Gondolatok a bútorok értékével, árával kapcsolatban
Poliresin, diy asztal
Az asztallap alapját egy jellegzetes, természetes szélű (live edge) diófa fatörzs szelet adja, amelynek rusztikus, repedezett textúráját a tiszta, átlátszó epoxigyanta zárja magába, mintegy megőrizve az időtlenségben. Ez a kontraszt a nyers fa és a sima, üvegszerű gyanta között a mesteri kivitelezés bizonyítéka.
„Mi a cinikus? Olyan ember, aki mindennek tudja az árát, de semminek sem tudja az értékét.”
Oscar Wilde gondolata tökéletes mottó: ezen az oldalon nem bútorok áráról kívánok értekezni – arra számtalan árakat figyelő oldalt talál a neten. Szeretném inkább összefoglalni azokat a nézőpontokat, amelyek alapján használati tárgyaink valódi értéket képviselhetnek számunkra.
Gondolataim aktualitását a lakberendezés lassú, de biztos változása adja. Megfigyelhető, hogy a múlt század közepén induló modern, racionalizáló stílusok napjainkban talajt veszítenek, ha nem engednek teret a személyességnek. De mik is ezek az értékszempontok?
Élettartam és fenntarthatóság: Ez a legfontosabb racionális szempont, kiegészítve az erkölcsi elavulással. Ha gyenge műszaki tartalmú bútort választunk, a szeméttermelést gyarapítjuk, nem a saját életminőségünket. Ha pedig csak a pillanatnyi divatot követjük, számolnunk kell azzal, hogy a trend fordulásával régi kedvencünkre hamarosan idegenként tekintünk majd.
Használhatóság: Egy bútor értékét a gyakorlatban a funkciója határozza meg. Nem hozhatunk jó döntést, ha egy fotelt csak azért veszünk meg, mert olcsó és tetszik, de a háttámla szöge miatt fáj benne a derekunk. A használati érték és az ár sajnos sokszor köszönőviszonyban sincs egymással – a német preiswert kifejezés az, ami leginkább leírja azt a pontot, ahol a minőség és a költség egyensúlyba kerül.
Esztétika és harmónia: Ez a legszemélyesebb nézőpont, mégis itt követjük el a legtöbb hibát. Az esztétika nem öncélú díszítés, hanem a belső egyensúlyunk szüksége, a valódi harmónia érték, amely meghatározza a mindennapi közérzetünket. Gyakori csapda, hogy egy visszautasíthatatlannak tűnő akció hatására olyan bútort vásárolunk, amely idegen a stílusunktól, vagy egyszerűen „nem tetszik”. Ne kössünk ilyen kompromisszumot! Egy nem szeretett tárgy minden nap rontja hangulatunkat, így hiába volt olcsó, végül túl nagy árat fizetünk érte a komfortérzetünkkel.
Személyesség és történet: Egy tömeggyártott darabbal szemben egy egyedileg készített vagy asztalosmunkával született bútor vitathatatlan előnnyel indul. Ez a mi víziónk, a mi álmunk – vagy éppen egy használtan talált, de általunk felújított kincs. Ahogy a bölcsek tartják: nem a cél, hanem az út a fontos. Ezen a szinten az ár már annyira háttérbe szorul, hogy eszünkbe sem jut „logót” vásárolni a tartalom helyett.
Haptikus élmény: A modern dizájn steril világában, ahol a szemünket pixelhegyekkel lakatjuk jól, ujjaink pedig az üveg és a műanyag simaságába fásulnak bele, a tárgyakhoz való viszonyunk végletesen elszegényedett. Ebbe az érzékszervi vákuumba robban be az érintés élménye, amelynek legőszintébb formája nem más, mint egyfajta egészséges mértékű bútorfetisizmus.
Olyan bútorstílusokról, lakberendezési stílusokról írok, amik túlmutatnak divathullámokon, valódi értékeket képviselnek:
Antik bútorok, már bizonyították létjogosultságukat, így tiszteletből első a kategóriában
Slow design, lassú, de tudatos lakberendezés, bútortervezés, a minőség és a személyesség jegyében
Wabi sabi, japán filozófia, közvetlen hatása is jelentős, a japandi esztétikai alapja
Biofil design, természetesség ihlette lakberendezési kultúra
Industrial, nyers, racionális, őszinte
Vintage, meghitt, otthonos
Diy, személyes történet
Rádli Róbert
Bútorok értéke
Stílus, antik & modern, vintage