HAHÓ GROZDITS – 061.hu - 2018. január 30.

A közelmúltban jelent meg Mert a csodának nincsen párja címen a Csinszka verseit tartalmazó kötet. Zeke Zsuzsanna irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa nem csak a verseket gyűjtötte össze, de arra is kereste a választ, hogy tágabb összefüggésben mit kezdhetünk napjainkban Csinszka alkotói ambícióival és a Csinszka-jelenséggel.

Érdekes megfigyelni, ahogy Csinszka időről időre a figyelem középpontjába kerül, az elmúlt időben több kötet is megjelent a témában. Rockenbauer Zoltánról – a vele készült interjú itt elérhető – tudható, hogy ő Márffy Ödön felől jutott el Csinszkához. Az általad szerkesztett kötet Csinszka költészetét hozza közelebb a mai Olvasóhoz. Te milyen úton jutottál el ehhez a különleges sorsú asszonyhoz?

Két éven keresztül az Ady Emlékmúzeumban dolgoztam múzeumpedagógusként illetve – mivel ez működési oldalról nézve „egyszemélyes múzeum” – szinte mindenesként. Általános iskolásoknak és gimnazistáknak tartottam múzeumpedagógiai foglalkozásokat. Igyekeztem minél több szakirodalmat elolvasni, tájékozódni a témában, hogy a foglalkozásokat ne kifejezetten a versekre alapozzam. Egy mai gimnazista csoport figyelme nem feltétlenül tartható fenn egy órán keresztül csupán versekkel. És különben is adva volt egy századfordulós polgári lakás a fennmaradt bútorokkal, személyes tárgyakkal mint kiállítás. Igyekeztem minél többet megtudni az egykor ebben a lakásban élt költőről és feleségéről: Ady Endre és Csinszka megismerkedéséről, levelezéséről, házasságáról és közös életükről, kiemelve a pesti éveket. Ez a lakás Csinszka öröksége volt, s így adódott, hogy megpróbáljam ezt a szálat követni.

Csinszka, mint lakberendező?

Boncza Berta leveleiben nagyon sokat olvashattam arról, hogyan rendezi be a lakást, milyen bútorokat vásárol, mit hoz el Csucsáról, milyenre festeti a falakat – fehérre, mert számára 1917 őszén az egy „forradalmi” szín. Ír arról is, hogy milyen festmények, honnan kerülnek a szobákba. Elmentek például Márffyhoz a Dráva utcába, s akkor már Tihanyi Lajostól is vettek festményt. A lámpaernyőtől a cselédlányig mindenről van információ, hiszen a barátnőinek, levelezőpartnereinek – például Baróti Máriának – részletesen beszámol. A levelezés persze ennél sokkal több dologról szól, és kirajzol egy olyan ívet, ami telis-tele van érdekes momentumokkal. Ezekre már sokkal könnyebb volt olyan múzeumi foglalkozást építeni, ami leköti a diákokat. A visszajelzések azt mutatták, hogy élettel vegyítve közel lehet hozni az irodalmat – a verseket is, és ez jobban megfogja őket, mint a tankönyvek informatív szárazsága.

Nálad így lépett elő Csinszka mellékszereplőből főszereplővé?

Nagyon szerethető nő arca rajzolódott ki a levelekből, ha csak azt nézzük, ahogy szinte diáklányként a leveleken keresztül fenntartja egy zseni érdeklődését… majd azt, ahogy az első találkozás után leírja Ferenczy Zsizsinek, hogy milyen volt a Csucsán megjelenő költő! Annyira aprólékos, hogy még Ady körmeinek formájáról is szót ejt. Aztán ahogy később a házasságról ír, és arról, hogy Adynak be kellene vonulnia katonának, és ő mennyi mindent próbál ez ellen tenni… Az 1920-as, 30-as években levelezik a cselédlánnyal és annak kislányával is, mikor Márffy Ödönnel éppen külföldi kiállítás megnyitók miatt távol vannak otthonuktól, kiolvasható a soraiból, hogy mennyire szereti, támogatja őket.  A levelezésből kibontakozó portré sokkal-sokkal érdekesebb, mint azt gondoltam volna. Csinszka levélíró stílusa felettébb magával ragadó, nagyon színes egyéniség volt – ahogy kortársai is beszámoltak róla – de mindezt többszörösen igazolják levelei.

