fecskék

Mikor megjelentek a fecskék és cikáztak a fejem felett, felcsillantak a szemeim. Hú de jó lesz fecskét fotózni!!!  Tartott az élmény kb.  5 másodpercig, majd jött a felismerés. Fizikai képtelenség az öreg bridge kamerámmal követni és elkapni ezeket a villámgyorsan cikázó apróságokat.  Lecsillapodtam, majd maradt a beletörődéssel vegyes csodálat. 

De jött a nap, mikor csak úgy lementem sétálni a kamerával a kezemben a tengerpartra. A patak partján sétáltam végíg a híd alatt, és amikor kibukkantam a homokos strandon, elhúzott a fejem felett egy csapat fecske. A nyaralók eresze alá építkeztek és a vizes homokot és sarat használták  építő anyagnak. A  patak másik oldalán letelepedtem, így nem érezték magukat veszélyben a fecskék. Kiengedtem az extra zoom-ot, átállítottam fényképezés előtti gyorstárra és felemeltem a zársebességet 1/1600-ra. Amikor leereszkednek a fecskék, mindig csak az egyik ér földet, majd utána egyszerre megérkezik a többi is, mintha csak engedélyt kapnának a leszállásra. 

Gyakorlatilag vakon lövöldöztem, amikor egy leszállt, megnyomtam az exponáló gombot és nyomtam a 25 képkockát. Annyira gyorsan cikáztak a kis fecskék, hogy fogalmam sem volt hogy mi sikerült és mi nem. Később, mikor a számítógépen válogattam,  láttam hogy lettek egészen jó felvételek. 

Ez az alkalom is bizonyította,  hogy egy öreg bridge kamera, mint ez a Nikon Coolpix 500 P, mennyire jó munkát tud végezni, ha tudod hogy mit akarsz.