Várnak

               Ha szót adsz idegen kezekbe,

azok hangos puskaként dörrennek vissza rád.

Szórj inkább fényt a szemekbe,

és öleljen magához az édes némaság.

Míg dicsőség száll a fejekbe,

addig nem látni, mi is a valódi bölcsesség.

Mikor pénz kerül a zsebekbe,

ott van-e mellette a tiszta békesség?

Ha utazol idegen helyekre,

látod körötted számos tükörképedet?

S ha valaki leül a helyedre,

mit hiszel; szándékos, vagy biztos csak tévedett?

Ha sóhajok szállnak az egekbe,

te is felsóhajtasz még hangosabban,

vagy megmutatod, mit is tehetne,

ki örök időktől az egeken túl van?

Ha mosolyogsz idegen szemekbe,

látod szikráját a végtelen csodáknak?

Talán mindez másképp is lehetne,

de téged éppen itt és most várnak.