-le terjed a fénye,
Minden valóban Brahman fensége,
S Brahman fensége: ez a ragyogó Minden.
Svétasvatara Upanisád.
Kiből az Istenek teremtve lettek,
Nyisson meg minket nemes eszméletnek.
Fölötte áll a létnek, formátlan, nem sorvasztja semmi,
Aki Őt tudja, az már halhatatlan,
Az Őt nem tudó tovább fog szenvedni.
Mindenhol van feje, szeme, arca,
Mindenhol hall, figyel, így áll a világot átkarolva.
Kilenckapus várban[3] hattyúként lakik és kiröppen onnan
Uralja Ő az egész világot, mi [4] áll, mi mozdulatlan!
Kéz nélkül is fog, láb nélkül is szalad,
Úgy mondjuk, Ő az első ember, a Nagy.
A kicsinél kisebb, a nagyot meghaladja,
Őt isteni kegyből, ki csendes, láthatja.
Kiből az Istenek teremtve lettek,
Nyisson meg minket nemes eszméletnek.
Buddhizmus.
Részlet a 108-szemű rózsafűzérből.
Om mani padme hum!
Ó, drága kincs van a Lótuszban!
Világban megjelenő Tanítás segíts,
Szívünkben ébredő Buddha-természet hass át!
A hat világtáj felé küldöm együttérzésemet,
Északra, Délre, Keletre, Nyugatra, felfelé és lefelé küldöm együttérzésemet.
Fektemben is irgalomért esedezem,
Ültömben is irgalomért esedezem,
Békességért könyörgök, ha állok,
Békességért könyörgök, ha járok.
Om, mani padme hum!
Ó, drága kincs van a lótuszban!.
A bodhiszattva útja.
A lények boldogulásáért áldozom
Valaha gyüjtött érdemem,
Saját testemet, s amim van mindenem,
Nem ér ezzel veszteség engem.
Feladom jogom a testemre,
Legyen a lények kényére-kedvére,
Ha úgy tetszik ütlegeljenek,
Akár meg is ölhetnek.
Ki szigetet keres, leljen reám,
S legyek szolgája, ha szolgára vágy,
Lámpása legyek, ha fényt kutat,
S ágya az elfáradtaknak.
Mindenki, ki engem bánt,
Kigúnyol, rosszat kíván,
Legyen mindig szerencsés,
S végképp kiteljesedjék!
Amerre a tér kiterjed,
A lények összes világában,
Legyek Életnek forrása,
Hogy megtörténjék végülis a szenvedés elmúlása.
Haikuk és halálversek.
A világ harmat
Illanó könnyű harmat.
És mégis, mégis!
Harmatcsepp gyöngye
Csillog és sose kérdi
Hogy hova hullik.
Szilva virága
Illatozik annak is
Aki letörte.
A ház sarkánál
Fordulj jobbra! Virágzik
az őszibarack!
Lenyugtatom
Világhoz kötött formám
És eloldozom.
Kabócapáncél
Üresen. Megyek, ahogy jöttünk
Meztelen.
Párnámat odébb-
teszem. Legyen közelebb
A teleholdhoz.
Végső utamon
Lábaim fent az égen
Elfelé mennek
Legyen szép utad!
Csónakot hajt az ima
Fent a Hold alatt
Taoizmus.
Tao-te-king.
1.A Tao, mely névvel hívható,
Nem az időtlen Tao.
A név, amely kimondható,
Nem az örökkévaló Szó.
Ha neve nincs :ég és föld alapja,
Ha neve van: minden dolgok anyja.
E kettő mögött egyetlen a Forrás
Csak jelölésük más.
Az egységük csoda,
S egyik csodától a másik felé tárul
A minden titkok kapuja.
16. Az Ég a Taót követi,
A Tao örökkévaló
És minden rendjén való.
42.A Tao szülte az Egyet,
Az Egy pedig a kettőt,
A kettő a Hármat,
S ez minden létezőt.
43. Az Ég alatt a leggyengébbek
Átfúrják, ami legkeményebb,
Mindenben fészke van a nem-létnek,
Ereje a nem-cselekvésnek.
78. Nincs lágyabb, mint a víz,
Mégis a köveket kivájja,
Nincs különb nála.
