Igazság - hazugság

A legtöbben még pontosan emlékszünk arra az érzésre, milyen is volt, amikor még elhittük, hogy a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékokat. Elszántan hittük, hogy figyel bennünket valahonnan, pontosan tudja, mit szeretnénk, minek örülnénk igazán, és az angyalaival majd a karácsonyfa alá csempészi azt, amire oly rég óta vágytunk. 

Ugyan akkor talán arra is sokan emlékszünk, milyen érzés volt, amikor ezt a hitünket felváltotta egy másik hit: a karácsonyi ajándékokat a szeretteink veszik meg pénzért a boltban. A végeredmény látszólag hasonló; ajándékot kapunk, valami olyasmihez jutunk, amire annyira vágytunk, de mégis valami megfoghatatlannak a hiányát érezzük még egy darabig a szívünkben; valami csoda szertefoszlott bennünk… 

Mi is történik ilyenkor az éppen aktuális igazságunkkal? A megszerzett tapasztalataink, ismereteink, vagy egy általunk megbízhatónak vélt ember szavára hagyatkozva, elménk szűrőjét használva egy általunk kialakított hitrendszert „lecserélünk” egy másikra. Elménk újra és újra rendszerez, és a logikusan összefüggő történésekből következtetéseket von le, majd ezt nevezi ki aktuálisan igazságnak.

Az igazság emberi mivoltunkat tekintve számunkra csak az lehet, amit elménk annak könyvel el a rendelkezésére álló információi alapján, így ilyen értelemben véve az igazságnak végtelen formája létezik, amely nem csak személyenként eltérő és egyedi, de az egyén is mondhatja, hogy mást tart igazságnak egyik pillanatban, és teljesen mást a másikban.

Felmerülhet a kérdés, hogy az igazságnak milyen szerepe van az életünkben, létezésünkben, spirituális fejlődésünkben? A tapasztalásnak jelentős szerepe van minden élőlény számára, ez alól az ember sem kivétel. Az emberi elme - és ezáltal maga az ego is - csak azt képes elfogadni valósnak, létezőnek, ami mögött igazságtartalmat érez, ami számára elfogadható, ezért is van jelentős szerepe a tapasztalásnak. Tapasztalásaink során mindig egyre többet tudunk meg magunkról, fizikai testünkről, egyáltalán a fizikai világról, majd az e mögött álló lelki-szellemi folyamatokról; a létezésről. Lényegében egész életünk erről szól, és segítségül hitrendszerekbe kapaszkodunk; ez ad nekünk bizonyosságot, biztos talajt a döntéseinkhez.

Vegyük észre, hogy milyen képlékeny dolog az igazság, és hogy mindig csak egy aprócska hajszál választja el a hazugságtól. Vegyük észre, hogy az egyetemes igazság az, hogy végtelen igazság létezik, éppen ezért legyünk mindig elfogadóak, hogy más ember tarthat mást igazságnak, hiszen az az ő személyes igazsága, az ő nézőpontjából. 

Épp ezért a lényeg nem az igazságban, hanem az igazságnak kinevezett állapot elérésében, az odáig megtett lépések során szerzett tapasztalásban rejlik. Amint megtanulsz így tekinteni az igazságra, rengeteg energiacsapoló érzéstől szabadítod meg magad, mert már nem feszülsz neki semminek, amit igaztalannak hiszel. 

Megtanulod egyformán szeretni az igazat és hamisat, mert megérted, mindkettő egyformán fontos a duális világban. Egyszer majd azt veszed észre, már nem elméd az, ami valamit felcímkéz „jónak” vagy „rossznak”, hanem lelked lesz az, ami mindent teljességben lát. Csak így tudsz majd szépen, saját belső utadon haladva elérni ősi otthonodhoz; az Egységhez.