Mag hó alatt

Gyötrött és tépett magamat

Régi hiteiben fürösztve

Vérből, jajból és lángból

Szedegetem össze

S elteszem, mint életes holtat.

Kell még Tegnapról hív tanu

S kell talán az én hadisarcom,

Hogy drága mementóként

Fölemeljem arcom

Egy új emberű új világra.

Vád nélkül széttekintgetek

Majd vertségek és diadalmak

Földjén, hogy a kaoszból

Harsos igét halljak,

Vagy harsos igét én hallassak.

Hős emberségem, várakozz,

Szép álmokat aludj, lefénylett

Jós és jó magyarságom,

Hívni fog az Élet

S föltámadások örök Rendje.

Most tél van s szegény mag-magam

Megnémítva és behavazva

Rendeltetés hitével

Őrzöm meg tavaszra,

Igazimnak sarjadásáig.