A gyenge legyőzi az erőset,
A lágy a keményet,
Az Ég alatt mindenki tudja,
Mégsincs, aki valóban felfogja.
81. A természet Útja
Segít, nem sarcol,
A bölcs ember útja
Használ, nem harcol.
Judaizmus.
Ézsaiás. (Messiási prófécia)
A nép, amely sötétségben jár nagy világosságot lát,
A halál árnyékának földjén lakókra ragyog a világosság,
Mert egy gyermek születik nekünk
És ez lesz a neve:
Csodálatos Tanácsos, erős Isten,
Örökkévaló Atya, békesség fejedelme.
Rajta nyugszik az Úr lelke,
A bölcsesség és értelem lelke,
S az Úr félelme lesz a gyönyörűsége.
Nem kiált, nem lármáz,
A megrepedt nádszálat nem töri össze,
A füstölgő mécsest sem oltja ki,
Az igaz törvénynek érvényt szerezve.
139. zsoltár. Lásd Az Örökéletnek beszéde 109. oldal.
Kereszténység.
A János evangélium Prológjából.
Kezdetben (görögül :en arkhé=az őseredetben, latinul: in principio=alapelvszerűen) volt a Logosz (=az Ige, Értelem, Őseredet Szava, Ön-tudat) és a Logosz Istennél volt. Isten volt és Isten felé fordult. Majd minden Őáltala lett, és nélküle semmi nem lett, ami lett. Benne Lét volt (=dzoe, nem biosz) és a Lét (egyben) az emberek Világossága (=tudata) volt. A világosság a sötétségben világít és a sötétség nem tudta őt kioltani. ..
És a Logosz testté lett, és sátrat vert közöttünk, láttuk dicsőségét. Az Atya Egy-ként nemzettjének=(monogenes, az Egy-től eredőnek, a vele egylényegűnek) dicsőségét, akit kegyelem és igazság (=el-nem –felejtettség) tölt be. Mindnyájan az Ő teljességéből (=pleromájából) merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Istent soha nem látta senki, az Egytől-eredő (=Egylényegű, monogenes), aki szintén Isten, aki az Atya kebelében nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki Őt. az Egy-től eredőnek, a vele Egylényegűnek) dicsőségét, akit kegyelem és igazság (=el-nem –felejtettség) tölt be. Mindnyájan az Ő teljességéből (=pleromájából) merítettünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.Istent soha nem látta senki, az Egytől-eredő(=Egylényegű, monogenes), aki szintén Isten, aki az Atya kebelében nyugszik, Ő nyilatkoztatta ki Őt.
Szeretethimnusz. I. Kor. 13. Az Örökéletnek Beszéde 349. o.
Assisi Ferenc imája.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol kételkedés, oda reményt,
A széthúzásba egységedet.
Ó, Mester, add hogy vígasztaljak mást,
S ne csak magamnak keressek vígaszt,
Legyek megértő, ne csak megértett,
S szeressek, ahogy Te szerettél minket
Tégy engem békéd eszközévé,
Mert ha adunk akkor kapunk igazán,
Ha megbocsájtunk, lesz bocsánatunk,
S ha meghalunk (=egónk meghal) örökéletünk.
Keresztes Szent János: Vers az isteniről
Csodát tesz a Szeretet
Azzal, aki ismeri.
Jó vagy rossz—egy íz neki,
Kínt nem érez—örömest
Minden ővele lesz egy.
Így tesz önmagammá engem,
S lángjaként e lángolásnak
Magam föladva engedem,
Hagyom, hogy semmivé tegyen.
Angelus Silesius.
Istenhez, ne kiálts, Ő kútfő tenmagadban,
Amíg el nem tömöd, ömlik kifogyhatatlan.
Szülessék bár százszor Krisztus Betlehemben,
Hiába, ha meg nem született szívedben.
A legszebb mű, mit Isten véghezvihet,
Ha egyszülött Fiát tebenned szüli meg.
A gonosztól lelkedet Kereszt és Golgota,
Ha ott nincs benned is, nem váltja meg soha.
Világló fény vagyok és szüntelenül égek,
Olajam Isten és mécsesem a lélek.
Komjáthy Jenő.Jelenések.
