Az emberek

Ha sablon szöveget akarok írni, vendégszeretőek az emberek.....Ha megnézem a valóságot, sokkal színesebb a kép. 9 évig éltem egy Magyarországi nagyvárosban. 16 lakásos lépcsőház, 4 emeleten. Még 3 év után is megkérdezték, hogy kit keresek, mikor haza mentem. Volt olyan család, akit a 9 év alatt egyszer sem láttam.  Mikor e 9 év után vissza költöztem Toszkánába, bementem abba az élelmiszer áruházba, ahol régen rendszeresen vásároltam. Legnagyobb meglepetésemre rám köszöntek az eladók! Megismertek 9 év után!  A bio-boltban, ahol régen törzsvásárló voltam, most ismét megjelentem, hogy a feleségemnek vegyek valamit....emlékezett rám az eladó.

Ha normálisan viselkedsz, éled az életedet, dolgozol, befogadnak, segítenek, szeretnének megismerni. De ha balhézol, iszol, lopsz, nem akarsz dolgozni, akkor bizony nem látnak szívesen.  Sajnos a magyarok, románok, albánok nem tesznek jó benyomást az itteniekre.

Mikor elromlott a kocsim, a főbérlő, ahol mi is lakunk, elvitt egy autószerelőhöz. Mondta, hogy a magyar barátja vagyok.  Onnantól kezdve úgy kezeltek, mint a barátot, kedvezményesen vagy anyagáron javították a kocsimat! Az egyik munkahelyen elfogyott a munka, lejárt a szerződés, de látta a gazda, hogy jól dolgozok, ezért egy hónappal meghosszabbította a szerződésemet. És kitalált mindenféle dolgot, csak hogy dolgozzak.

Kórházban Önkormányzatnál, hivatalos ügyekben, mindenhol segítenek, ami számomra még nem egyértelmű, azt elmagyarázzák.

Itt létfontosságú az együttérzés, az összefogás, a szolidaritás. Az örömök azért vannak, hogy megosszuk másokkal. Ha a családnál kisfiú születik, akkor kék masni van az ajtón, vagy a kapuban, ha kislány, akkor rózsaszín masni. Sokszor ha a kutyának köjkei születnek, ugyanígy kint az ajtón a masni, feltüntetve a kutyus nevével.

Ha az ifjú pár megy az autóval a templomba, az emberek megállnak az utcán és éljeneznek, tapsolnak.

Ha valahol igazságtalanság történik, ezrek vonulnak az utcára akár tiltakozás képen, akár csak az együttérzésüket kifejezve.

Számomra értelmezhetetlen, mert a magyarnak más a testbeszéde, de itt megtapsolják a temetésen a halottat. Magasba emelik a koporsót, és az emberek tapsolnak.

Itt mások az ünnepek. A Halloween csak most kezd felerősödni, a Karácsony Jézus Krisztus születése de nem az ajándékozás alkalma. Január 6-án a Jó Boszorkány hozza az ajándékot a gyerekeknek. Ez a Befana ünnepe.

A gyereknevelés magyar szemmel felfoghatatlan.  Gyakorlatilag mindent megengednek. Láttam másfél éves kicsinek kávét adni, mert fáradt volt. Döbbentem meséltem a volt főnököm édesanyjának, erre ő közölte, hogy az ő kisebbik gyereke is szerette másfél évesen a kávét. Az 5-6 éves gyerek lefut a lépcsőn, majd elterpeszkedik a babakocsiban, és várja, hogy a szülei eltolják a fagyizóig. A 10 éves nem megy haza enni, mikor hívja az édesanyja, mert inkább vesz magának valamit a bárban. A középiskolások reggel 9-kor még kapucsínóznak, de délben már mennek haza a suliból. Román ismerősöm mesélte, hogy nem költöznek vissza Romániába, míg a gyerek el nem végzi a 8 általánost, mert az olasz oktatással, tudással azonnal megbukna Romániában. Középiskolások nem akarnak dolgozni, csak pénzt keresni.

