Versek barátomnak

Vers egy igaz barátnak

Egy különleges, szép napon arra ébredtem,

hogy ott állok melletted, s Te ott állsz mellettem.

Megfogtad a kezem, és én meglepődtem,

hogy a drága Isten mily' csodát ad nékem.

Csendesen, lassan hű barátok lettünk.

E nemes feladathoz idővel felnőttünk,

s ma minden pillanatban igaz társak vagyunk;

egymás szívében-lelkében emlékeket hagyunk.

Ami kedvességet, jót Te nekem adtál,

többet jelent nekem ezernyi gyémántnál.

Megszűnni nem tudó drága szereteted

beragyogja olykor borús, végtelen Egemet.

Társam vagy a jóban, társam Napsütésben,

társam vagy a bajban, és nehéz időkben.

Viszonozni mindezt igyekezni fogom,

minden jó tanácsom a szívemből adom.

Arra kérlek Téged, ne búsulj a múltért.

Tudd elfogadni magad, s mit a sorsod rád mért.

Szeresd azt az Embert, akit én szeretek,

s akinek immár barátja lehetek.

Azt kívánom neked, Isten áldjon Téged,

hű angyalok kísérjék minden egyes lépted.

S ha önbecsülésed álnokul cserben hagy,

Jusson eszedbe majd: értékes ember vagy!

40 év

40 év túl sok vagy túl kevés?

40 év mosoly vagy szenvedés?

40 év... Elröppent hirtelen,

de bölcs szava áthatol mindenen.

Láthattál vágyat és álmokat,

Álmodtál otthont és szárnyakat,

Vágyhattál szerelmet, és hitet;

mindent, mit nagy szíved elhihet.

Most itt vagy, és végre készen állsz,

hogy magadnak örökre megbocsáss,

elengedve minden régi vágyat és álmot;

mindazon árnyat, mi csak elvárás volt.

Lassan felnyitod eddig csukott szemed,

s fénylő tekinteted az égre emeled,

majd felemelkedsz lassan, és onnan lenézve

megértőn tekintesz a földi létezésre.

Minden, mi harag volt, mára már Bölcsesség,

minden, mi kínzó volt, ma Lelki Erőnlét,

minden, mi bánat volt, szerető Megértés;

szívedbe költözik az Örök Napsütés.

40 év... túl sok, vagy túl kevés?

40 év mosoly, vagy szenvedés?

40 év... épp elég, hogy megtaláld

a Benned rejlő Végtelen Csodát.