Egyik péntek reggel a heti nagybevásárlásra készültünk, elvileg Cecina az úticél, tőlünk északra 30 Km. Indulás előtt kimentem a tetőteraszra iszogatni a koffeinmentes kávémat,, így vettem észre a távolban a három árbócost. Azonnal tudtam, hogy it valami különkegesség úszik a tengeren, ezért rákerestem a Piombino kikőtőbe futó tengerjáró hajók listájára. Nem tévedtem, aznap délben fog befutni egy igazi különkegesség, ami szó szerint egy évben egyszer történik meg. Azonnal újra szerveztük a programot, nem északnak, hanem délnek indulunk a heti nagybevásárlásra, útba ejtve Piombino városát!
Azonna ellenőriztem az öreg Nikon Coolpix kamerámat, mert tudtam, hogy a 36X -os optikai zoom elengedhetetlen lesz.
Néhány szó a hajóról. Az eredeti hajó neve Sea Cloud , egy három árbocos luxus vitorlás.
Kikerestem a neten a kalandos történetét. Érdemes végig olvasni, hogy jobban megértsd a hajók szellemiségét. Merthogy több hajó is szerepel a társaság palettáján.
A pénz nem volt akadály, amikor Edward Francis Hutton, a Wall Street-i bróker 1931-ben Kielben építtette a világ legnagyobb magánvitorlás jachtját. Feleségének, a káprázatos Marjorie Merriweather Postnak szabad kezet adott az új „Hussar” belsőépítészetében. A nő stílustudatosan rendezte be a négyfős kabint válogatott antik tárgyakkal, így alakítva ki annak összetéveszthetetlen jellegét. A Hutton család évente legalább kilenc hónapot töltött a tengeren, a legegzotikusabb úti célok felé indulva.
Marjorie volt a felelős az új négymasteres hajó belsőépítészetéért. Közel két évbe telt, mire a lehető legjobban felszerelte „kisbabáját”. Egy brooklyni raktárban eredeti léptékben felrajzolta a padlóra a hajó belsejének körvonalait. Majd a gondosan válogatott antik tárgyakat úgy építette fel, ahogyan azok később a hét luxuskabinban álltak. Marjorie francia antik tárgyakat és régi német stílusú tálalószekrényeket vásárolt, kecses éjjeliszekrényeket kombinált masszív deszkákkal, és hattyú alakú arany csapokat készíttetett. Saját stílusa, amelyben a kreativitás és a dekadencia ötvöződik, ma is lenyűgöz minket.
Miután 1931 áprilisának utolsó hetében vízre bocsátották, a világ akkori legnagyobb magánkézben lévő vitorláshajóját HUSSAR névre keresztelték. A fekete hajótestű yard matróz mostantól a Hutton családot oda vitte, ahová csak szükségesnek tartották jelenlétüket reprezentációs, üzleti vagy egyszerűen kalandos okokból. Marjorie, Edward és lányuk, Nedenia, akit „Deenie”-nek hívtak, egzotikus úti célok felé vették az irányt, például a Galápagos-szigetekre vagy Hawaiira.
A férjétől való fájdalmas elválás után Marjorie gyorsan vigaszt talált régi barátjában, Joseph E. Daviesben. Ő nagyon különbözött a konzervatív Edwardtól – monogám, liberális és politikailag aktív volt. A sikeres ügyvéd ismerte a világot: Wilson elnök gazdasági tanácsadója volt az első világháború utáni versailles-i béketárgyalásokon.
Marjorie 1935. december 15-i házassága Joseph-fel új irányt adott életének: ettől kezdve a vonzó nő nemcsak az üzleti mágnások köreiben mozgott, hanem a politika és a diplomácia világában is. 1937 elején Davies átvette az amerikai nagyköveti posztot Moszkvában. A SEA CLOUD-ot ekkor Leningrádba rendelték úszó (és vízcsaptól védett) diplomáciai palotaként. Ez ismét jelentősen megnövelte a SEA CLOUD társadalmi kötelezettségeit.
Marjorie briliánsan értett a diplomáciai kapcsolatok kialakításához. A szovjet hírességek pedig örömmel fogadták a meghívásait, mint lehetőséget arra, hogy közelebbről is megismerkedjenek a nyugati luxusélettel. Számos koronás fő is vendégeskedett a SEA CLOUD-ban, köztük Belgium királynője is.
Idővel azonban a Leningrádból induló utak egyre fenyegetőbbé váltak. A SEA CLOUD egyre gyakrabban ütközött hadihajókkal útközben. A Fekete-tengerre tervezett utat törölték, mert az ellenséges tengeralattjáróknak állítólag már meg kellett volna állniuk ott. 1938 júniusában a SEA CLOUD búcsút intett a Szovjetuniónak, és Isztambulba hajózott.