Aki képzett és nyelvet beszél, elhagyja az országot. A többiek csak lógatják a lábukat. A munkahelyen a legelső kérdés,  hogy tetszik-e ez a munka? Mert ha nem tetszik, simán otthagyja. Mikor azt válaszoltam, hogy nem azért kell dolgozni, mert tetszik, hanem mert ki kell fizetni a számlákat és gondoskodni kell a családról, részben egyet értettek, de azonnal rá kontráztak hogy AZÉRT FONTOS HOGY TETSZIK VAGY NEM TETSZIK!

Az alkoholizmus nem jellemző, mint Magyarországon, de rengeteg a drogos. Én még nem láttam részeg olaszt dülöngélni az utcán. 16-17 évesen már boroznak, nincs ebéd egy pohár vörös bor nélkül, utána gond nélkül vezet, de nem issza magát részegre. Mikor kínálnak és mondom, hogy nem iszok alkoholt, azt válaszolják, hogy azt ők sem, csak bort.

Szakmai képesítés szinte már nincs. Középiskola, érettségi majd fősuli, egyetem. Aki otthagyja sulit, mert lusta, az 16-17 évesen elmegy dolgozni. 3-4 év után a kőműves segédmunkás szakmunkás lesz, még akkor is, ha csak lapátolt 4 éven keresztül. Egyetlen egy kőművest ismerek, aki nem így lett kőműves, hanem végzettsége van. De ez igaz más szakmákra is.

Mivel úgy nevelik a gyereket, hogy azt csinál, amit akar, ez érvényes a társadalomra is. Nem bántják a másikat, hagyják, hogy azt csinálja, amit akar. Más a ruhád, a stílusod, a szokásod?  Elfogadnak. Amíg nem okozol kárt, nem rombolod a társadalmat, nem foglalkoznak veled. Hihetetlen megértőek és türelmesek. Mikor az előttem lévő autó 40-el cammog 70 helyett, a mellettem ülő csak annyit mond, hogy biztos öreg, vagy telefonál...és szépen nyugodtan tartjuk a 40-es tempót.

Piros lámpánál beugrik a dohányboltba cigit venni...egy sávos úton megáll beszélgetni, a zebrán parkol, mert csak a mosodába dobja be a ruhát, aztán megy is...

Néhány napra visszamentem Magyarországra, sokkoló volt számomra, hogy az utcán mindenki, mindig, mindenhol csak káromkodik, és primitíven beszél. Itt az utolsó 2 évben nem hallottam annyi mocskos beszédet, mint Magyarországon abban a néhány napban.

A régebbi albérletemmel szemben volt egy kávézó. A parkoló végén vizes árok. Az egyik kocsi elbaltázta a parkolást, beállt orral az árokba. Az ajtót nem tudták kinyitni, az ablakon másztak ki. A kocsi eleje a gödörben, a hátsó kerék egy méter magasan. Miután kimásztak, bementek kávét inni, elvileg azért jöttek. Fél óra múlva kijöttek, dünnyögtek, röhögtek, elcsattant egy "porca puttana" megy egy vafainculo", de más reakciót nem láttam. Majd telefonáltak egy autómentőnek, az kiráncigálta a kocsit és lazán tovább mentek. Szerinted egy magyar sofőr hogy játszotta volna el ezt a szituációt? Feljelentette volna a kávézót, az útfenntartót, az önkormányzatot, folyamatosan anyázott volna.....

Mikor a kollégáim szidják egymást, és én megemlítem, hogy Magyarországon a "kurva anyád" a szidás alapja, teljesen ledöbbennek. Itt hülye, tuskó, állat, büdös, szar...de nem durvább.

A bár előtt sora állnak a kocsik, csak beugranak egy kávéra és már mennek is..A kocsikban benn a kulcs és jár a motor. Láttam már Ferrarit járó motorral, a gazda újságot olvasott és feketét szürcsölt. Dél Olaszországban láttam és tanultam meg a következőt, mint leckét. Maszatos kölykök nézik a Ferrarit. Nem karcolják össze, nem tapogatják, nem rongálják...örülnek hogy neki ilyen autója van, mert így ők is láthatják!

