Rohanunk a forradalomba

Garami Ernőnek* küldöm.

Garami Ernő: a Szociáldemokrata Párt egyik meghatározó politikusa a századelőn (1876-1935), aki nagyra becsülte Ady költészetét, és aki a költő életének utolsó hónapjaiban, az őszirózsás forradalomtól a Tanácsköztársaság kikiáltásáig kereskedelemügyi miniszter lett. A Népszava főszerkesztője (1898-1918), a Szocializmus alapító szerkesztője (1906-1918). Meggyőződéses demokrataként elutasította a proletárforradalom gondolatát, a magyar munkásságot egyaránt féltette a fasizmustól és a bolsevizmustól.

Utólszor raktak katonákat,

Pandúrt s vérebeket nyakunkba:

Végig-kacag vidám testünkön

Győzedelmes tervünk: a Munka.

Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek,

Rabságok, sebek, búk és keservek

Izzadtságos, rossz, magyar földjét

S ha most támadunk, le nem vernek.

A csúf Halált itt vetették el

Soha-soha ki-nem-kelésre

És ma mégis a Duna-tájon

Legbujább a harag vetése

S itt liheg a Halál virradatban,

Mint szabadulás hite a rabban,

Ez a legkülömb élet-sejtő

Ma nálunk jár-kél legvigabban.

Néztek bármerre, sorsot láttok

És isteni robbantó kedvet,

Élettel-kináltak aggódnak

S buta haldoklók lelkesednek:

Nép készül az ó selejtes bűnre

S mielőtt a régi mód letünne,

Már összefogva az új itt áll

Glóriásan és fölkészülve.

Minden a Sorsé, szeressétek,

Őt is, a vad, geszti bolondot*,

A gyujtogató, csóvás embert,

Úrnak, magyarnak egyként rongyot.

Mert ő is az Idők kiküldöttje

S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze

Hunnia úri trágyadombja,

Ez a világnak nem közösse*.

Bécs, babona, gróf-gőg, irigység,

Keletiség, zsandár, alázat,

Egy Isten se tudná lefogni

Ereinkben ma már a lázat.

Ma még tán egymást összetévesztjük,

Holnap egy leszünk, észre se vesszük.

Ölés s tisztítás vágya gyúlt itt,

Tegyünk a tűzre, ébresztgessük.

Hallgassátok az esték zümjét

S friss sóhaját a reggeleknek:

Budapestnek futós uccáin

S falvak csöndjén dühök remegnek.

Süpped a föld, ha súlyosat hágunk,

Olyat látunk, amit sohse láttunk:

Oldódik a nyári melegben

Fagyos, keserves, magyar átkunk.

Eljött hát végre a pusztánkba

Isten szent küldöttje: a Sátán.

Szüzek voltunk a forradalmak

Magas, piros, hős nászi-ágyán.

De bőrünk alól kisüt lobogva

Már vérünk, e bús, mindeddig lomha.

Csönd van, mintha nem is rezzennénk

S rohanunk a forradalomba.

geszti bolond: Tisza István (1861-1918), a konzervatív politika fő képviselője a századelőn, aki diktatórikus eszközökkel törte le a demokratikus ellenzéket. A vers megírásának időpontjában Ady abban reménykedett, hogy Tisza megtorló lépései újabb forradalmi hullámot fognak kiváltani. (Geszt a Tisza család birtoka.)

nem közösse: kirekesztettje.