Az Egyesült Államokat az 1941 végén végrehajtott Pearl Harbour elleni rajtaütés sodorta bele a második világháborúba. Röviddel ezután a haditengerészet magánjachtok beszerzésébe kezdett, hogy megerősítse flottáját, és felszerelje azokat tengeralattjáró-vadászatra, járőrözésre és időjárás-megfigyelésre.
Franklin D. Roosevelt elnök, aki Davies diplomata közeli barátja volt, kezdetben elutasította a SEA CLOUD katonai szolgálatát, azzal az indokkal, hogy a jacht túl szép egy ilyen küldetéshez. 1942-ben azonban még az Egyesült Államok sem engedhette meg magának az ilyen esztétikai kategóriákat. Egy dollár szimbolikus charterdíjért a parti őrség átvette a SEA CLOUD-ot, lebontotta az árbocokat, a orrvitorla-fejet és az orrárbocot, és szürkére festette a hajótestet.
A lenyűgöző milliomos jachtból nem sok minden maradt. Ágyúkkal és tengeralattjáró-elhárító fegyverekkel felszerelve, IX-99 néven cirkált az Azori-szigetek körüli tengervidéken és Grönland déli részén. Úszó meteorológiai állomásként a hajó négyóránként aktuális adatokat küldött Arlingtonba/Virginiába.
Míg a többi jachttulajdonos elvesztette hajóját a háborúban, vagy eladta azokat a haditengerészetnek, a SEA CLOUD volt az egyetlen ilyen méretű magántulajdonban lévő luxushajó, amely még mindig szolgálatban volt a háború befejezése után. Már 1946. július 4-én Joseph és Marjorie hét barátjukkal együtt a floridai partok felé hajóztak. Bár a vitorlásnak árbocok nélkül kellett beérnie, ismét élénk fehérre festették – és az orrát ismét az arany sas díszítette.
1947 nyarán újjáépítették a kötélzetet. 1949-ben a SEA CLOUD végre egy teljes garnitúra új vitorlát kapott, amelyet még a milliomosok is nehezen tudtak beszerezni a háború után. Összességében a SEA CLOUD helyreállítása közel négy évig tartott. Izgatottan várták Joe és Marjorie a felújított hajójuk visszatérését egy Palm Beach-i szálloda egyik felső emeletén.
Később Marjorie arra a következtetésre jutott, hogy már nem tudja fenntartani a luxusjachtot – a 72 fős legénység költségei mérhetetlenül megnőttek. A most 78 éves asszony harmadik házassága is válságba került. Ezért úgy döntött, hogy az 50-es évek elején eladja a hajóját.
1955-ben Trujillo megvásárolta a SEA CLOUD-ot, és azonnal új nevet adott neki: ANGELITA. Rövid idő múlva azonban a diktátor elvesztette érdeklődését új szerzeménye iránt. Minden további nélkül fiára, Rafael Jr.-ra, Ramfisra hagyta az ANGELITÁT.
Miután a dominikai kormány eladta neki a PATRIÁT, az új tulajdonos, Clifford Barbour azt tervezte, hogy visszaállítja régi pompáját. Barbour átnevezte a PATRIA ANTARNA-t, és teljesen felújíttatta Nápolyban. De hatalmas problémák merültek fel az amerikai adóhatósággal. A hajót ismét láncra verték, és tétlenségre ítélték.
Ekkor jelent meg a színen a 26 éves Stephanie Gallagher. Férjével, Charlesszal együtt megszállottan rajongott az „Óceáni Iskolák” ötletéért. A nagy hajók fedélzetén a diákoknak tengeren kellett volna kiegészíteniük tanulmányaikat. Stephanie Gallagher megállapodást kötött Clifford Barbourral: az „Oceanics” kifizette az ANTARNA összes fennálló számláját és díját. Cserébe a tulajdonos rendkívül alacsony bérleti díjért adta neki a jachtot.
Sajnos a felek később nagyon másképp emlékeztek a szóbeli szerződés részleteire. Stephanie elkötelezett, fiatalokból álló legénységével megjavíttatta az ANTARNA-t, és vitorlát bontott. Clifford Barbour és képviselője, John Blue a parton maradtak – a hajó papírjaival együtt. Tagadták, hogy Stephanie-nak adták volna a jachtot, és ettől kezdve kalózként üldözték.
Nyolc évig az ANTARNA ki volt szolgáltatva Panama pusztító napsütésének és magas páratartalmának. De aztán közeledett a megváltás – egy hamburgi kapitány személyében. Egy csoport hamburgi kereskedővel együtt megvásárolta a luxusjachtot – és első dolga az volt, hogy visszaadta régi nevét: TENGERI FELHŐ.
