Az út - önmagad felé

A spiritualitás (ismét) egyre nagyobb teret hódít magának világunkban, egyre többen eveznek ezoterikus vizekre, azt remélve, hogy a bennük felmerülő kérdéseikre választ kapnak, illetve élethelyzeteik során kialakult gondjaikat nagyobb sikerrel lesznek képesek megoldani. Elég körül néznünk csak saját környezetünkben; egyre nagyobb az elégedetlenség, zavarodottság, kilátástalanság, a félelem és a boldogtalansággal teli lemondás. 

Sokan még saját életünkben is megtapasztalhatjuk ezeket a számunkra kellemetlen érzéseket, amiktől mindenképp szabadulni szeretnénk, de minél inkább akarjuk, annál kevésbé sikerül. Olyan, mint ha az egész világ felesküdött volna ellenünk; azt érezhetjük, akármit is teszünk, a végeredmény általában jelentősen eltér attól, amire számítottunk. Sőt, talán még rosszabb helyzetbe kerülünk, mint amiben voltunk, és az egész életünk kezd ahhoz hasonlítani, mint ha egy mocsárba ragadva kapálóznánk.

Miután már minden racionalitásunk csődöt mondott, egyik alternatíva lehet a spiritualitás, ami segíthet szélnek ereszteni régi, berögzött szokásainkat, és egy teljesen más fajta életszemlélettel fordulhatunk önmagunk és mások felé, a világ felé. Mi értelme volna ragaszkodni ahhoz, ami nem működik, ami csak megkeseríti, vagy legjobb esetben is elviselhetőbbé teszi az életünket? (Természetesen van, akinek ez esik jól, szíve joga mindenkinek úgy élnie az életét, ahogy akarja.)  A folyamatos GONDolkodás helyett érdemes megtanulnunk a lÉLEKkkel látni, így különbséget téve az igazán értékes és az értéktelen között.  

Aki egyszer elindul ezen az ösvényen, az biztos, hogy az út során egyre nagyobb késztetést érez majd magában, hogy tovább menjen. Persze nem kizárt, hogy séta közben a fénykereső ember találkozik olyanokkal, akik kevésbé szimpatikusak számára, vagy olyan állításokkal, amik távol állnak az ő pillanatnyi belső igazságától, de ezek mind megtaníthatják őt valamire, ha felismeri ezekben a találkozásokban rejlő lehetőségeket. Sokszor többet adnak nekünk ezek a találkozások, mint amit a legközelebbi szeretteinktől kaphatunk, mert esélyt kapunk általuk a lelki fejlődésre, a megvilágosodásra.  Természetesen a szívünknek kellemes találkozások és élmények is fontosak, hiszen új erőt adnak további utunkhoz, de az igazi változások mindig a váratlanban, illetve a „kevésbé vártban” rejlenek.

Van, hogy megállunk egy kicsit bámészkodni ezen a mágikus úton, mert éppen nagyon tetszik, amit látunk, de időnként olyan érzésünk is lehet, hogy jó lenne futva letudni az egész távot. Az igazi szépsége azonban ennek az Útnak mindig a jelen pillanata, amit ha kellő bölcsességgel fogadunk magunkba, végtelen békével ajándékozhat meg bennünket, és embertársainkat is.