Antik bútor

Antik bútorok stílusairól, történelmi, művészeti bútorstílusok, társadalmi változások és a bútorépítés összefüggései

Biedermeier stílusú antik bútor

Ívek, vonalak könyvekben betűkké, mondatokká állnak össze, az asztalos kezében fadarabok bútorrá formálódnak és tudnak használati tárgyként szolgálni, akár többet nyújtani, esztétikai élményt, ahogy a mondatok nem csak orvosi tájékoztatók, de drámák, versek, szonettek lehetnek. Nagyon egyszerűen bontható elemeire egy- egy bútorépítő stílus, elemezhető, de így vesztik varázsukat, az egész számít, ahol a megvilágítás ugyanúgy része az összhatásnak.

A bútorok formai változását nem úgy kell elképzelni, mint Kaesz Gyula elméletében, egy lineáris vonal mentén, ahol a cél a modern szocialista tömegbútorok gyártása, hanem úgy mint ahogyan a térben egy páros csillag halad előre, spirálisan térben, időben, a két csillag egyike a racionális szempontokat, másik pedig az emocionális szempontokat világítja meg. Ez a két pólus – a ráció és az emóció – nem egymást kizárva, hanem egymást kerülgetve, egymásra reflektálva határozza meg a tárgyi kultúra fejlődését. Miközben az egyik pillanatban a technológiai szükségszerűség és a funkcionalizmus diktálja a szikár, geometrikus formákat, a következő ívben már felerősödik az emberi lélek vágya a díszítettségre, a tapintható textúrákra és a szimbolikus tartalomra. Ez a spirális mozgás magyarázza meg, miért nem tekinthetünk a bútortörténetre egy befejezett folyamatként, amely a „tökéletes” sorozatgyártott darabnál ért véget. Ahogy a páros csillag halad az időben, bizonyos korszakokban a racionális csillag fénye dominál – ilyenkor a gyártástechnológia, az ergonómia és az olcsó előállíthatóság kerül a középpontba. Ám a spirál következő kanyarulatában az emocionális komponens válik fényesebbé, utat engedve az egyediségnek, a kézműves hagyományok újraértelmezésének vagy éppen a nosztalgiának. Ebben az értelmezésben a bútor nem csupán egy használati eszköz, amely a „fejlődés” útján egyre hatékonyabbá válik, hanem egy állandóan lüktető, dinamikus egyensúlykeresés eredménye, ahol a múlt formái nem tűnnek el végleg, hanem egy magasabb szinten, új kontextusban térnek vissza a spirál mentén.

A hagyomány, az élő, mindennapi stílus, ahogy a technológiai tudás, köt, de alapot jelent, az új iránti vágy alkot. Elmúlt korok szellemi örökségének és a művészi szabadságnak folyamatos párbeszédét látom egy- egy bútordarabban.

Közhely, "felgyorsult világunk". Mi nem, csak körülményeink változnak, a technológia, a kommunikáció.............., így érdekes megfigyelni, pl. az 1700- as évek végén, 1800- as évek elején, rövid idő alatt milyen sok történés, szellemi törekvés formálta, alakította a kor stílusait.

Általános Magyarországon stílustörténeti korszakok szerint a bútorok stílusait megnevezni, időrendben: román, gótikus, reneszánsz, barokk, klasszicista. Antik bútorokon megfigyelhető stíluselemek mindegyike fenti felsorolásból valamelyikébe besorolható. Angolszász országok ugyanúgy használják jelzőként korstílusok neveit bútorok stílusának meghatározásához, viszont inkább bizonyos időtartamhoz igazítja pl: XV. Lajos király stílus. Ezen oldalon így akár ugyanazon bútort is más nézőpont szerinti csoportosítottam, vagy jelzőként használom a korstílus nevét, például biedermeier bútorokon a klasszicizmus stílusjegyei meghatározóak, ezt viszont nem zárja ki, hogy a biedermeier székeinek támlái barokk vonalúak. További csoportosítási szempont részemről lehet földrajzi szempontok szerint, valamint a mai napon is élő lakberendezési trendek szerinti, country chic, loft style, amelyek a klasszikus meghatározás szerint nem stílusok, de a mindennap használt nyelvben a köztudatban e szerint élnek.

Egy- egy bútor korának meghatározása egzakt, korára lehet választ adni szerkezeti felépítésük, felhasznált alapanyagok ismeretében, stílusának megítélése már önkényes, lehet szubjektív. A csoportosítások, a stílusok, művészeti irányzatok, trendek egymás közti viszonyának, stíluselemek hovatartozásának megítélése lapjaimon már gondolataimat tükrözhetik.

Általánosan elfogadott, oldalaimon antik bútornak nevezem azokat a bútorokat, amelyek az art deco korában vagy előtte készültek. A száz évnél fiatalabb, valamely stílus elemeit felhasználó bútorok stílbútorok. A képeken egy- egy antik stílus neve alatt szerepelhet olyan stílbútor, amely valójában nem antik bútor, de alapformája, díszítő faragásai, felületi megmunkálása az adott stílusra egyértelműen jellemző.

Magyarországon nagy részben mai ismereteinket, amelyek antik bútorokról szólnak, Kaesz Gyula Ismerje meg a bútorstílusokat könyvében összefogja. Gondolatom a bútorstílusok ismeretének szükségességéről eltérő, számomra a felfedezés öröme tanulmányozásuk, nem alapműveltségünkhöz tartozó tevékenység. Neten elérhető sok írás történelmi bútorokról egyértelműen könyvei írásai után születtek, tisztelem, viszont mai napon mindenben helytállónak nem látom (pl. art deco- t mint, bútorstílust meg nem említi, vélem, mert azt írásának korában az amerikai imperializmus szimbóluma volt, vélem mert a Bauhaus gondolatiságára épülő praktikusságot - annak érdekében, hogy az 50- es, 60- as évek szocreál elveinek érdekében állíthassa szolgálatba - túlértékelte). A könyvben fogalmazottakkal szemben számomra nem a biedermeier a bútorstílusok végső fejezete, szerintem a 20. század elején avantgárd művészeti mozgalmak hatására az egész századra, napjainkig ízlésünket átformáló stílusok születtek. A korábban említett art deco, bauhaus, minimal stílusok történetüket vizsgálva már bírnak olyan sok jellemzővel, mint a biedermeier, hatásukat tekintve pedig el is kerülik.

Elsősorban társadalmunk, szellemi törekvéseink változásában találom okát a bútorformák stílusának alakulásában, de pl. a thonet bútorok esetén megfigyelhető, hogy egy technológiai újítás termékei későbbi iparművészek munkáira olyan hatást tudtak gyakorolni, hogy azok stíluselemei a szecesszió, a bauhaus vonalait is meghatározták. Gyakorlatilag mindennapi használati tárgyaink is meghatározzák a stílusok formálódását. Vélem, hogy az art deco, bauhaus egyszerű vonali átformálták ízlésünket, hozzájárultak ahhoz, hogy a minimal art kialakulhasson, ugyanígy láncszemenként kapcsolódnak egymáshoz a történelmi bútorstílusok is.

Ahogy a bútorformákat vizsgálom az időrend szerint, nem fejlődésüket látom, sokkal inkább változásukat, az ízlés változását. Minőségről megjegyzést legfeljebb az összeépítés műszaki igényességének vonatkozásában teszek. Esztétikára vonatkozóan kerülök minden megjegyzést, a formák között a jellemzőt keresem. A bútorok esztétikai értéke számomra nincs összefüggésben díszítettségük milyenségével, sem mértékével, sem kidolgozottságukkal, másrészt, ha lenne, az személyes, feltételes.