1931-ben megjelent a Csinszka-verseskötet, ő maga válogatta, te viszont előástál még jó néhány verset…

Az a kötet egy szűk válogatás volt, de tudtuk, hogy ennél sokkal több verset írt. Rábukkantam a közgyűjteményekben lappangó versekre, a memoár-füzeteiben és emlékkönyvekben is vannak költemények… A korabeli sajtóban is megjelentek olyan versei, amelyek nem kerültek be az akkori kötetbe, amelyet Rónai Mihály András segített neki sajtó alá rendezni, valamelyest a saját, szintén 1931-ben megjelent Első ének című kötetének felépítését alapul véve. Jelenleg hatszáznál több Csinszka-levél szövegét ismerem, és ezekben például sok vers bujkál, de vannak olyan levelek, amelyeket – bár nyilván nem tekintette ezeket versnek, de – rímbe szedve írt meg. Csinszka sokszor írt úgy verset és novellát is, hogy azt ajándéknak szánta, tehát értéket tulajdonított neki. Például Bárczy Istvánnak készített egy kis bekötött könyvecskét a harmincas évek elején. Ebben egy bevezető szöveg után az Áldott jóságú Nagyapám című novellája található kézírással, és egy rajzolt Csinszka-portré. A novella megjelent a Nyugatban is.

A mostani kötethez képmelléklet is tartozik, rajzokkal, kézirat-fotókkal…

Van benne olyan képeslap, ami a cselédlánynak szól, és rímbe van szedve. Vagy a Kemény Simon születésnapjára szánt rímes levél, ami színes papírból montázsolt kis képecskéket is tartalmaz – itt olyan szorosan összetartozik a kép és a szöveg, hogy érdemes megmutatni. Vagy a Nagy-Kálózy Eszter főszerelésével Csinszka-filmet (1987) rendező Deák Krisztinának is van egy Csinszka-levele, amelyben szerzője többszörös aláhúzásokkal emeli ki a lényeget, és illusztrációknak is jutott hely… Azt gondolom, hogy a kézirat ilyen esetekben nagyon sokat hozzátesz a szöveghez. A vers szövege a kézirattal együtt él igazán.

A versek, a képanyag és a kísérő tanulmány olyan mennyiségű háttérmunkát sejtet, amiből akár kritikai kiadás is születhetett volna, de ez mégsem az. Miért?

Nem akartam túlterhelni az Olvasót, azt gondoltam, hogy ez elsősorban egy verseskötet, aminek célja, hogy élvezhető legyen. A háttérkutatás így a jegyzetanyagban és a tanulmányban található. Például, ha egy versnek több, különböző kézirata is fennmaradt, akkor jegyzetben indokoltam, hogy miért pont azt a változatot tettem a kötetbe, de persze a többi kéziratra is minden esetben jelzettel hivatkozom. A legtöbb versnek nincsen címe, így ezeknél kapcsos zárójelben kiemeltem a kezdősort, és a vers így kereshető a tartalomjegyzékben is. Az Olvasó maga döntheti el, hogy mennyire mélyen akar belemerülni a témába: nincsen szögletes zárójelekben mutatkozó kényszer, csak apró jegyzetszámokban mutatkozó lehetőség. Mindezek ellenére a versek szövege betűhív, szorosan követi a kéziraton olvasható sorokat.

A kötethez írt kísérőtanulmányod nem csak, vagy nem kifejezetten a versekről szól…

Egy kicsit tágabb betekintést enged Csinszka és az írás kapcsolatába, hiszen fontos átfedések vannak a versek, a levelek és a memoár-füzetek között. A kötet a címét az egyik versről kapta, a Vallomás a csodáról című vers egyik sora, amelyben a „csoda” maga Ady Endre, de van egy memoár is Vallomás a csodáról címmel.

