A 19. században Temesvár városfejlesztését akadályozta a város erődítményi státusza, amely a városfalakon kívül 949 méteres körzetben minden építkezést megtiltott. A külső városrészek már a központtól mintegy 2 km-es távolságban jelentek meg, és nagyszámú, a város gazdasági életéhez már kapcsolódó lakosságot tartalmaztak.
Így a helyi hatóságok és a bécsi, illetve budapesti központi intézmények közötti hosszas tárgyalások után a helyzet kezdett megváltozni. Engedélyt kaptak a városkapuk és -falak lebontására, ami a város városi fejlődésének kezdetét jelentette.
Az első városrendezési tervet Ybl Lajos építész és Kovacs-Sebesteny Aladár királyi mérnök tervezte, és 1894. február 15-én terjesztették a helyi hatóságok elé. Bécs mintájára két közúti gyűrűt terveztek, amelyek a városközpontot a szomszédos kerületekkel kötötték volna össze. A terv a vasútvonalaknak a városközpontból való eltávolítását, valamint kiterjedt víz- és csatornázási munkálatokat is javasolt.
A sajátos talajviszonyok miatt a terv csak részben valósult meg, és a város fejlesztéséhez átdolgozásra és új megoldásokra volt szükség.
Részlet Kovács Zoltán (2022) könyvéből: Calendar Timișorean File din istoria orașului. Timișoara: Central Dabasi Nyomda Zrt.
Szerkesztő: Nicolae Șerban