Sípja régi babonának

Kernstok Károlynak*, baráti szeretettel

Csak magamban sírom sorsod,

Vérem népe, magyar népem,

Sátor-sarkon bort nyakalva

Koldus-vásár közepében,

Már menőben bús világgá,

Fáradt lábbal útrakészen.

Körös-körül kavarognak

Béna árnyak, rongyos árnyak,

Nótát sipol a fülembe

Sípja régi babonának,

Édes népem, szól a sípszó,

Sohse lesz jól, sohse látlak.

Szól a sípszó: átkozott nép,

Ne hagyja az Úr veretlen,

Uralkodást magán nem tűr

S szabadságra érdemetlen,

Ha bosszút áll, gyáva, lankadt

S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen.

Üzenhettek már utánam,

Kézsmárk hegye*, Majtény síkja*,

Határ-szélen botot vágok,

Vérem többé sohse issza

Veszett népem veszett földje:

Sohse nézek többet vissza.

Kernstok Károly: 20. századi magyar festő, a Nyolcak körének vezető alakja (1873-1940).

Kézsmárk hegye: Késmárk hegye az 1678-as kurucfelkelés vezetőjének, Thököly Imrének várkastélyáról nevezetes hely. Késmárk városa II. Rákóczi Ferenc felkelése idején csatlakozott a fejedelemhez.

Majtény síkja: a kuruc csapatok 1711-es fegyverletételének helyszíne.