Spiritualitás a mindennapokban

Te mennyire érzed magad „spirituálisnak”? Egyáltalán nem? Csak érdeklődő vagy, és jó időtöltés számodra ezoterikus érdekességeket olvasnod? Esetleg már aktívan foglalkoztat ez a témakör, és egyre jobban belemélyedsz a különféle tanokba? Már ki vagy éhezve a különféle tanítók, mesterek, szellemi vezetők útmutatásaira, mert az az érzésed, csak akkor hozhatsz meg jó döntést magadban? Vagy már könnyeden állsz az élethez, egyre jobban megérted a lét igazságát, egyre nagyobb harmóniába kerülsz önmagaddal és a Világgal?

Akármelyik csoportba is tartozz, helyes úton jársz, rossz út ugyanis nem létezik. Sőt, valójában jó út sincs; csak Az Út van, mindenkinek az az út, amit magának választ. Balgaság lenne bárkit is hibáztatnunk életünk szerencsétlenebbül sikerült próbálkozásaiért, a minket ért anyagi vagy lelki veszteségért, a szerelmi csalódásokért, bánatért, a magányért vagy munkahelyi problémákért. 

Mindez, amit magad körül látsz, a te egyéni - tudatos, vagy épp tudatalatti - döntéseden alapul. Nincs benne karmikus bűnhődés, mert - bár karma létezik, az nem valamiféle büntetés, hanem egyszerűen az összes létező egyensúlyát fenntartó energetikai kiegyenlítődés. S mivel ez a te egyéni döntésed, bármikor dönthetsz másként is, aminek ha valóban tudatába kerülsz, végtelen szabadságot ad majd neked, és csodákra tesz képessé téged.

De mit is értünk mindennapi spiritualitáson? Hogy ki mennyit meditál, vagy mennyi spirituális könyvet olvas el hetente? Függ a spiritualitás attól, hogy valaki járt-e már valamilyen ezoterikus tanfolyamon, vagy vett-e részt korábbi életébe utaztató regressziós hipnózisban? Vagy attól leszünk minden nap spirituálisak, hogy elolvassuk az aktuális napi horoszkópunkat? Én úgy hiszem, a spiritualitás szépsége az egyszerűségében rejlik. 

A fentiek bármelyikét megtapasztalhatjuk, de nem leszünk tőle spirituálisabbak, legfeljebb közelebb kerülünk tudatosságunkhoz, segítünk azt egyre inkább megnyitni, és törekszünk egyre jobban megismerni azt, de nem leszünk tőle értékesebbek, valami magasabb „kasztba” tartozóbbak másoknál. Lényünk, valódi lényegünk EGY közösből származik, ezért soha nem lesz közte valódi különbség. A különbség csupán ezeknek a szellemi entitásoknak a megéléseiben, a saját szabad akaratuk által megválasztott tapasztalásaikban rejlik.

Egy idő után megértjük, hogy nem lehet különválasztani a világunkat spirituálisra és „földi”, „anyagi” világra. Nincs olyan, hogy valaki spirituális, valaki meg nem. Nincs olyan, hogy valaki többet érne a másiknál, legfeljebb olyan van, hogy valaki a tudatra ébredését tekintve más fázist él meg éppen, mint egy másik embertársa. 

A felelősség adott; ki hogyan él a lehetőséggel, hogy segítsen magának és másoknak is eligazodni a lét igazságában, illetve egyáltalán megnyílik-e szíve annak a vágynak, hogy megismerje lénye valódi arcát és képességeit.