Ő az örök fény, Ő az örök Nap,
Boldog, aki Őbenne hiszen,
Nyitva az ég, és ime szívembe
Néz az azurkék isteni szem.
Iszlám.
Rumi
Mi legyek?
Újra és újra gaz módjára nőttem,
Hétszázhetven álarcot is magamra vettem.
Ásványként haltam, növénnyé lettem,
Növényként pusztultam, állatként születtem.
Állatként is kimúltam, ember lett belőlem.
Ha halállal eltűnök, miért kellene félnem?
Ha legközelebb meghalok,
Szárnyakat és tollakat viszek, akár az angyalok.
Ha majd az angyalok fölé szállok,
Amit el sem tudsz képzelni azzá vá
lok.
A Nagy Király bennem él,
Legdrágább barátomként.
Utazom a világban, mint méh az üvegben,
De ne zavarjon meg zümmögésem,
Érezd házamban sok-sok mézem.
Csukd be a szád, mint kit elborít tengerben a hab,
Csak a víz alatt maradhat a hal szabad.
Azt gondolod, én tudom, hogy mi az, amit teszek?
Hogy egy szuszra vagy félszuszra követem énemet?
Csak annyira, amennyire
Egy toll tudja, hogy mit ír le,
Vagy egy labda megsejti,
Hova száll íve,
A legközelebbi.
Az isteni fényben egy piciny porszem,
Boldogan táncol. Nem zavarja szükség és illem.
Új szabály, új törvény született,
Törj össze minden egyes kelyhet.
S az Üvegfúvóhoz visszautadat keressed!
[1] Az Úr
[2] Az OM hang
[3] A férfi test 9 nyílása
[4] Az Úr
Somanath szent énekeiből (bhajanjaiból)
Ó, Szent Szatguru, Igazság Önmagától létező formája!
Tökéletesen tiszta vagy és makulátlan.
Győzöl a halál felett, kompod átviszi a lelkeket az anyag különben áthatolhatatlan birodalmán.
Mindentudó tudatosság, Te Fény leglényege!
Állapotod szavakba nem önthető, felbecsülhetetlen!
Az elme nem tud felfogni Téged, végtelenségedben, ami kezdet és vég nélküli.
Ó, Világosság felélesztője, alakodba rejtőzik minden hatalom és ragyogás,
Az elpusztuló fizikai, asztrál, kauzál birodalmakon túl, te megmaradsz.
Te, Páratlan ragyogás, legfőbb kiáramlás!
Csészében rejlik kezedben a halhatatlanság nektárja, melyet korlátlanul árasztasz.
Tisztaságod páratlan, korlátozó minőségektől mentes.
Félelem nélküli Úr vagy, a világ láncaitól szabad.
Páratlan a dicsőséged!
Ó, alacsonyrendűek védője, legkegyelmesebb Úr,
Aki a lelket a túlnan végső tapasztalásába vezeted.
Somanath Lótusz Lábaidon elmélkedett
És szüntelenül zengeni fogja dícséretedet,
Ó, megkötő vágyak eltávolítója, szabadítsd meg a lelkeket
Kál (az Idő Ura) birodalmának szenvedésétől és fájdalmától!
………..
Legmagasztosabban erényes, legmélységesebb Úr! x
Áraszd kegyelmedet rám!
Nálad kerestem menedéket, most rajtad áll,
Hogy dicsőn megments engem a születések és halálok ciklusától.
Add, hogy állandóan elmélyülten kontemplálhassalak Téged,
És részesüljek a Spirituális Tudás fényében.
Vigyél keresztül a fizikai, asztrál, mentál világokon,
Vezess át Kál birodalmain.
Majd hadd utazzam a Halhatatlanság Tava ( Mansarovar) spirituális vizeihez az égi Űrben!
Hadd fürödjön lelkem annak megtisztító vizeiben, hogy egész legyek és makulátlan.
Add nekem támaszul a Hang melódiáját,
És lelkemet vidd át a Nagy Szakadék Űrjén!
Húzzál felfelé a So-hang Hangjának folyóján.
Tárd fel az Igaz Birodalom (Sat Lok) látását!
Ebben a régióban töltsd meg lelkemet a szitár isteni hangjaival.
Vigyél az Alaktalanba és Áthatolhatatlanba, a láthatatlan és elérhetetlen régiókba, amelyekben Te szabadon utazol.
