Állandó téma a bridge kamera gyenge minősége és a fölösleges extra zoom, Nekem meggyőződésem, hogy nemet kell mondani a mindent drágán ránk tukmáló marketingre, és ki kell mondami, hogy ami jó és olcsó, azt fel kell vállalni. A jó öreg Nikon Coolpix 500 kamerám ma már a bridge kamerák között is gyengének számít, de boldogan használom. Livorno kikötőjében készítettem képeket. Ezek nagyon jól megmutatják a bridge kamera előnyeit és korlátait. Mert amikor nagyon messze van a hajó, a párás levegőben csak kékesen dereng, amikor az árnyékos oldalát mutatja a hajó, nem olyan szép a felvétel,és amikor szikrázik a napsütés az acéltest oldalán, meg vagyok vele elégedve.
De beszéljenek a képek.
A bal oldali kép közepén látszik egy függőleges pöcök, amit közelre zoomolva egy szoborként tudok beazonosítani. A homályos, párás környezet nem segíti az élesség állítást.
Ugyanitt a komp hátterével szebb képet tudtam csinálni. A Nikon bridge kamerák egyik gyengéje az auto-fókusz, ezt rengeteg youtube videót megtekintve, és ugyanazokkal az élességi gondokkal küzködő videósok felvételeit szemlélve kijelenthetem.
A következő fotókon a bal oldali képek a normál nézet, mellette jobb oldalt a 36 x optikai zoom. Mindegyik felvétel 2 megapixeles, mert ha zoomolok, automatikusan a fényképezés előtti gyorstár funkciót használom, ahol sorozatfelvételeket készít alacsony képfelbontással.
Meggyőződésem, hogy ezek vállalható minőségű képek. Vegyél egy használt bridge kamerát kb. 300 euróért 60-70 szeres zoom objektívvel, esetleg 4 K video felbontással, és ennek a képminőségnek a dupláját fogod kapni, dupla ekkora zoom teljesítménnyel. Miért kell több ezer euróért tükörreflexes kamerát venni, egy maximum 200 mm-es tele objektívvel, mikor egy új bridge kamera az 1600 mm-nek megfelelő extra zoom objektívvel csak kb. 500-600 euró?