A könyvben szerepel egy francia nyelvű vers, amit – a francia levelekkel együtt – Orosz Magdolna fordított magyarra. A fordítás után derült ki, hogy ez nem egy Csinszka-vers, hanem ez Az ős Kaján négy versszakának nyersfordítása. A levelekben található utalások arra engednek következtetni, hogy Csinszka versfordításainak célja nem a fordítói ambícióiban keresendő, sokkal inkább kultúraközvetítő szerepe van, szándéka elsősorban Ady költészetének megismertetése a külföldi irodalmár ismerősökkel. Nem csak franciául, de németül is levelezett Ady költészetéről. Itt kiemelném Vernon Barker és Conrad Veidt leveleit.

A tanulmány rávilágít arra, hogy miként került képbe Petőfi özvegye?

Mikes Lajos, az Est-lapok irodalmi rovatvezetője rendezte sajtó alá Szendrey Júlia naplóját 1930-ban. Csinszka általa fedezte fel, hogy Júlia és az ő élete hasonlóságokat mutat, ilyen inspiráció után írta az Üzenet Júliának című verset, ami bekerült a ’31-es kötetbe. Persze, ehhez hozzátartozik, hogy Mikes Lajos bíztatta Csinszkát a versei kiadására… Ami azért is érdekes, mert Bárczy István például a prózaírás felé próbálta terelgetni Csinszkát. Hatvany meg arra kérte, hogy az Adyval kapcsolatos emlékeit foglalja írásba – Csinszka nehezen fog hozzá ehhez, leveleiben is nyilatkozik arról, hogy ez mennyire nehéz feladat.

Mennyire tudta/akarta magára venni Csinszka az „írónői szerepet”?

Folyamatos küzdelemben volt ezzel a kérdéssel, leveleiben sokszor leírja, hogy ő nem írónő. Nehéz megkülönböztetni, hogy mi ebben a póz és mi a valóság. Persze, többnyire érezhető, hogy a kijelentés cáfolatát várná, biztatást és támogatást remél. A verseskötet megjelenése után viszonylag sok visszajelzést kapott, s ezek általában pozitív hangvételűek.

Passuth László: „Piros kötésű, fekete betűs kedves könyv. A versek egyéniek, néha zabolátlanok. Nem dilettánsak. Cseppet sem emlékeztetnek Adyra.”

Kárpáti Aurél: „Csinszka versei az élőszó elevenségével, melegségével, s közvetlenségével csendülnek ki a betűk némaságából… Csinszka költészete legfeljebb Ady-szerű, de nem alakult ki Ady hatása alatt… Legszebbek az Üzenet Júliának, a Tükör és az Epilógus című versek…”

Révész Béla: „Egészen különös, kivételes asszonyi intellektus.”

Vészi József: „Indítsd, Csinszkám, bízvást útjuknak dalaidat, én gyönyörködő illetődöttséggel olvastam mélytüzű, igazán poétalélekből fakadó ütemű, hol finom halkságú, hol őserővel felviharzó verseidet.”

A negatív hang később, például Dénes Zsófiától ered, amin nem kell csodálkozni, hiszen Dénes Zsófia meg volt győződve arról, hogy ő lett volna az Adyhoz méltó feleség…

Mit tesznek hozzá a versek az amúgy is egyre sokszínűbb portréhoz?

Megmutatják, hogy már a kezdetektől fogva mennyire sokszínű és világra/művészetekre nyitott ember volt. Már egészen korán arról ábrándozott, hogy Párizsba, Münchenbe megy, és ott művészeti iskolákban fog tanulni. Ady előtti udvarlóival, Tabéry Gézával és Lám Bélával is olyan terveket szőtt, amelyben művészként külföldön élnek és művészek lesznek a barátaik. A kezdeti, Adynak elküldött versek még szárnypróbálgatásnak tűnnek, aztán Ady feleségeként nem nagyon írt, viszont Ady halála után jönnek a verses kéziratok, amikben sok a csillogó játékosság. Akkor kezd színessé válni, kinyílni, megérni. A versek szerintem jól mutatják, hogy ez a nő nem hasonlít ahhoz, akit Robotos Imre kreált. A Rockenbauer Zoltán által vázolt Csinszka sokkal közelebb áll a valódi személyhez. Nagyon örülök neki, hogy a könyvének már a második, bővített kiadását olvashatjuk. Gyakran konzultálok vele, megosztjuk a kutatásaink eredményét. A verseskötet kapcsán is segítségemre volt mint szakmai lektor.