Meríts engem, kis gyermekedet az őseredeti Névtelen minőségbe.
Ó, Sawan, Lefőbb Úr és kegyes jótevő,
Kapcsolj engem Lótusz Lábaidhoz!
………..
Rögzítsd a Guru szemléletét a szívedben, ó tanítvány! x
Rögzítsd a Guru szemléletét a szívedben!
Figyelmesen meditálj a Szatgurun!
Úgy nézz rá, ahogy a holdmadár a holdat bámulja
És úgy kontemplálj rajta, ahogyan az esőmadár gondol az esőcseppekre.
Szereteted a Guru iránt olyan legyen, mint a halé a víz iránt, aki nem tud elválni tőle.
Elhagyja testét a víz szeretete miatt, ha kiveszik belőle.
Úgy meditálj rajta, ahogy a moly nézi a lángot.
Saját életét feladja, de nem adja fel kötődését a lánghoz.
Semmi nem tudja őt a lángtól elfordítani.
Somanath végrehajtotta a Gurun való meditációt,
Nem igényel semmi más bizonyítást!
……….
Ismételd szüntelenül az isteni Nevet, mert életed elmúlik.
Különben lélegzeted csak elpazarolod, és a halál megérkezik.
Támogasson az Igaz jelenlétében tartózkodás,
Gondolataidra pedig vigyázz, hogy igazak legyenek.
Add fel a Mája hamisságát, a nem reálisat.
Amikor a szarvas délibábot lát, odaszalad, hogy szomját oltsa,
De a délibáb illúzió. Igy csapja be Mája a lelkeket is.
Kál (az Idő Ura) nagyon igazságtalan. Foglyul ejti a lelkeket
A Májához kötődésükben. Végül elfogyasztja őket
És senki nem hallja panasz szavukat.
Kapcsolódj a Szatguru menedékéhez és akkor a születések és halálok befejeződnek.
Kál kötelékét ő elvágja, Mája meg bánkódhat.
Te viszont szüntelenül emlékezzél az isteni Névre és ne kövess el gonosz dolgokat!
Akkor nyugalmat találsz és nem kell újból születned.
Somanath ragaszkodott a Guru jelenlétéhez és a Mája kötelei megsemmisültek,
Kál hálója is levált róla és Somanath a Név színét öltötte fel.[1]
……..
Az emberi születés nagyon értékes.
De a végén üres kézzel távozunk, ha nem realizáljuk az ajándékot, amit kaptunk.
A Szatguru eljön erre a világra, hogy átvigye a lelkeket az élet tengerén.
Ezért legyél olyan elragadtatott a rá emlékezés édességében, mint az a méh, amelyik éppen megérzi a lótusz virág illatát.
…….
A Szatguru nevére emlékezés csak nagy szerencse esetén érhető el.
Szívedben meditálj szüntelenül a Szatgurun,
Akkor meghaladod ezt a világot.
Rögzítsd figyelmedet a Teljes Tudatosságú Hatalomra
És váljon tulajdonoddá az Égi Hang kincse.
Így a világhoz kötődésed megszűnik.
Szívedben észleld a Tisztaság és elégedettség erényeit,
És kontemplálj a Megbocsájtás és Igazság minőségein.
Emlékezz az őseredeti Névre,
És ebben a meditációban legyen tested és elméd egy.
Majd felejtsd el őket és merülj el igazi Valódban.
Így lépsz be a természetes összeszedettség állapotába.
A határtalan Hangáram külső hangszerek és dallamok nélkül szólal meg belülről.
Spirituális nektár is csepeg bentről,
és aki ezt megtapasztalja, megszabadul a Májától!
A Szatguru kegyelme által megkapható a belemerülés az Igazi Névbe,
Általa a születések és halálok ciklusa lezárul és Kál legyőzése megtörténik.
Somanath ezt mondja: Merülj el az Igazságban,
Úgy hogy figyelmedet a Mester Lábaira irányítod.
Így a hamis Mája elmenekül szívedből,
És ez az emberi születésed gyümölcsöt hozott.
…….
Végezd az Igazi Név ismétlését, te bolond! x
Miért vesztegeted el születésedet múlandó dolgokra?
