Páromnak

Így várlak

Magányos csendben ül csendesen magányom,

Elszálltak lepkéi élet illatának.

Szavait jelennek sehol sem találom,

Idegen fények most hidegen szállnak…

Így várlak…

Szemem ízén múltam; csillogó emlékek,

Jövőmben könnycseppek, mosolyok várnak.

Lelkemben rejtett reményre eszmélek,

Érzések ezüstszín egekben járnak:

 Így várlak…

 A Földön teremtett Mennyországot lelked,

Hol boldog angyalaim dalolva szállnak.

A perceim kedvese lelkemhez enged,

S én szeretetemmel szívembe zárlak…

 Így várlak.

(1998)

Neked

Gyermekkorodban fényes álmokat láttál,

mindent nevetve, bátran megcsodáltál.

Ragyogó lelkű gyermekként éltél,

igaz, örök bölcsességet őriztél.

Teltek a vándor évek, gyorsan repültek,

s az árnyak körülötted egyre csak nőttek.

Harmat-tiszta szíved őszinte vágya

elveszett, odalett a végtelen homályba.

De lelkedben a fény s a bölcsesség ereje

valós csodákra képes ma is, élj hát vele!

Soha ne add fel csillámló, szép álmaid,

szerezd vissza régen elvesztett vágyaid!

Soha nem maradsz egyedül küzdelmeidben;

a végső győzelem kulcsa ott van a kezedben.

Merd használni hát végtelen hitedet,

s Isten áldása kísérje minden léptedet!