Holland barokk bútorok

Hollandia területén a barokk kor bútorai, és a holland barokk stílus szerinti neobarokk bútorok

A holland barokk bútorművészet a 17. században, Hollandia „aranykorában” (Gouden Eeuw) érte el fénykorát. Míg a korabeli francia barokk (XIV. Lajos stílusa) az udvari pompát, a túlzó aranyozást és a monumentális reprezentációt szolgálta, addig a holland barokk a polgári jólétet, a józanságot és a gyakorlatiasságot tükrözte.

1. Társadalmi és történelmi háttér

A 17. században Hollandia a világ egyik vezető kereskedelmi és tengeri hatalmává vált. A meggazdagodott kereskedőréteg és a polgárság igényt formált a kényelmes, tartós és esztétikus otthonokra. Mivel a holland református (kálvinista) etika elítélte a hivalkodó luxust, a bútoroknál nem a nemesfémek halmozása, hanem az anyagminőség és a precíz kézműves munka vált az érték mérőjévé.

2. Anyaghasználat és egzotikum

A holland asztalosok (ebben a korban különül el a kabinet készítő szakma) kezdetben tölgyfával dolgoztak, de a gyarmati kereskedelem révén hamar megjelentek az egzotikus fafajták:

Diófa: A legnépszerűbb alapanyag, amely finom erezete miatt kiválóan alkalmas volt a politúrozásra.

Trópusi fák: Az ébenfa, a rózsafa és a mahagóni használata a gazdagság jele volt.

Intarzia (Márketeria): A hollandok világhírűvé váltak a virágmintás berakásokkal. Gyakran használtak elefántcsontot, gyöngyházat és teknőspáncélt a díszítéshez.

3. Jellegzetes bútortípusok

A szekrény (Kast)

A holland lakás legfontosabb dísze a hatalmas méretű, kétajtós szekrény, a „Kast”.

Szerkezet: Jellemzője a hangsúlyos, erősen kiugró párkányzat (párkánykoszorú) és a vaskos, golyó alakú lábak (ún. pogácsalábak).

Díszítés: Az ajtószárnyakat gyakran építészeti elemekkel, például féloszlopokkal vagy kazettás betétekkel tagolták.

A kabinet

A gyűjtőszenvedély szimbóluma. Ez egy sokfiókos, titkos rekeszekkel ellátott bútordarab, amelyben érméket, ékszereket vagy egzotikus ritkaságokat tároltak. A kabinetek külsejét gyakran díszítették lakkozással (keleti hatásra) vagy bonyolult intarziával.

Székek és asztalok

Székek: Kezdetben merev, magas háttámlájú darabok voltak, de a század második felére megjelent a kényelmesebb, nádfonatos (rattan) ülőfelület és a hajlított „S” alakú láb (cabriole láb), amely később az angol Queen Anne stílusra is hatott.

Asztalok: Gyakori volt a nehéz, esztergált lábakkal ellátott étkezőasztal, amelyet gyakran „golyós” vagy „csavart” oszlopok tartottak.

4. A holland barokk különlegességei

A "Holländische Barock" józansága: Kerüli a francia barokkra jellemző görbe vonalak túltengését. A bútorok körvonalai határozottak, geometrikusak és tekintélyt parancsolók.

Virágos intarzia: A holland festészet (csendéletek) hatása megjelent a bútorokon is. Tulipánok, rózsák és madarak jelentek meg fába vésve, különböző színű fafajtákból összeállítva.

Lakktechnika: A Holland Kelet-indiai Társaság révén beáramló kínai és japán lakktárgyakat utánozva létrehozták a saját "japánozó" technikájukat, amivel fekete vagy vörös alapon arany mintákat vittek fel a fára.

5. Nemzetközi hatás

A holland barokk nem maradt az ország határain belül. Amikor a holland Orániai Vilmos 1689-ben elfoglalta az angol trónt (William and Mary korszak), a holland asztalosok és stílusjegyek elárasztották Angliát. Ez alapozta meg a későbbi angol klasszikus bútorművészetet is.

A holland barokk bútor a polgári méltóság és a kézműves tökéletesség ötvözete. Nem akarja elnyomni a nézőt, mint a versailles-i palota berendezése, hanem a meghitt, de jómódú otthon megteremtésére törekszik. Maradandóságát bizonyítja, hogy a mai napig a klasszikus európai belsőépítészet egyik legkeresettebb és legtöbbet másolt stílusa.

képre kattint, nagyobb, hd felbontású kép