A Nem én kiáltok (1925)

A Szépség koldusának megjelenését követő években József Attila még sokáig ír verseket a nyugatosok modorában is, de hamarosan ráeszmél, hogy ő mégsem azonos a „szépség koldusá”-val, s a nyugtalan önkeresés időszaka következik. Új lehetőségeket jelentett számára Walt Whitman szabadverseinek és az avantgárd törekvéseinek megismerése.

Már a kortársak közül sokan a Megfáradt ember címűt (1923) tartották az első „igazi” József Attila-versnek. Ha nem is ennyire eredeti és kidolgozott, de hasonlóképp fontos a Nem én kiáltok című vers (1924), amely József Attila második kötetének (Szeged, 1925) címadója lett.

Költői pályájának legtermékenyebb évei ezek: versei számát tekintve 1922 és 1925 között írta műveinek mintegy felét. A szabadvers, az expresszionizmus és szürrealizmus mellett - részben a húszas évek újnépiességének, Erdélyi József népi lírájának hatására - József Attila a népköltészetet, a népdalok tiszta hangját is felfedezi a maga számára.

Forrás:

Sulinet Digitális Órák: >>>

A teljes szkennelt kötet a Magyar Irodalmi Emlékházak honlapján: >>>