fecskék
Mikor megjelentek a fecskék és cikáztak a fejem felett, felcsillantak a szemeim. Hú de jó lesz fecskét fotózni!!! Tartott az élmény kb. 5 másodpercig, majd jött a felismerés. Fizikai képtelenség az öreg bridge kamerámmal követni és elkapni ezeket a villámgyorsan cikázó apróságokat. Lecsillapodtam, majd maradt a beletörődéssel vegyes csodálat.
De jött a nap, mikor csak úgy lementem sétálni a kamerával a kezemben a tengerpartra. A patak partján sétáltam végíg a híd alatt, és amikor kibukkantam a homokos strandon, elhúzott a fejem felett egy csapat fecske. A nyaralók eresze alá építkeztek és a vizes homokot és sarat használták építő anyagnak. A patak másik oldalán letelepedtem, így nem érezték magukat veszélyben a fecskék. Kiengedtem az extra zoom-ot, átállítottam fényképezés előtti gyorstárra és felemeltem a zársebességet 1/1600-ra. Amikor leereszkednek a fecskék, mindig csak az egyik ér földet, majd utána egyszerre megérkezik a többi is, mintha csak engedélyt kapnának a leszállásra.
Gyakorlatilag vakon lövöldöztem, amikor egy leszállt, megnyomtam az exponáló gombot és nyomtam a 25 képkockát. Annyira gyorsan cikáztak a kis fecskék, hogy fogalmam sem volt hogy mi sikerült és mi nem. Később, mikor a számítógépen válogattam, láttam hogy lettek egészen jó felvételek.
Ez az alkalom is bizonyította, hogy egy öreg bridge kamera, mint ez a Nikon Coolpix 500 P, mennyire jó munkát tud végezni, ha tudod hogy mit akarsz.