Ismertem olyan családot, akik a tengerparttól 20 Km-re laktak, azon a környéken szinte az övék volt minden. Étterem, benzinkút, szálló....azt mondták róluk az emberek, hogy milyen jó, hogy ilyen gazdagok is vannak közöttünk, mert így munkát adnak nekünk is!

Marina di Bibbonában dolgoztam és laktam régebben. Ott van a tengerparti villája Beppe Grillo-nak. Ő egy nagyon híres humorista, zenész, olyasmi, mint Magyarországon volt a Hofi Géza. Grillo alapította a 5 Stelle mozgalmat, ami most a kormányzópárt. Nyári időszakban rengeteg a koncert a tengerparton. Az egyik sztár fellépő meghívta énekelni Beppe Grillo-t is. Kisebb kaliberű emberek, műsorvezetők Ferrarival jönnek ilyenkor. Mivel Beppe ott helyben lakott, felpattant egy rozsdás, lámpa nélküli biciklire, és azzal jött. Koncert végén pedig mint aki jól végezte dolgát, haza tekert! Milliárdos, de nem rázta a rongyot. Az a kertész vállalkozás járt hozzá dolgozni, ahol alkalmazott voltam. Kezet fogott velem, beszélgettünk, teljesen normális ember volt.

A dombok között lakik egy színész házaspár, milliomosok. Kertészeti munkákat vállaltunk náluk.  Uszómedencés villa, hatalmas ültetvénnyel. Kőkerítés, kovácsoltvas kapu, de a másik 3 oldalt teljesen nyitott a telek. Minek lekeríteni, itt nem visznek el semmit. Az asszony Toyota Yarissal jár, mert azzal könnyű parkolni. Ha valaki nagy autót vesz, az nem azért van, hogy leszorítson, mert ő felsőbbrendű...ez nem Magyarország.

Ha bicajjal megyek vásárolni, kitolom a boltból bevásárló kocsit, lepakolom a cuccokat a biciklihez, majd visszatolom a helyére a bevásárló kocsit. Oda sem kell néznem a dolgaimra, senki sem fog hozzá nyúlni.

Egy kempingben dolgoztam ahol volt egy kalandpark. Kötélhágcsón kellett végig menni a magasban. Egy kislány félúton bepánikolt, leblokkolt. Sem tovább, sem vissza. Mikor látták az emberek, hogy a szülei próbálják biztatni, bátorítani, odafigyelt mindenki. A kislány nagy nehezen nekilendült és tovább siklott. A tömeg tapsolt és éljenzett, együtt örültek a családdal! Magyarországon ez úgy nézne ki, hogy szidnák, anyáznák, gyaláznák, hogy mennyen má...., ne szerencsétlenkedjen annyit!

Természetesen jelen van a rasszizmus, de annak az oka a sok negatív tapasztalat. Bunkók meg mindenhol vannak, bármelyik országba is mész.

A statisztika szerint a bűncselekmények nagy részét külföldiek követik el. Ezért akart rendet csinálni Matteo Salvini, ezért akarja korlátozni a menekültáramlatot. Ha a diszkóban balhé van, az vagy nápolyi, vagy albán. Ha valaki fillérekért vállal munkát, és ezért a normális ember elveszíti a munkáját, akkor az szinte 100% , hogy román. Ha drogot csempésznek, akkor biztos ott van egy arab vagy egy észak afrikai a csapatban...Míg Rómában laktam, minden nyilvános WC-nek megvolt a saját buzija, általában erdélyi magyar vagy román...Nagyvárosokban itt is jellemző ez a felállás, vidéken csendesebb az élet. Firenze, Prato, Pisa nem a szentek gyülekezete...Prato-ban kínai negyed van. 10-en bérelnek egy lakást, és fillérekért mindent elvállalnak. Kínai lányok specialitása a "masszázs", 30 euróért házhoz mennek. A tengerparti vállalkozók hozzá szoktak , hogy a románok, albánok dolgoznak,mint az állatok. A túlóra pénzt nem kapják meg, úgy sincs lehetőség reklamálni, mert ha nem tetszik, haza lehet menni. Ezek után egy olasz vagy egy magyar próbál munkát vállalni és elkéri azt a pénzt, ami jár neki? Persze hogy nem szeretik az olaszok az ilyen külföldieket, akik elveszik a normális megélhetést a helybeliektől.