Csinszka nagyon sokat adott Adynak… ha csak azt nézzük, hogy Adyt kiszabadította a hotelszobák világából, már az sem csekélység. Adynak élete végére lett egy saját, sok odafigyeléssel és szeretettel berendezett otthona… A versekben benne van Csinszka embersége. Nem csak az Adyhoz fűződő viszonyról árulkodnak, de például arról is, hogy a cselédlányt, Vonyicát mennyire szerette.

És a cselédlány kislányát…

Csinszka egyfajta anyaszerepet élhetett meg általa, sok időt töltött Bogyóval, sokszor Márffy és Csinszka mellett még a fotókon is feltűnik. És Márffy Ödön is partner volt ebben, hiszen készített festményt a cselédlányról és annak gyermekéről is.

Deák Kriszta már említésre került, s nyilván a közgyűjtemények is fontosak, de miként lehet Csinszka verseket „találni”?

Sok Csinszka kézirat van magánkézben, ezek közül vannak, amelyek azért követhetők, mert aukciókon bukkannak fel. De például a székesfehérvári Hetedhét Játékmúzeumnak van egy minikönyve, amit Csinszka Fenyő Pannikának dedikált. Nagyváradon az Ady Emlékmúzeumnak is van Csinszka kézirata, de a legnagyobb egységek a három közgyűjteményben vannak: a PIM, az OSZK és az MTA Kézirattárában. A memoárfüzetek egy részét már Márffy Ödön beadta az Akadémiára, majd a festő halála után a második feleség, a csaknem negyven évvel fiatalabb Cseszka – polgári nevén Hacker Franciska – adta át a maradék Csinszkával kapcsolatos anyagot a közgyűjteményeknek.

Csinszkát komolyan kell vennünk, mint alkotót, vagy jobb, ha meghagyjuk neki a múzsaszerepet?

Nem gondolnám, hogy a könyvet úgy kell az Ady kötet mellé tenni, mintha egy súlycsoportba tartoztak volna költőként, a kötet címválasztásával is próbáltam erre utalni. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a nagy alkotók mellett ott voltak a feleségek, akik közül sokan bírtak művészi hajlammal, s ezt ki is bontakoztathatták volna, ha nagyobb támogatást kapnak akár a férjüktől… Nem mondom, hogy feltétlenül nagy alkotókká váltak volna, de biztosan másként alakult volna a sorsuk.

Van kedvenc Csinszka-versed?

A Vallomás a csodáról igazán kedves nekem, de általánosságban azt kell mondanom, hogy nagyon szeretem a rajzos kéziratokat, amiken látszik, hogy nem csak leült és odavetett néhány gondolatot a papírra, hanem gondosan, időt szánva alkotta meg ezeket.

„…Figyeljetek jól fiuk – lányok –

hadd testáljam örökre rátok

A titkot – mit közelről láttam.

Szívét szívemben befogadtam

a hitemet zsámolynak adtam

mégsem láthatom többé mását

emberformában élő társát

Nem hasonlított senkire

sem a szeme – sem a szíve –

kínból – halálba szépült szája

sem az áldása – sem az átka

mert a Csodának nincsen párja.”

Jól sejtem, hogy a Csinszkával foglalkozásod nem zárult le ezzel a kötettel?

Nem a versek kiadása volt a fő célom. Az ELTE doktori képzésének keretében Csinszka levelezésével foglalkozom, de ahogy a levelekből előbukkantak a versek, adta magát, hogy összeálljanak egy kötetté. Persze, egyetlen pillanatig sem gondolom, hogy nem kerülhetnek elő eddig ismeretlen Csinszka-versek, ezért is került a kötetre az, hogy „összegyűjtött versek”. Szeretném, ha a memoárfüzetek is megjelenhetnének, az MTA Kézirattárában hever egy tucatnyi pepita borítású füzet, és a PIM-ben és az OSZK-ban is vannak memoárok. Jó lenne, ha ezek teljességükben eljuthatnának az Olvasókhoz… És remélem, hogy végezetül a Petőfi Irodalmi Múzeum által gondozott fotókönyvek sorában a Csinszkáról készült fotók is megjelenhetnek majd. Hiszen ezek is szép számmal gyűltek a szövegek kutatása közben.

Eredetileg a Nullahat-egy oldalán: >>>