Add fel figyelmed bizonytalan villódzó kötődéseit
És szeretettel kapcsolódj a Szatguru Lótusz Lábaihoz!
Minden egyes légvételednél bátran érdeklődjél:
Ki vagy te és honnan jössz?
Miért estél a Mája hálójának csapdájába
És miért nem gyakoroltál a megszabadulás ösvényén?
Somanath azt mondja: Vonulj a Szatguru oltalma alá!
Szeretettel merülj el az isteni dallamban.
Hadd panaszkodjon az elme és Mája,
Amikor lelked keresztülhatol a létezés tengerén. .
……….
Ismételd szüntelenül a Szimrant, hogy eltávolítsd háromszorosan hátrányos helyzetedet,
Így életed gyümölcsöt fog hozni.
Élesztgesd szívedben mindig Isten iránti szeretetedet.
Tedd szívedet nyugodttá,
A Szatguru megtanítja neked a módokat, amik révén elnyugvást és nyugalmat találhatsz.
Somanath azt mondja: Rögzítsd figyelmedet az elme nyugvópontjára,
És hamarosan eléred az Igazi Otthont!.
……….
Szeresd a Gurut és őrizd szívedben az őrá összpontosítást. x
Az Igazi Név ismétlésével emelkedsz a létrán.
Hallom a Hang áramát, az elme elámul.
Emelkedj a Hang mentén, ahogy a pók megmássza a fonalát.
Nem volt még tapasztalatod?
Ó, Somanath, a Szatguru tanításait szíved szentélyébe helyezve az elme rögzített lett és a lélek elérte Igazi otthonát.
Hát nem tapasztaltad?
……
Ó,Szatguru, kegyelmedet záporoztad Somanathra,
Te magad vitted őt Lótusz Lábaidhoz!
Különben megfulladt volna az élet óceánjában!
….
Hányan jöttek és mentek el az életből,
Nincs számukról tudomásunk.
Jógik, remeték, aszkéták, visszavonultak,
Risik, munik, djánik, a 84 sziddha,
Hogy a 10 avatárt ne is említsük.
Sokan nagyok haladtak ezen az ösvényem, s jutottak túl a világon.
Ki tudja számukat?
Nekünk, szegényeknek a Guru a védőnk,
Az Ő Lábainál nyerte gyümölcseit Somanath.
…..
Gyermekkorod gyermekded játékokkal telt, x
Ifjúságodban élvezetekbe merültél,
Életed elfolyt, játszmádat elvesztetted.
Feleség, fiak, szeretők,
Barátok, rokonok, értük voltál oda.
De alakítottál-e ki barátságor a Szatguruval?
Végső megbánással hagyod el a világot.
Mikor a hajnal hasad, már nem látsz semmit,
Mindent itt kell hagynod.
Kontemplálj a Szatguru Lótusz Lábain,
Kontrolláld elmédet, tedd stabilissá,
Szabadulj fel megkötő vágyaidtól.
Végezz Szimránt minden lélegzettel
Miután módodban volt, hogy találkozzál a Páratlan Guruval.
….
Amikor a Mester rád ruházta kegyelmét, akkor célod megvalósult!
A Név számtalan bűnöst felszabadít,
A makulátlan Név az elesettek megtisztítója.
Minden lélegzeteddel tartsd meg a Nevet szívedben.
Amikor belül megszólal a Hangáram meghallod az Égi Harangokat!
…..
Az ezer lámpás világában és azon túl is x
Kál csalárdságai legyőzik az oda bátorkodókat.
Ezért haladj túl a fizikai, asztrál és kauzál testeken,
Elhagyva az elme és Mája birodalmait.
Túljutva az Egyetemes Tudaton (Trikutin) vagy Kál birodalmain
Fürödj meg a Halhatatlanság Tava( Mansarovar) vizeiben.
Majd a lélek hattyúmadara az Igazi Lét (Sat Lok) felé indul
És megpillantja az Igazi Szellemet (Sat Purusht, ~ az Atyaistent)
A szitár muzsikája örökké visszhangzik ebben a birodalomban,
Ahol az Igazságok Igazsága folyamatosan működik.
Somanath azt mondja: ismételd a Makulátlan Nevet.
A Guru dicsősége révén szabadulsz meg ettől a világtól.
