Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz* sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért*,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
havi kétszáz: értsd: kétszáz pengő. A harmincas években ez az összeg mai értéken két-háromszázezer forintot érhet.
"Nincsen apám" versem: a Tiszta szívvel című 1925-ös vers, amely az 1929-es Nincsen apám, se anyám kötetben jelent meg. Horger Antalról, az egyetem fura uráról, illetve az eltanácsolásról lásd a Tiszta szívvel kapcsolódó anyagát
1937. április 11.