Tiszta költészet

"A pure poésie, vagyis a „tiszta költészet” kifejezés egy olyan irányzat összefoglaló neve, amelyet Edgar Allan Poe-tól, illetve az angolszász költő francia fordítójától, propagátorától, Baudelaire-től származtatnak, s amelynek egyik legfőbb klasszikusaként Stéphane Mallarmét tartják számon. A húszas években, amikor az irányzatot programszerűen és polemikusan megfogalmazzák, legfőbb képviselőjének Paul Valéry és Paul Claudel számít.

A tiszta költészet legfontosabb követelménye minden olyan szál elszakítása, amely a költeményt közvetlenül az élethez köti: a tiszta költészet nem érzelem kifejezése, nem akar elmesélni egy prózában is elmondható történetet, nem akar meggyőzni valamilyen gondolat igazságáról, nem akarja megváltoztatni a valóságot. A tiszta költő legfőbb feladatának a tisztán költői elemek tömény koncentrálását tekinti."

"Az avantgárd formabontásával ellentétben megbecsüli a költői hagyomány minden olyan eszközét, amely ambíciójának, a komprimált* versnek a megvalósulásában a segítségére szolgálhat: a szabályos prozódiai formákat tiszteletben tartja, nem üldözi a rímet, nem tartja szükségesnek a műfaji szabályok széttörését. A politizáló szándék megnyilvánulását mint üres retorikát megvetően elutasítja. A logikai kapcsolatok, eligazító mondattani szabályok, a konvencionális képek kiküszöbölése, az olvasó könnyebb tájékozódását szolgáló, költőietlennek tekintett elemek kiszűrése, azaz tudatos és módszeres nyelvi-poétikai redukció révén a tiszta költészet programjának keretében létrejött homályos értelmű művek azonban nem kevésbé modern benyomást keltenek, mint akármely, a tudatosság szándékos kikapcsolásával vagy háttérbe szorításával létrehozott szürrealista műalkotás."

"A költemény [...] csupán a valóság egy részletét ragadja meg. [...] A valóságnak eme részlete azonban a formaművészet varázslata következtében teljes valóságnyivá tágul. Úgy takarja el a valóság egészét a befogadó elől, ahogyan a hold eltakarja a napot a szemlélő elől teljes napfogyatkozás esetén. A költői remekmű így az egészében, egyetlen pillantással átfoghatatlan, áttekinthetetlen világegész szemléleti helyettesítőjévé emelkedik. A mű átélése azt a pótolhatatlan tapasztalatot nyújtja az olvasónak: milyen az univerzum a maga teljességében. Ehhez az óriási ambícióhoz képest nem csoda, ha minden politikai változtató szándék, minden esetleges érzelemkifejezés, vallomás, véletlen témák megverselése jelentéktelen, a költő tollára méltatlan dolognak tűnik. Az egyetlen út az ilyen abszolút értelemben vett művészet gyakorlására a költeménynek az esetlegességektől történő megtisztítása, a tiszta költészet, a komprimált vers létrehozása."

(Tverdota György kísérő szövege a Klárisok című vershez József Attila: Medvetánc, Nagyon fáj című kötetben - a Matúra Klasszikusok Light sorozat 10. kötete, Raabe Klett Kiadó, Budapest, 1999. 60-61. oldal)

"Ha a szürrealizmus „innen” van a tudatosságon, a tiszta költészet „túl” van rajta."

(A Sulinet Digitális Órák lábjegyzetének megfogalmazása.)