Közzététel dátuma: Feb 19, 2017 10:0:54 PM
Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem, és ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Zsoltárok könyve 109.*
Akaratomból is kihullassz,
Én akart, vágyott Istenem,
Már magamat sem ismerem
S Hozzád beszélni rontás fullaszt.
Üldöztetésimben kellettél
S kerestelek bús-szilajon
S már-már jajomból kihagyom
Neved, mely szebb minden neveknél.
Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
Ki létlenül is leglevőbb,
Meghalok szent Szined előtt
S akarom, hogy hited akarjam.
Megűzeték s nem nyugszom addig,
Míg hitedet meg nem nyerem,
Mert kockán van az életem,
Mint árnyék, mikor elhanyatlik.
S hányattatom, miként a sáska,
Mert csak Tenéked van erőd
S mert nem láttam régen előbb:
Nem szabad hinni senki másba.
Zsoltárok könyve 109.: a vers mottója a 109. zsoltár 23. verse a Károli-Bibliának az 1908-as revideálás előtti változatából; a 4-5. versszak is ennek szavait, motívumait ismétli meg.
(A menekülő élet / Istenhez hanyatló árnyék / 10.)