De a legnehezebb munka még hátra volt Paschburg kapitány számára: át kellett vinnie új szerzeményét az Atlanti-óceánon. 1978 júliusának közepén Paschburg 38 vállalkozó szellemű férfival és két nővel Colónba repült. Panamai munkásokkal együtt a következő néhány hónapban keményen dolgoztak, hogy a korhadt jachtot félig-meddig hajózhatóvá tegyék. Október közepén elérkezett az ideje a „Kihajózásnak!” – a SEA CLOUD Európa felé vette az irányt. 1978. november 15-én a SEA CLOUD végre megérkezett a hamburgi kikötőbe, ahol ezrek üdvözölték lelkesen.
1979 februárjában a SEA CLOUD-ot a Kieli-csatornán keresztül Kielbe vontatták, és a Germania hajógyár utódja, a Howaldtswerke-Deutsche Werft AG megkezdte a kiterjedt javítási és átalakítási munkálatokat. Mindössze nyolc hónappal később a SEA CLOUD új zászló alatt indult első útra.
Azóta a nagyszerű díva ismét otthon van a világ óceánjain – és megkapja a megérdemelt figyelmet és gondoskodást. 2010 novemberétől 2011 áprilisáig a legendás windjammert a bremerhaveni MWB hajógyárban igazították az új SOLAS-előírásokhoz (SOLAS = Életbiztonság a tengeren). 2011. május 2. és 13. között a négyárbocos barque 33 év után először mutatkozott be új pompájában a hamburgi Überseebrückén, és részt vett a HAMBURG KIKÖTŐ SZÜLETÉSNAPJÁN a be- és kilépő parádén is.
A legújabb felújítás új fényt adott aurájának. Szépsége elbűvölő. Fenséges büszkesége mindenkit magával ragad. Sokak számára a SEA CLOUD egy utazás igazi középpontja – és egyszerűen összehasonlíthatatlan.
A Piombino kikötőjébe befutó hajó a SEA CLOUD SPIRIT.
A SEA CLOUD SPIRIT-et háromárbocos, teljes kötélzetű hajóként építették. Egy magashajót teljes kötélzetűnek nevezünk, ha legalább három árbocból áll, teljes derékszögű kötélzettel.
Könnyen felismerhetők a hajóhoz derékszögben rögzített vitorláikról. A 15. század óta három árbocot építettek. Akkoriban általában az első két árbocon négyzet alakú vitorlák, az utolsón pedig egy háromszög alakú latin vitorla volt – tehát még nem voltak teljes értékű hajók. A SEA CLOUD SPIRIT technikailag a legmodernebb. A 4100 m² vitorlafelület mellett két gazdaságos, környezetbarát dízel-elektromos motorral is rendelkezik.
A SEA CLOUD SPIRIT a hagyományos windjammer élményt ötvözi a 21. századi kényelemmel, akár 136 utas szállítására is alkalmas.
A SEA CLOUD SPIRIT műszaki adatai
Teljes hossz: 138 m / 452,7 láb
Gerenda: 17,20 m / 56,4 láb
Vázlat: 5,65 m / 18,5 láb
A főárboc magassága a vízvonal felett: 57,90 m / 190 láb
Teljes vitorlafelület: kb. 4100 m² / 44 100 négyzetláb
Vitorlák száma: 28
Utasok: maximum 136
Legénység: kb. 85
Zászló: Málta
Építés éve: 2021
Kabinok: 69 külső kabin (22 junior és 3 tulajdonos lakosztály erkéllyel) és 7 de luxe strandkabin nyitható panoráma ablakokkal
Kabinfelszerelés: Fürdőköpeny, hajszárító, telefon, szabályozható légkondicionáló, saját széf, minibár, kávéfőző, TV házimozi rendszerrel, WI-FI, exkluzív kozmetikumok, fésülködőasztal, komód
Nyilvános területek: Étterem (180°-os panorámás kilátás) ingyenes ülőhelyekkel és egy ülőhellyel, strandbár és bisztró, társalgó Steinway zongorával, könyvtár kényelmes ülősarokkal, napozóterasz napozóágyakkal és zuhanyzóval, butik, kórház, WI-FI
Fitnesz, wellness és gyógyfürdő Tágas wellness- és gyógyfürdőrészleg két kezelőszobával, finn szaunával, gőzfürdővel, relaxációs szobával, multiszenzoros zuhanyzóval, valamint különféle masszázsokkal, szépségszalonnal és fodrászattal, óceánra néző fitneszrészleggel és a legmodernebb kardiógépekkel, úszóplatformmal, vízisport-felszerelésekkel és 4 csillaggal.
Talán ezeket olvasva megérted a lelkesedésemet, mikor messze a távolban felbukkan egy fehér vitorla, és már akkor boldog vagyok, mikor a 36x -os zoom segítségével halványan le tudom kapni ezt a műszaki csodát, ami bár csak néhány éve épült, de tökéletesen vissza adja azt a szellemiséget, ami a harmincas években jellemezte a világot.