Ha elveszted magadat és belemerülsz az Úrba,
Megszabadulsz az újraszületés kötelékétől.
……..
Az élvezetvágyó emberek nem mondanak le a kéjről.
A harag tüzében égnek és az aggodalmak úgy vágtatnak át elméjükön, mint a vadlovak.
Feladták a tisztaság, elégedettség, megbocsájtás gyakorlását,
És az együttérzését, a helyes életvezetését és a nemes cselekedetét,
De a lustaságot és alvást nem.
Mindenkit áthat a világi szeretet és gyűlölet.
Somanath azt mondja: kapaszkodjatok meg a Mester Lótusz lábaiban,
Kapcsolódjatok a Névhez, és emelkedjetek magasabb régiókba,
Akkor szabadulhattok meg egy következő leszületéstől.
….
Nem ismered a mértékét és nagyságát a karma törvényének! x
Akik a Dharma ösvényét követik, azok is a karma befolyása alatt állnak.
Akik az életet a fizikai szemükön keresztül nézik, azokat is köti a karma,
Ameddig valakinek a figyelmét leköti az „énesség”
Nem szabadul meg a karma kelepcéjéből.
Somanath a Szatguru szolgája lett,
A ritka és elpusztíthatatlan Névnek az ismétlését végezte,
Így számára nincs jelen a halálfélelem.
….
Ó elme, szüntelenül imádd az Egyet! x
Csak ez az Egy hat át minden egyes lényt.
Ez az Egy az őseredeti legfőbb Paramatman,
Az egyen belül van minden nagy Mahatma.
Az egy áthatja a Szatgurut és az Igazi Nevet,
Az Igazi Szellemet (Sat Purusht~az Atyaistent) és az áthatolhatatlan és felmérhetetlen tartományt.
Ez az Egy a Névtelen, ami áthatja a kezdetet, közepet és véget,
Ez dicsőül meg a Teremtés minden szögletében.
Ó, Somanath, imádd az Egyetlent,
Kontempláld az egységet és vesd el a sokaság elvét.
Ez az Egy a Guru, ez az Egy a Név.
Az egyesítő áram köt össze mindent az Egységben.
…..
Kutass az után a hatalom után, ami a testen belül hív,
Ez nem tartozik az öt elemhez, túl van a testen, elmén, intellektuson,
Fizikai, asztrál, kauzál testeken. Nincs alapja, magassága, árnyéka,
Nem fentről, lentről vagy középről jön. Áthat mindent, éjjel és nappal.
Olyan Hatalom, ami egyszerre van bent és kint.
A Szent Szatguru a megtestesítője a Hangnak.
Ő könyörült Somanathon,
És keresztülvitte az élet tengerén.
…
A test egy aranybánya, x
Mérhetetlen spirituális gazdagság tárháza.
Benne lakik a Névtelen és Felfoghatatlan Hatalom,
Tartalmazza az Igazi Szellemet (Sat Purusht) és a Szent Nevet,
Benne található a Szatguru udvara.
Benne van az árnyéknélküli fény és az asztrál sík urai Kal és MahaKál.
Brahma, Visnu és mind az istenek összegyűlnek ezen a helyen.
A Nap , a Hold és a csillagok is benne vannak. Az égi Űr és a Nagy Szakadék Űrje, az aszrálsík és a 10 avatár itt vannak a testben. És az öt elem, és a mája 3 gunája, az élet sokféle formája és hangok, és kimondott és leírt szavak és a transzcendentális Hangáram és számtalan mantra. Az erőfeszítés nélkül automatikusan ismételt mantrák, a Meg-nem-pendített Hang és az Igazi Hang finom áramai hangzanak benne éjjel és nappal. Bent is és azon túlmenően is létezik. A Dhyana jóga és a Pranajáma is benne vannak és képzett tanítók és próféták és mesterek és vallásos gyakorlatok..
Maga a Szatguru is felveszi az emberi testet és beavatásával a lelket felébreszti és feltárja
belseje számára a szeretet Határtalan Óceánját.
Somanath azt mondja: Kutakodjatok a testetekben. Találjátok meg a titkot, ami egyesíti a lelket a Hanggal, úgy, hogy a születések és halálok ciklusai véget érhessenek.
….
