Art nouveau

Francia, angol antik bútorok, az art nouveu stílus jellemzői

A XIX. század végén megjelent szellemi törekvés, amely a kor képző és iparművészetében a historizáló neo- stílusokkal, az eklektikával szemben újat alkotott, art nouveau. Tágabb értelmezésben átfogó kulturális változás, amely Franciaországból, az angolszász országokból indult, amely hatására kibontakozott a Monarchiában a szecesszió, szűkebb értelmezésében pedig a szecesszió fordítása. A rövid élete ellenére art nouveau mégis jelentős változások első stílusa volt, ami az egész 20. század formai ízlésére kihatott.

A bútorok alapformája inkább a klasszicista bútorépítés szerint egyszerű és tagolt, de ezek is lehetnek a rokokóra vonalakra emlékeztető lendületes organikus faragásokkal díszítettek, ornamentikája viszont jelentősen eltér. Ha a bútorok alapformája ívekben gazdag, akkor azok formavilága egyértelműen elhatárolódik a barokk- rokokó jellegzetes vonalaitól. Az egyediség, művészi szabadság inkább jellemző, egységes, jól leírható stíluselemek nem fellelhetők.

Az egyedibb, faragásokkal teli bútorok alapanyaga általában kerti dió, a klasszikusabb, egyszerűbb alapformájúak tölgyek. A tömeges termelés bútorai a kedvezőbb árú bükk, bükk furnér.

Az art nouveau (szecesszió) bútorművészete a 19. század végén és a 20. század elején (kb. 1890–1910) virágzott, szakítva a korábbi történelmi stílusok merevségével.

A stílus legfontosabb jellemzői a bútoroknál:

Természetközeli formák: A legfőbb inspirációt a növényvilág adta. Jellemzőek a tekergő indák, virágmotívumok (liliom, irisz, napraforgó), valamint az egzotikus állatok és a női alakok megjelenítése.

Ostorcsapás-vonal: Ez a dinamikus, hullámzó, S-alakú görbe a stílus védjegye, amely a bútorok szerkezetében és díszítésében is visszaköszön.

Anyaghasználat: Elsősorban nemesfákat (tölgy, dió, mahagóni) használtak, amelyeket gyakran kombináltak ólombetétes üveggel, rézzel vagy zománccal.

Kézműves igényesség: Bár megjelent a tömegtermelés, az art nouveau bútorok gyakran egyedi tervezésűek voltak, ahol a díszítés és a funkció szerves egységet alkotott.

Regionális különbségek:

A francia (Nancy-iskola) stílus (pl. Émile Gallé, Louis Majorelle) dúsan faragott és virágos.

A skót (Glasgow-iskola) és az osztrák/magyar irányzat (pl. Thonet hajlított bútorai vagy Kozma Lajos munkái) inkább a geometrikusabb, letisztultabb formák felé hajlott.

Az art nouveau bútorok ma is a luxus és az elegancia szimbólumai, sok darabjukat a Magyar Iparművészeti Múzeum gyűjteményében is megcsodálhatjuk, tanulmányozásukhoz Musée d’Orsay kiváló forrás lehet.

képre kattint, nagyobb, hd felbontású kép