Jelek

Életünk tele van jelekkel, „útjelző táblákkal”, mégis hajlamosak vagyunk őket figyelmen kívül hagyni, és vakon menni tovább utunkon. Természetesen ezért gyakran kerülünk szorult helyzetbe, zsákutcába, és kellemetlen élményeket élünk át. Ekkor jönnek a csalódások, a drámák, és az értetlenség: „Miért történik velem mindez?”

A legtöbb ember még hajlamos elmenni a táblák mellett úgy, hogy észre sem veszi őket, de egyre többen keresik és fedezik fel a jeleket - ha más nem, utólag. Miután valakinek zsákutcába futott az élete, érdemes visszasétálnia és megnéznie, hol is volt az a tábla, ami a zsákutcát előre jelezte. Meglepő következtetésre juthat a tábla után kutató szem: nem csak egy táblát találhat, hanem többet is, és nem érti, miért nem vette észre az ordító jeleket, mikor mindez ott volt az orra előtt…

Az ilyes fajta vakság egyik oka az, hogy motorikusan élünk, szinte teljes öntudatlanságban, és nem vagyunk kíváncsiak arra, valójában miért is vagyunk itt, éppen most, éppen így. Megelégszünk azzal, amit elhitetnek velünk, és teljesítjük az irányunkban támasztott elvárásokat, miközben elménkkel mindent megmagyarázunk magunknak, egónk nagy örömére. Emellett ott van bennünk a sok félelem, a bizonytalanság, mely mind arra utal; még mindig nem tudod igazán, ki vagy te, és miért vagy itt.

Mára elkerülhetetlenné vált az öntudatra ébredés, az, hogy kezünkbe vegyük életünket; teremtőkké váljunk. Annyira nyilvánvalóan ott vannak a jelek, hogy már lépten-nyomon beléjük botlunk, és már csak az elménk hadakozik ellenük nagyon, mert megszokta, hogy neki ez a dolga; tiltakozni minden számára új dolog ellen. Ebben az életünkben lehet valóban újdonság az, hogy mekkora spirituális erőket mozgathatunk meg, és hirtelen nem is tud ezzel mit kezdeni az elme, de ahogy szépen lassan egyre több kézzel fogható bizonyítékot kap arra, hogy a fizikai szemmel nem látható világunk a mi igazi otthonunk, hadakozása alábbhagy.

Feladattal születtél meg erre a Földre, felelős vagy az életedért, tetteidért, gondolataidért. Lehet, ez már a sokadik írás, amiben ezt olvasod, de vedd észre: ez nem hiába történik veled. Ez is egy jel számodra, hogy végre cselekedj, merj változtatni világképeden, szokásaidon, gondolkodásmódodon; az életeden. Tudom, az elméd tagad, tiltakozik, és megannyi érvet felsorol, mert le akar téged beszélni a változásról, de figyelj oda a szíved hangjaira is, aki szabadság után, bőség után, béke után áhítozik. Az életed csak akkor tudod megváltoztatni, ha te magad változol meg, nincs más lehetőség.

Hidd el, utadon mindig vannak segítőid, akik – miközben jelen vannak életed egy-egy eseményén - tanítanak téged és tanulnak tőled. Tekints rájuk szeretettel és hálával, és tudatosítsd magadban, hogy soha nem vagy egyedül; nem létezik magány, csak akkor, ha te magad a magányt választod. Választásaid lehetősége végtelen, rajtad áll, mit választasz. Ha zsákutcába futsz is, rengeteget tanulhatsz magadról, és lehetőséget kapsz, hogy változz, változtass berögzött szokásaidon, motorikus cselekedeteiden, és le tudd tenni az elvárásoknak való megfelelési kényszered. 

Megtanulhatod pusztán önmagáért szeretni embertársadat és önmagadat, megtanulhatsz harmóniában élni környezeteddel, ha ezt választod. Csak figyelj a jelekre…