Csák Máté földjén

Nyakatokon vad, úri tatárok

S mégis büszke a ti fejetek.

Frissek a vérben, nagyok a hitben,

Csák Máté* földjén ti vagytok az Isten.

Előre, magyar proletárok.

Ami csak szépség, s ami reménység,

Mind ti vagytok a Tisza körül.

Nincs a világon még annyi bánat

S annyi láncosa nincs még a világnak,

Mint itt és nincs annyi nagy éhség.

Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,

Éhe a Szépnek hajt titeket.

Nagyobb igaza sohse volt népnek.

Hitványabb Nérók még seholse éltek.

Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap.

Én, beteg ember, csupán csak várok,

Vitézlő harcos nem lehetek.

De szíveteket megérdemeltem,

Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem:

Véreim, magyar proletárok.

Csák Máté: Trencsén vármegye hatalmas ura (1260–1321), az Árpád-ház kihalása (1301) után, felhasználva a zűrzavart, kiskirályságot épített ki a Felvidéken, és sokáig ellenállt a trónra lépő Károly Róbertnek. Alakjában sokan az idegen elnyomás ellen harcoló szabadsághőst tisztelték. Ady a jobbágyokat nyúzó, hatalmaskodó oligarcha megtestesülését, szimbólumát látja benne. Már 1906 nyarán írt cikkeiben ironikusan szól róla, illetve arról, hogy a magyaroknak már Csák Máté is szabadságharcosnak számít.