Közzététel dátuma: Feb 26, 2017 6:46:29 PM
Nyakatokon vad, úri tatárok
S mégis büszke a ti fejetek.
Frissek a vérben, nagyok a hitben,
Csák Máté* földjén ti vagytok az Isten.
Előre, magyar proletárok.
Ami csak szépség, s ami reménység,
Mind ti vagytok a Tisza körül.
Nincs a világon még annyi bánat
S annyi láncosa nincs még a világnak,
Mint itt és nincs annyi nagy éhség.
Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,
Éhe a Szépnek hajt titeket.
Nagyobb igaza sohse volt népnek.
Hitványabb Nérók még seholse éltek.
Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap.
Én, beteg ember, csupán csak várok,
Vitézlő harcos nem lehetek.
De szíveteket megérdemeltem,
Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem:
Véreim, magyar proletárok.
Csák Máté: Trencsén vármegye hatalmas ura (1260–1321), az Árpád-ház kihalása (1301) után, felhasználva a zűrzavart, kiskirályságot épített ki a Felvidéken, és sokáig ellenállt a trónra lépő Károly Róbertnek. Alakjában sokan az idegen elnyomás ellen harcoló szabadsághőst tisztelték. Ady a jobbágyokat nyúzó, hatalmaskodó oligarcha megtestesülését, szimbólumát látja benne. Már 1906 nyarán írt cikkeiben ironikusan szól róla, illetve arról, hogy a magyaroknak már Csák Máté is szabadságharcosnak számít.
(Az Illés szekerén / Az utca éneke / 7.)
Eredetileg a Népszava 1907. május 19-ei számában