Fejlesszetek ki szeretetett a Guru iránt!
Fejlesszetek ki szeretetet a Guru iránt!
Megkaptátok az értékes emberi testet.
Amikor anyátok méhében voltatok megígértétek, hogy ismétlitek a Nevet,
Most miért felejtettétek el ígéreteteket?
Ó, testvéreim, emlékeznetek kellene a Névre éjjel és nappal.
Akkor a munka, ami olyan nehéz volt, könnyűvé válik.
Ne nézz hátra, haladj előre spirituális kutatásodban,
Csak akkor éred el a spirituális jóllét állapotát.
A So-hang hangja állandóan szól,
És minden sötétség eltűnik általa.
Ha figyelsz, a Mája kelepcéi mind megsemmisülnak.
……
Az isteni Guru hangjának nyila átfúrta szívemet. x
Az odaadás hatására a gyakorlásban elmém koncentrált maradt.
A Guru átalakít minket saját képére, úgy ahogy a kukacból kifejlett rovar lesz.
A felszabadult Guru élvezi a természetes elmerülést (Sahaj Samadhi)
és szívében folyamatosan visszhangzik a Hang, éber állapotában és álmában egyaránt.
Somanath nem törődik a holnappal Elmerül a Guru szeretetében.
…..
Ó, spirituális Uralkodó, Satguru Sawan!
Ahova csak nézek, Te nyilvánulsz meg.
Tedd az elmémet az otthonoddá!
Könnyek folynak a szememből, ahogy a folyóvíz áramlik,
Átszúrtad szívemet, szereteted nyilával.
Most senki sem létezik számomra, csak Te.
Kérlek jöjj és lakj tudatom templomában.
Te vágtad át számomra a Mája hálóját.
……
Ó, Sawan, a nektár szent tava vagy, a valóságnak és boldogságnak óceánja!
Ó, Guru, a Legfőbb Úr inkarnációjaként emberi formát öltöttél.
Kegyelem Ura, Szent Szatguru, táplálod és gondot viselsz az egész Teremtésre,
a világ bűneit mosod el.
Csak közvetlen spirituális tapasztalással lehet természetedet realizálni, mert az intenzív spirituális Szeretet Óceánja vagy. Minden reakción és okon túli Teremtő.
Ha számtalan Nap és Hold egyszerre felkelne, alig lennének hasonlíthatók egy hajszálad ragyogásához.
Az Aranyház tündöklő drágakövei megszégyenülnének Holdfény-szerű arcod ragyogó szépségében.
……
Magadtól létező és magadtól ragyogó vagy x
És benned található meg a teljes teremtés.
Tekinteted révén a kötődések súlyos láncai eloldódtak,
Ura és Megmentője vagy a világnak. A Belső fény felélesztője.
Te nyilvánítottad meg a teljes teremtést, a láthatót és az azon túlit,
a felmérhetetlentől az áthatolhatatlanig és a lélek Igazi otthonát.
Csak te vagy a fenntartó és irányító.
Ó, hogy szolgád Somanath Lótusz Lábaidnál létezhet és minden lélegzetével énekelheti dicséretedet.
Ahogy a holdmadár vágyja a Hold megpillantását, szolgád úgy szomjúhozza szinelátásodat!.
…..
Swami Ji Maharaj.
O, Radhasoami, halld imámat.
Te vagy Satpurush, Szatguru és minden adományozója.
A lelkek atyja és anyja.
Az arany, ezüst és rézkorok elmúltak és senki sem tudott a Surat Shabd jógáról. Most a vaskorban kegyes voltál és nyilvánosan átadtad ezt a jógát.
Átviszel minket a lángok fényein a 10. kapuhoz, ahol a Hold láthatóvá válik. Majd elvezetsz a szuverén Úr trónjáig a magasrendű, meg-nem-szűnő Hang birodalmában.
Oltalmadat kérjük, Ó, Urunk, add meg nekünk Szent Lábad környezetét.
[1] Az Úr ruhájának sáfrányszínét, akkor is, ha senki se látja
FÉNY (Tiszta Fény)
Déli Nap
Telehold (Nap)
Piros Nap (Mentál)
Csillagfény (Asztrál)
Föld
ÚT A TISZTA FÉNY FELÉ A FÖLDRŐL