Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály* útján* suhant nesztelen

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok.

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak

Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és sugott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az úton

Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

Szent Mihály: a temetés és a temetők védőszentje; a fából készült saroglyát, amelyen a halottakat a temetési menet a temetőbe viszi, Szent Mihály lovának nevezik.

Szent Mihály útja: Párizs reprezentatív sugárútja, a Boulevard Saint Michel [bulvár szen misel], amely a művészek és diákok kedvelt városrészén, a Latin negyeden halad keresztül (lásd a századfordulós képeslapokat a versszöveg alatt, az oldal alján).