Közzététel dátuma: Mar 01, 2017 11:15:2 PM
Nekem egyforma, az én fülemnek,
Ha kéj liheg vagy kín hörög,
Vér csurran vagy arany csörög.
Én tudom, állom, hogy ez: a Minden
S hogy minden egyéb hasztalan:
Vér és arany, vér és arany.
Meghal minden és elmulik minden,
A dics, a dal, a rang, a bér.
De él az arany és a vér.
Nemzetek halnak s újra kikelnek
S szent a bátor, ki, mint magam,
Vallja mindig: vér és arany.
Vér és arany: Ambrus Zoltán novellájának címe - lásd a versszöveg alatt!
(Vér és arany / Mi urunk: a Pénz / 12.)
Eredetileg a Budapesti Napló Esti Lapjának 1907. június 16-ai számában
Ambrus Zoltán Vér és arany című novellájának hőse, Gál Ernő meglátogatja párizsi otthonában az Ördöngösök c. könyv híres szerzőjét, és elbeszéli látogatása történetét. „Mikor először jelentkeztem nála – meséli –, skarlátvörös háziköpenyben fogadott; olyan volt, mint egy keleti hadvezér az Operaházban.” A látogatás befejezte után az író megajándékozta az arcképével: „Ráírta az arcképre a nevét és ezt az ajánlást: »Gál Ernő barátomnak«– az egyik betűt vörös tintával, a másikat aranyszínű festékkel. Vörös betűre aranyszínű betű következett, de mindegyik egyformán cikornyás volt.” Mikor látta, hogy látogatója csodálkozva nézi, magyarázatba kezdett: „Vér és arany – szólt. – Csak két jelkép van: a vér és az arany. Ez a két jelkép felöleli az egész életet. A vér az, amivel a természetnek adózunk. Amit kiverejtékezünk, amivel a szívünket elkoptatjuk s az idegeinket feléljük, amit kiontunk, ha kell, a gondolatainkért, amit utoljára vissza kell adnunk a természetnek: ez a vér. Azt pedig, amit a természet a vérünkért ad nekünk, amivel kifizet bennünket, hogy kedvünk maradjon az életet leélni, mindezt az arany jelképezi. Mindent, ami szép; aranyat mutat a nap fölkeltében, aranyszínű a legszebb női haj, aranycsengés fizeti ki a kitartó munkát, arany a dicsőség koronája is – már akinek ebből is kijut.” (Ambrus Zoltán: Furcsa emberek. Elbeszélések. Bp., 1908. 248–54.)