Közzététel dátuma: Mar 23, 2020 11:44:3 PM
Nem tudjuk, mi történt, mindenesetre kalandos körülmények között menekültek Párizsba. Itt a férfinek sikerült talpra állnia, s ismét sikeres üzletember lett. Helyzetük 1903-ra rendeződött, s Adél párizsi dámaként újra megjelent a váradi korzón. Itt találkozott a fiatal hírlapíróval, akivel hamar egymásba szerettek. Diósy Ödönnét, azaz Brüll Adélt egy végletekig önző férfi és zseniális művész ostromolta leveleivel első találkozásuk után. Léda pedig könnyen vette az udvarlást, ha biztatón pártolta is, valójában Ady rendíthetetlensége és költői szenvedélyessége hódította meg. „Pedig úgy jöttem, s íme, most is azt fogadom: olyan leszek, amilyennek Maga óhajt, édes Egyetlen.” Így kezdődött a Léda-ügy. A nő, akit hamarosan Léda asszonyként ismert meg a világ, meghívta szerelemét Párizsba.
Ady megérkezett, és beköltözött a Diósy házaspár Rue de Lévis 92. szám alatti lakásába. És innentől kezdve – több megszakítással – évekig hármasban éltek: Bandi, Léda és Dodó. Utóbbi egyáltalán nem volt hajlandó felszarvazott férjként viselkedni, nemcsak tűrte, hanem támogatta is Ady és felesége viszonyát. Diósyék kapcsolata ugyanis alibi-házasság volt: Dodó a férfiakat szerette.
Megkönnyebbülés volt neki Ady érkezése, akit ráadásul hamar meg is kedvelt. Amikor színházba vagy mulatóba mentek, mindig hármasban jártak. A két férfi gyakran egyszerre haragította magára a könnyen felpaprikázódó asszonyt, s ilyenkor véd- és dacszövetségeset alakítottak. „S ez a Dodó, hogy szereti ezt az embert, néha féltékeny vagyok rá”- írta egy levelében Léda.
„Megfogta a kezemet, s meg sem állt velem Párizsig.” Hogyan találkozott Ady Endre és Brüll Adél*? Milyen viszonyban volt a költő szeretője férjével? Milyen hatással volt Ady költészetére ez a szerelem? Léda és Ady szenvedélyes kapcsolata ma már nemcsak legendás, de legenda is.
A 27 éves Ady Endre 1904-ben költözött Párizsba szerelme, a 32 éves Diósyné Brüll Adél után. Előző évben ismerték meg egymást Nagyváradon, amikor a gazdag kereskedőcsalád lánya hazalátogatott szülővárosába. Itt ment férjhez 1898-ban meglehetősen rövid ismeretség után Diósy Ödönhöz, miután előző szerelme, egy huszártiszt elhagyta. Ödön kereskedelmi ügynök volt Szófiában, közös életüket is itt kezdték meg. A folytatásról a sajtó így számolt be: “Diósy Ödön néhány év óta Szófiában lakó bizományos több csalás elkövetése után megszökött. Adósságai mintegy százötvenezer frankra rúgnak…”
Ady Endre és Brüll Adél találkozása: "Mint az meglehetősen közismert, Ady Endre a nagyváradi Bémer téri Royal, majd - mivel a társaság átvonul oda - az EMKE kávéházban 1903. szeptember 6-án ismerkedett meg Diósy Ödönnével. (Lehet, hogy már összefutottak előbb is, de addig hederítés sem esett közöttük.) A rémesen kifestett - állítólag az orrlyukait is ezüsttel körbeecsetelő - dáma, miközben kávéját kavargatva álmos pillantást vetett az enyhe acetonillatot árasztó hírlapíróra, ekkor még aligha sejtette, hogy ezzel a pillanattal kezdetét veszi bevonulása a magyar és világirodalom históriájába." (Bächer Iván: Dodó, a férj: >>>)
A Léda-versek izzása olyan fénnyel ragyogta be az asszony alakját, hogy eltűntek egyéniségének árnyfoltjai, s emiatt elmosódtak ennek a viszonynak az ijesztő árnyfoltjai és mélységei. Ady Léda mellett találta meg önmagát, az ő kezdeti (lelki, érzelmi és testi) támogatásával vált igazi költővé. Léda a kor polgárasszonyának és a fölszabadult, modern nőnek a keveréke: értelmes, művelt, tapasztalt. Ám a hozzá írt versekből az is kiderül, hogy kicsinyes, hétköznapi és kiábrándító tulajdonságokkal is bírt, melyeket a Ady is felfedezett idővel.
A férj 1906-ban befizette feleségét és Bandit egy Földközi tengeti hajóútra. Innentől számítódik az idill megszakadása. A hajóút után kilenc hónappal ugyanis Léda halott kislányt hozott a világra. Hat ujjal született, akárcsak Ady. A tragikus eset mindhármukat megviselte. Bár a költő és múzsája még öt évig együtt maradt, kapcsolatuk gyilkos összeveszések és heves kibékülések sorozatává, „héja-násszá” vált. Amikor 1912-ben a Nyugatban megjelent a márciusi végzetes összeveszésüket követően megszületett Elbocsátó szép üzenet, Léda egy darabig még reménykedett, hogy visszaszerezheti szerelmét, de végül feladta. Csinszka felbukkanása után összeomlott, Dodó vigasztalta.
Léda legendás, halhatatlan nagybetűs Múzsaként maradt meg a köztudatban, amely a tragikus (és igen nagy nyilvánosságot kapó) szakítást is inkább Ady állhatatlanságának tulajdonítja, őt okolja. „Két betegesen érzékeny idegember, két összeférhetetlen, túlduzzadt egyéniségtudat találkozásából nem születhetett harmónia, s elkerülhetetlen volt a gyászos vég.” (Péter I. Zoltán)
Ady fölszabadult a szakítás után, és ki is használt minden csábító pillanatot, mely felejteni segítette, de bizonyos, hogy döntése nehéz volt számára: a Léda-ügyről többé nem beszélt, szinte tabu volt előtte.
Lédát nagyon megviselte a szakítás, sokáig nem hitte, hogy valóban és végleg elhagyja őt a költő. De rácáfolt a hisztérikus kitöréseire és fenyegetőzéseire, és visszavonult.
A világháború kitörésekor a házaspár hazaköltözött. Léda a kutyáinak szentelte életét, s amíg Ady életben volt, a nevét sem ejtette ki. Később se nagyon. Az özvegyen maradt Csinszka meg akarta keresni, de nem válaszolt levelére.
Súlyos, gyógyíthatatlan bőrbetegséget kapott. Dodó élete végéig kitartott mellette, ápolta. Ő sem bocsátotta meg Adynak, hogy fájdalmat okozott az asszonynak. Amikor Léda 1934-ben meghalt, Dodó nem engedte, hogy sírjára tegyék a Csinszkától érkezett koszorút. Fél évvel később már ő sem élt.
Mi van az iskolában megtanult életrajzok és életművek mögött? Hús-vér emberek, valódi örömökkel, sorsokkal, kapcsolatokkal, érzésekkel, érzelmekkel és tragédiákkal.
Források:
Kibelbeck Mara írása a Cultura.hu oldalán: >>>
A Profundus Librum oldal anyaga, szintén Nyáry Krisztián (Így szerettek ők) nyomán: >>>