Közzététel dátuma: May 02, 2017 6:30:16 PM
Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.
E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos*.
Sem a vasgyűrű*, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.
Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.
Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.
Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.
Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.
a háborúból visszamaradt / húszfilléres, a vashatos: a hatos az 1850-es évek legkisebb ezüstpénze volt, aminek értéke eleinte hat krajcár volt, később tíz (de a hatos elnevezés akkor is megmaradt). A használatból a krajcárt 1892-ben kivonták, és helyette váltópénznek bevezették a fillért, amely feleannyit ért, mint a krajcár; tíz régi krajcár így húsz új fillérnek felelt meg. A köznyelveben azonban az érme hatos neve még a pénznemcserét is túlélte, sőt tovább élt egészen a 20. század közepéig. Ezt a hatost, azaz most már húszfillérest az I. világháborús fémhiány következtében nem nemesfémből, hanem vasból verték.
Tízkrajcáros ezüstérme 1870-ből, vas húszfilléres 1918-ból - a köznyelvben mindkettő neve "hatos"
vasgyűrű: a háborút, illetve a hadviselést az első világháború idején (is) úgy lehetett támogatni, hogy az emberek beadták aranyékszereiket az államkincstárnak, és helyettük azonos méretű, de vasból való ékszereket kaptak annak emlékére (illetve jelzésére), hogy eleget tettek hazafias becsületbeli kötelességüknek.
1937. november