Amikor Magyarországon kérdezik tőlem, hogy lopnak arrafelé?  Mindig azt válaszolom, hogy -Nem, itt nincsenek magyarok. ( talán  6 család van a környéken.) Ismertem Rómában  élő magyarokat, akik koldultak,loptak, dolgozni nem akartak. Mivel nincs a homlokomra tetoválva hogy magyar vagyok, gyakran hallok mellettem magyarokat beszélgetni, telefonálni. Vagy nyaralnak, vagy "üzleti" úton vannak. Nem tudják, hogy az az "olasz" mellettük érti, amit mondanak. Undorító, amit művelnek az emberek. Nem Olaszországban, hanem Franciaországban láttam a következőt, ami sok mindent elárul. Az Auchan áruházban minden pénztár fölött kint volt egy hatalmas tábla. NE LOPJ! Így , magyarul. Nem franciául, nem angolul, németül , olaszul, románul, bármilyen nyelven...csak magyarul. Vajon miért? Sajnos egész Európára igaz a jelenség, így itt is.  Több mint 10 éven át utazgattam egész Európában, megtanultam szégyelli hogy magyar vagyok. A Facebook-on van egy olaszországi magyarok csoport. Kíváncsiságból rámentem. Ugyanaz a magyar mentalitás, állandó káromkodás, politikai indulatok, a másik gyalázása. Hiába élnek itt Olaszországban, nem változtak semmit. Külföldön élnek, de a belső az magyar. Én ez miatt élek itt. Elegem van az irigy, bunkó, másikat támadó, felsőbbrendű, okosabb és szebb magyarokból, akik utálják a cigányt, mert az lop, holott ők is ugyanúgy lopnak, utálják a migránst, aki próbál talpon maradni, holott ők is külföldre mentek dolgozni, hogy talpon maradjanak, utálják az olaszokat, mert azok nyugodtak és lazák és emberségesek, és ez egy ideges, mohó, rohanó magyarnak visszataszító. 

Egyszer a feleségem busszal utazott Magyarországra. Visszafelé egy magyar nő ült mellette, beszélgetni kezdtek. A nőnek olasz a férje, itt élnek évtizedek óta. Kérdezte a feleségemet, hogy nyaralni megy ? -Nem- válaszolt a feleségem, haza jövök a férjemhez, itt élünk. Ez nagyon jó. mondta ő, és elmesélte az életét az olasz férjével. Mikor megtudta, hogy a feleségem férje bizony nem olasz, hanem magyar, hirtelen stílust váltott. -Felháborító, ide jönnek dolgozni, elveszik előlünk a munkát, elegünk van a külföldiekből! Mondta a kint élő magyar a kint élő magyarnak! Nekem még sohasem mondta olasz, hogy felháborító, mert elveszem előle a munkát. Befogom a számat, együtt gürcölünk, együtt izzadunk, és mindenki haza megy a családjához. Másnap reggel már messziről integet, ha újra találkozunk. 

A munkahelyemen fekete a műszakvezető, mindenkivel viccelődik, az olaszok átölelik, együtt nevetnek. Amikor műszak váltás van, messziről integetnek a kollégák, és próbálnak néhány percet beszélgetni, odafigyelni a másikra. Magyarországon rengeteg munkahelyem volt, de sehol sem lelkesedtek a másikért, mikor vége volt a műszaknak. Leszarták, csak az volt a fontos hogy haza menjenek.