Négy-öt magyar összehajol

Itt valahol, ott valahol

Esett, szép, szomorú fejekkel

Négy-öt magyar összehajol

S kicsordul gúnyos fájdalmukból

Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:

Miért is?

És utána, mint a zápor

Jön a többi könny:

Miért is, miért is, miért is?

S nincs vége könnynek és miértnek.

Fölöttük hahota köszön,

Hahotája, akik nem értnek

S akik sohase kérdik s kérdték:

Miért is?

És csöpög a könny:

Miért is, miért is, miért is?

És hömpölyög fönt a hahota,

Hogy soha, soha, soha.

Ennyi búsulással fényesen

Nyílnék meg az Ég,

Ahol csak Ég és okos üdvösség van.

S itt nem elég.

Itt nem kell csak a könny

S itt valahol, ott valahol

Esett, szép, szomorú fejekkel

Négy-öt magyar összehajol.

Miért is, miért is, miért is?