Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény*
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot*,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak*,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ*,
szemét lesütve fontol sanda választ*
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek* idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
Levegőt!: a vers eredeti címe: Rend és szabadság; a 8 Órai Újságban jelent volna meg így, de e lap szerkesztője, Nagy Samu javaslatára a költő megváltoztatta a címet a ma ismertre.
televény: szerves eredetű, elkorhadt anyagokban gazadag, zsíros, jó termőföld
kartoték: adatok nyilvántartására és rendszerezésére szolgáló, azonos méretű, fiókokban vagy dobozokban tartott kartonlapok együttese
az országban a törékeny falvak [...] az eleven jog fájáról lehulltak: az 1925. évi XXVI. törvénycikk alapján a korábbihoz képest szigorúbb (iskolai végzettséghez kötött) cenzust és a választókerületek túlnyomó többségében nyílt szavazást vezettek be (csak Budapesten és néhány nagyvárosban maradt titkos a választás).
népet, amely retteg, ha választ: lásd az idézetet az 1935-ös országgyűlési képviselő-választásról a versszöveg alatt, az oldal alján
szemét lesütve fontol sanda választ: a nyílt szavazás következménye
ezek: önéletrajzi utalás az öcsödi nevelőszülőkre, akiknél József Attila és Etelka 1910 márciusa és 1912 júniusa között élt
1935. november 21.
Püski Levente: Az 1935. évi választás és következményei (részlet).
[Gömbös Gyula miniszterelnök 1935.] március 2-án kormánya nevében benyújtotta lemondását, maradása fejében sikerült kicsikarni a házfeloszlatást elrendelő leiratot. [...] Március 5-én bejelentette a Tisztelt Házban a képviselőknek az idő előtti választások kiírását. [...] A választások március végén, április elején zajlottak le és az eredmény szinte mindenben megfelelt Gömbös várakozásainak. A kormánypárt 171 mandátumával megerősödve került ki a küzdelemből. Az eredmény kialakításában a szokásos választási csalások és kormányprivilégiumok felhasználása – az ellenzék ajánlási íveinek visszautasítása, a választók közvetlen befolyásolása, a hatalmas kampánypénzek, a rádiónak, mint propagandaeszköznek a monopolizálása – jelentős szerepet játszott. Az ellenzék szinte minden árnyalata egyetértett abban, hogy ezen a választáson történt a legtöbb törvénysértés és csalás. A legdurvább eset Tarpán történt, ahol Gömbös a hozzá csatlakozni nem akaró Bajcsy-Zsilinszky Endre ellenében olyan személyt választatott meg képviselőnek, akiről utóbb kiderült, hogy nemcsak a neve hamis, hanem még választójoggal sem lett volna szabad rendelkeznie. Minden addiginál nagyobb számban, összesen 38 mandátumot támadtak meg petícióval, s ebből 17-nél a Közigazgatási Bíróság az eredményt megsemmisítette. [...] Nem lehet [azonban] kizárni annak lehetőségét, hogy Gömbös viszonylagos népszerűségének, a reformretorika sikerének köszönhetően egy „tiszta” választáson is többséget szerzett volna.
Forrás: Kollega Tarsoly István (főszerk.): Magyarország a XX. században. I. kötet: Politika és társadalom, hadtörténet, jogalkotás. 93. oldal Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000 - illetve ennek elektronikus változata a Magyar Elektronikus Könyvtárban: >>>