Részlet „Burden” blogbejegyzéséből, Könyves Magazin, 2010. május 28.
[…]
A Baumgarten-díjnak már az alapítása is botrányok, vádaskodások jegyében zajlott. Baumgarten Ferenc 1923-ban a családjával való összetűzése után úgy rendelkezett, hogy tekintélyes vagyonát halála után olyan magyar írók támogatására ajánlja, akik vallási, faji és társadalmi előítéletektől mentesen csakis eszményi célokat szolgálnak, és anyagi támogatásra szorulnak. A végrendelet végrehajtójaként Babits Mihályt, és egykori iskolatársát, Basch Lórántot jelölte ki. Minthogy hatalmas vagyonról volt szó, a végrendeletből kitagadott rokonság bírósági úton igyekezett érvénytelenné tenni a végrendelet, mondván, hogy Baumgarten Ferenc megbolondult. Már a per előkészületeit óriási sajtóérdeklődés övezte, a jobboldali sajtó egy része a Baumgarten-rokonság mellé állt. A Magyarság című erősen jobboldali lap például 1929 szeptemberében nem titkolt lelkesedéssel írta, hogy meg akarják semmisíteni a végrendeletet, amely „kozmopolita írók kitenyésztésére tízmilliós alapítványt létesített”. Karinthy Frigyes ezt az egészet úgy kommentálta, jellemző, hogy ha valaki a magyar irodalom megsegítését tűzi ki célul, akkor lesznek, akik legkevesebb, hogy azt feltételezik: elmebeteg.
1936-ban nemcsak a József Attila díjazása körüli csetepaté korbácsolta a kedélyeket, hanem valóságos botránysorozat alakult ki, ami miatt nyugodtan kijelenthetjük, ez az esztendő a Baumgarten-díj fekete éve. Pesti kávéházi beszélgetések gyakori témája volt, hogy Babits Mihály, a Baumgarten Alapítvány főkurátora haveri alapon osztogatja az 3000-8000 pengővel járó Baumgarten-díjakat. A nagyobb összeggel járó évdíjak mellett ugyanakkor évente kiosztották a Baumgarten-kisdíjakat is, közismert nevén a Baumgarten-jutalmat, ez mindössze 1000 pengővel járt. Az évdíj helyett ezt kapta meg 1936-ban József Attila is. A pesti szóbeszéd szerint József Attila azért nem kapta meg a nagyobb összeggel járó évdíjat, mert Babits nem tudott megbocsátani neki a több évvel korábban született, megsemmisítő erejű Az istenek halnak, az ember él című, egyébként vitatott pamfletje miatt. Más források szerint viszont Babits Mihály az utolsó pillanatban gondolta meg magát József Attila támogatását illetően, mégpedig azért, mert ekkortájt jelent meg József Attila Én nem tudtam… című verse, amelyet „Babits Mihálynak, hódolattal” ajánlással látott el a szerző. Babits, mivel el akarta kerülni a látszatot, hogy csak az kaphat díjat, aki hódolattal adózik neki, törölte József Attilát az évdíjasok listájáról.
[…]